Bukolyi Marcell tudatos és megfontolt egyéniség: nappali tagozaton közgazdásznak tanult, mellette pedig megszerezte a szőlész-borász diplomát. Azt mondja, eleinte nem akart mindent feltenni a borra, de szerencsére úgy alakult: ma már tényleg csak a borászat az élete. A Bukolyi Pincészet tudatosan fejlődik, a cél egy ékszerdoboz-szerű családi birtok. “Azt szeretném, hogy a birtok, a feldolgozó, a pince, a kóstoló komplex rendszert alkosson. Úgy álljon össze, hogy minden klappol, minden pöpec. Egy szerethető családi birtokot szeretnék” – mondja.

marcell1.jpg

 

Fotó: Pop Design

A borokat egy tágas, klasszikus tufapincében készítik, ahogy Marcell mondja, minden különösebb technológia nélkül, a lehető legegyszerűbb, manufakturális módon. “Én a boraimmal tudom felhívni a figyelmet magamra. Szerencsére annak ellenére, hogy nem vagyok széles körben ismert, nem egy vagyok a sok közül: már most vannak olyan boraink, amikre a szakma vagy a fogyasztók elismeréssel bólintanak."

Hány hektáron gazdálkodsz, milyen szőlőfajták vannak a birtokon?

Jelenleg 10 hektáron szüretelünk, ebből körülbelül 30 ezer palack készül évente. A családunk körülbelül 120 hektár földterülettel rendelkezik, ennek a jelentős része jelenleg nem szőlőültetvény. A lehetőség tehát adott a bővülésre pótlólagos területek vásárlása nélkül is, de én most egyelőre az évi 30-40 ezer palack környékén szeretnék stabilizálódni, ezt sikerrel működtetni pár évig. Ha ez megvan, akkor lehet gondolkodni a fejlődési lehetőségeken. Nőni hosszú távon sem szeretnék nagyon, az én borászatról alkotott elképzeléseimnek egy körülbelül ekkora nagyságrendű birtok felel meg.

Elsősorban vörösboros pince vagyunk, fajtáink a kékfrankos, a cabernet franc, van egy kis merlot, kadarka, fehérekben a rajnai rizling, viognier. Vásárolunk is, szerződött partnereink vannak akikkel évek óta együtt dolgozunk.

Mióta borászkodsz?

A borral édeasapám kezdett el foglalkozni 15 évvel ezelőtt. Az évek során felfuttatta a Gróf Buttler Pincészetet, szakmailag elismert, referenicia minőségű borokat készítettek. Édesapám telepítette be a Nagy-Eged hegyet, ami a borvidék grand cru területe. A 70-es évek óta csak elhagyott ültetvények voltak ott. 2009-ben úgy döntött, eladja a borászatot, a közel 100 000 palack prémium minőségű bor értékesítése Magyarországon nagyon nehéz volt, nyilvánvalóvá vált, hogy az a pincészet, amit elképzelt, önerőből nem tud megvalósulni, önállóan nem tud továbblépni. Ma más működteti, az ültetvényeket bérlik tőlünk. Én viszont már ekkor is ragaszkodtam a borászkodáshoz, ma én foglalkozom ezzel a családból.

Az első évjáratom a 2011-es volt, nemrég kezdtük, de idén már a negyedik szüret következik! Szerencsém volt, mert bár a borászat fiatal, borászként már ekkor sem voltam teljesen ismeretlen. 2008-ban alapító tagja voltam a Junibor Egyesületnek, emlékszem augusztus 14-én alakultunk meg, 19-én már Kaliforniában szüreteltem. 2009 volt az első aktív szüretem Egerben, előtte tanultam, jártam Franciaországban, tanultam Moszkvában is…

marcell2.jpg

 

Fotó: Pop Design

10 év múlva hogy látod magad?

A borászkodás számomra egy romantikus dolog, nem pusztán gazdasági tevékenység. A célom egy kisebb, ellenőrizhető, családi birtok, 40-50 ezer palack már tud fenntartható lenni. Arra vágyom, hogy egy gyönyörű, ékszerdoboz-szerű családi birtokot irányíthassak, és majd azt adjam tovább a gyerekeimnek. Ennek ellenére a 40-50 ezer palack csak egy szám, 10 év múlva lehet, hogy azt fogom mondani, hogy kicsivel többet kell készíteni, de a birtok struktúráján és az alapvető értékrendemen nem szeretnék változtatni. Persze 29 évesen az ember még nem biztos, hogy látja a tökéletes utat, de az irány megvan.

Rövidtávú cél a kóstoló kialakítása, Eger belvárosában, a Dobó tértől nem messze van egy telkünk. Belvárosi, mégis igazi vidéki hangulatú telek, oda képzelem a kis kóstoló termet. Fontos, hogyan kommunikáljuk a borokat a fogyasztó felé, jelenleg csak kényszermegoldásokhoz tudunk folyamodni, nem ideális.

Ha nem itt borászkodnál, mi az ami érdekelne, mint terület?

Rhone vidék, Franciaország, itthon pedig Tokaj a legizgalmasabb szerintem. A mineralitás érdekel, az olyan területek, ahol egyedi, izgalmas borokat lehet készíteni.

Ha nem borász lennél, mit csinálnál?

Zenész lennék!  Gitáros-énekes lennék: végülis ehhez már csak gitározni meg énekelni kellene tudni! Autodidakta módon most is tanulgatok gitározni, ahhoz képest, hogy nem tudok kottát olvasni már van jó pár dallam, amiket jól játszom. Szeretem a country-nótákat, Johnny Cash-t, a bluest.

Mi a legnehezebb a borászkodásban?

Nagyon sok a hibalehetőség, sok helyen el lehet hasalni. Már önmagában jó minőségű szőlőt termelni is nehéz, ebből jó minőségű bort készíteni, aztán el is kell adni. Emellett az időjárás nagyon meghatározó, ez egy kézműves borászatot fokozottan érint.

Mi a legjobb?

A sokszínűsége, néha szőlő, néha pince, néha Budapest, néha borszállítás... Nagyon izgalmas, hogy van olyan, hogy délelőtt még a pincében melózok gumicsizmában, délután meg a Magyar Tudományos Akadémián tartok kóstolót. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr436730191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása