Lágy és elragadó – a soproni Pfneiszl Katrin, a Pfneiszl testvérpár fiatalabb tagja igazi kedves jelenség, akivel jó leülni egy bor mellé beszélgetni. Őt hallgatva nem is csoda, hogy a pincészet szlogenje: Így szeretem az életet! Látszik rajta, hogy imádja, amit csinál. A borászatot 2006 óta viszik ketten Birgittel, azt meséli, tökéletesen kiegészítik egymást. Itt minden családi kézben van a borászattól a marketingig, de Katrin szerint épp a változatos feladatok miatt hihetetlenül izgalmas az egész. Juniborász interjúsorozatunk negyedik része következik.

katrin.jpg

Fotó: Pop Design

Mióta foglalkozol borral, borászattal?

Mi eredendően osztrák család vagyunk, ameddig a családfában vissza tudunk nézni, mindenki borászkodással foglalkozott, a dédapám is. Édesapám ősei magyarok voltak, csak később azt a területet, ahol éltek, elcsatolták Magyarországtól. Én már Ausztriában születtem, de 1993-tól Sopronba jártam általános iskolába és gimnáziumba, így hamar megtanultam magyarul, később Bécsben tanultam közgazdaságtant. 93-tól datálható az is, hogy Sopronban élünk, ekkor apám régi vágya teljesült, kárpótlási jegyekkel sikerült újra soproni területeket vásárolni. Nem pont azokat, amik régen a családhoz tartoztak, de két gyönyörű egybefüggő területet. Később ennek volt köszönhető, hogy át tudtunk térni a biogazdálkodásra.

A bor kezdettől jelen van az életemben, de alapvetően érettségi után dőlt el, hogy én is ezzel fogok foglalkozni. Érettségimre a testvéremtől kaptam egy gyöngyöző bort, a Sparkelinánkat, ez indított el végleg a borászat felé. 2006 óta ketten visszük a birtokot a testvéremmel. Amikor apa teljesen ránk bízta, először nehéz volt elengednie, de mára látja, hogy minden jól működik. A tesómmal együtt dolgozunk, nem csak testvérek, legjobb barátnők is vagyunk. Ő képzett szőlész-borász, én közgazdásznak tanultam, nagyon jól kiegészítjük egymást. Együtt kóstolunk, együtt döntünk, együtt nevezzük el az évjáratokat és a címkéket is együtt tervezgetjük már év közben a jegyzetfüzetünkben.

Sok a fantázianév: minden évjáratnak van mottója, hogy ne csak egy szám jelezze, a 2004-es például a Hűvös elegancia volt. De a boroknak is nevük van: az első magyar borunk 2004-ben Újra együtt néven jelent meg. Sok minden volt akkor együtt, az EU csatlakozás miatt kinyíltak a határok, apám pedig soproni legjobb barátjával kóstolhatta meg a magyar terület első gyümölcsét. Így jött a név.

Hány hektáron gazdálkodtok és milyen szőlőfajtákat termesztetek?

13 hektáron gazdálkodunk, az a szerencsénk, hogy két nagyobb összefüggő területünk van, egy 5 és egy 8 hektáros. Birgit bejárta a világot, és mikor hazatért nagyon fontosnak tartotta, hogy elkezdjünk bio módon gazdálkodni, az elsők között Magyarországon. Apa eleinte nem igazán hitt benne, rizikósnak tartotta, hiszen a család megélhetése a szőlő. Az eleje tényleg nehéz volt, de 3 év átállás után 2009-ben megvolt az első bio évjárat!

A fajtáink között természetesen a Kékfrankos a főszereplő. Van még Cabernet Sauvignon, Merlot, és idén először lesz Zenit. Emellett vannak az egzotikus szőlőfajták: Shiraz, Carmenére, Malbec, Zinfandel, Sangiovese – ezekből készül a Távoli világ nevű borunk, melynek összetevőit a testvérem az utazások tapasztalataiból hozta magával. Azt mondja, őt így lehet a legjobban megismerni, ez a folyékony önéletrajza.

Mik a kedvenc boraid? És mi az amihez akkor nyúlsz, ha mondjuk egy melós nap után este leülsz lazítani?

A Sparkelina a kedvencem, ezzel kezdődött minden. De a kékfrankost is nagyon szeretem! Én 18 éves koromig nem is nagyon ittam bort, a 2004-es kékfrankosról kérdezett először a testvérem. Emlékszem, mondtam, hogy elegáns és bájos, mint Audrey Hepburn, így került az ő képe a palackra. Azóta belelendültem és mindent együtt kóstolunk. Otthon rengeteg borunk van, sok Juniborász palackja is megtalálható. Lazításhoz a champagne-okat  szeretem a legjobban!

katrin2.jpg

Fotó: Pop Design

10 év múlva hogy látod magad?

Remélem ugyanezt fogom csinálni, amit most! Nagyo sok ötletünk van, egy fehér különleges fajta telepítésén is dolgozunk épp, de erről majd később:)

Ha nem itt borászkodnál, mit csinálnál?

Nagyon sok minden akartam lenni, például jogász is, igazán komolyan gondoltam. Aztán az egyetemen gyorsan rájöttem, hogy ez nem nekem való. A mostani munkám nagyon izgalmas és változatos, és ezt nagyon szeretem.

Hol borászkodnál, ha nem itt? Milyen terület érdekelne?

Sehol máshol! A testvérem bejárta a világot, és ő is mindig azt mondja, itt a legszebb Sopronban. Egyetértek vele!

Mi a legnehezebb része ennek a szakmának?

A legnehezebb a kiszámíthatatlanság. Amikor 2009-ben május 6-án, apa születésnapján kint voltunk a szőlőben talajmunkát végezni, és már csak másfél óra volt hátra. És akkor leszakadt az ég, jégeső, akkor átérzed, milyen, amikor pár másodperc alatt veszik el a rengeteg munka.

Mi a legjobb?

Amikor elkészül egy bor, megkóstoljuk, és már be lehet mutatni, ki lehet vinni az emberek közé!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr96501081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.