Azt meséli, a Laposa nevet először azok a "rajongók" kezdték éltetni, akik rátaláltak a család boraira, és belőlük szerencsére nem volt kevés. Bence és Zsófi, - a család tulajdonképpeni második generációja - komolyan veszik a birtok- és márkaépítést. Ha Badacsony, akkor a programpontok között ma már minden borszeretőnek az elsők között van egy pohár rizling elkortyolgatása a panorámás Laposa teraszon. Laposa Bencével beszélgettünk.

10644986_287698041437452_805182590018573286_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok, és milyen szőlőfajtákkal dolgoztok?

Most nagyjából tíz hektáron, a nagyobbik része olaszrizling, és van még szürkebarát, kéknyelű, juhfark, rajnai rizling és furmint. A területeink Badacsonyban és Somlón találhatóak.

Hány fajta bor készül?

Most egy picit sok, tizenöt féle. Tervezzük, hogy letisztítjuk a portfóliót. Megnéztünk minden irányt, stílust, fajtát,kategóriát,amire kíváncsiak voltunk, és most már azokra szeretnénk koncentrálni, amik ezek közül kiemelkedtek.

Melyik a kedvenc saját borod?

A 4Hegy.

Melyik volt az első bor, amit te készítettél, és amire igazán büszke vagy?

A 2003-as Somlói Olaszrizling, ez volt a Borkalauzban az első ötcsillagos száraz fehér bor, szóval azt hiszem, joggal vagyok rá büszke.

10644799_287781341429122_7382903154645024187_n.jpg

Hogyan lettél borász?

Ez úgy indult, hogy apukám, aki tájrendező mérnök, a munkájából adódóan sorra járta a borvidékeket, így benne megvolt az érdeklődés a szőlőhegyi kultúra iránt. Később felmerült, hogy érdemes lenne a családnak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkoznia. Anyukám pedig badacsonyi lány, innen a helyszín, hogy hol is kezdjünk hozzá ehhez az egészhez. Apunak ez egy ilyen munka melletti, hétvégi elfoglaltság volt. Folyamatosan vásárolt területeket, és mikor volt ideje rá, akkor foglalkozott velük.

Bennem elég hamar kialakult egy viszonylag átfogó kép a hazai borokról, mivel apu az útjairól mindig hozott haza valamilyen bort az ország különböző borvidékeiről, amiket megkóstoltunk, amikről beszélgettünk. Így, mire odakerültem Badacsonyba, és érdemben részt tudtam venni a munkában, már volt némi rálátásom erre a világra. Apu mellett megszerettem ezt a világot, és eldöntöttem, hogy én már ezt komolyan szeretném csinálni. Agrár szakra jártam Keszthelyre, akkor már tudatosan törekedtem arra, hogy fizikailag is közelebb legyek a szőlőhöz. 2005-ben költöztem le végleg Badacsonyba.

A Laposa márkanevet az elejétől kezdve építettük, mindenki tudta, hogy a család készíti a borokat. 2000-től vannak folyamatosan palackozott boraink, és úgy alakult, hogy a fogyasztók éltettek egy fajta nagyon erős suttogó propagandát a borok körül. Senkit nem megbántva, azt hiszem, hogy a Szeremley család után mi voltunk azok, akik valami izgalmat, vagy újat tudtak csempészni a borvidék kínálatába.

Hány palackot készítetek egy évben?

A tíz hektárral, meg a vásárolt szőlővel együtt olyan százezer palack körül szokott lenni évente.

Mi a kedvenc borod? Amit mondjuk szívesen megbontasz egy nehéz nap után?

Számomra inkább irányok vannak. Szeretem az osztrák borokat, úgy a fehéreket, mint a vöröseket. Nagyon magas színvonalat képviselnek, és tartósan képesek erre. Szeretem a vagány, nem túl testes, mégis gazdag ízekkel, aromákkal rendelkező borokat. Stílus tekintetében mi is valami hasonlót szeretnénk kialakítani, hozzátéve, hogy az alap termőjegyekkel kiegészítve. Itthonról konkrét borokat nehezen tudnék mondani, inkább azt, hogy van néhány pince, amiknél tetszik mindaz, amit képviselnek. Az összeszedettségük, a történetük, a design. Engem komplexen érdekel egy-egy borászat, és ilyen szemmel figyelem őket. Ha példát kellene mondanom, ilyenek Konyáriék, akik nagyon egyszerűen, sallangmentesen dolgoznak, tetszik Heimann család története, vagy mindaz, ami az Apátsági pince mögött van. Sok mindenkit fel lehetne még sorolni. Olyanokat is, akik mondjuk nem az én világomat képviselik, de amit csinálnak, azt el kell ismerni.

Milyen nálatok a munkamegosztás?

A birtokot a testvéremmel, Zsófival közösen vezetjük. Zsófi foglalkozik inkább a szőlészeti-borászati munkákkal, tavaly is, idén is, már ő volt az, aki a szüreteknél ott volt,és koordinálta a munkákat, rám inkább az általános managelés része marad. Nincsenek mondjuk egzakt határok,mindenki belefolyik kicsit mindenbe, de általánosságban ez a felosztás a jellemző.

Mit fogsz csinálni tíz év múlva? Látod magadat ekkora távlatban egyáltalán?

Azt érzem, hogy olyan úton vagyunk, ami jó irányba megy, ezért nem szeretném,ha ebben túl nagy változás állna be. Nyilván rengeteg tervünk van, főleg a technológiai, infrastruktúrális fejlesztéssel kapcsolatban. Minél hamarabb szeretnék egy olyan szintre eljutni, amikor már csak és kizárólag szakmai kérdések merülnek majd fel a birtok irányításával kapcsolatban.

A kóstolókat akkor is te fogod tartani?

Fogok kóstolókat tartani,de ennyit biztos nem. Most örömmel teszem, szükség is van rá, bennem is megvan a kellő energia, de nem egy életcél az, hogy az ember minden másnap kóstolókat tartson. Azt meg tudomásul kell venni a fogyasztónak is,hogy bizonyos birtokméret fölött nem lehet mindenhol ott lenni.

Van más olyan borvidék, itthon, ami inspirál, vagy ami foglalkoztat annyira, mint a badacsonyi?

Nem tudok ilyet mondani, mégpedig azért, mert én most elsősorban Badacsonnyal szeretnék foglalkozni, és nem csak mint borvidékkel. Nyilván nem én egyedül fogom megoldani ezt a helyzetet, de azon dolgozom, és azt szeretném, ha ez egy élhető, élvezhető, szerethető hely lenne a turistáknak is, és azoknak is, akik itt élnek. Ha egymás mellé teszed a hely adottságait, és azokat a dolgokat, amiket kihoznak belőle…néha elkeserítő. Ezen szeretnék változtatni. Tágabb értelemben a Balatoni Körben is ennek a szellemében dolgozunk. Ennek persze nagyon fontos része a bor, de ez egy ennél tágabb történet.

Mi lennél, ha nem borász lennél?

Jó kérdés…Autókkal kapcsolatos munkám lenne az biztos. Hogy pontosan milyen, nem tudnám megmondani, de minden érdekel, ami az autókhoz köthető, szóval ilyen irányban próbálkoznék.

Mi a legjobb a borászatban?

Nekem az, hogy Badacsonyban csinálhatom.

Melyik az a pillanat, amit a legjobban élvezel, ami leginkább a sajátod?

Nehéz erre válaszolni. Azokat a pillanatokat szeretem,amikor eljutunk egy-egy területen oda, ahova már régóta készültünk, és akkor érzed, hogy ez az egész most összeállt. Nyáron a teraszunkon éreztem ilyet, hogy annak a rengeteg energiának, munkának, amit beletettünk, megvan az eredménye. Ugyanolyan nap volt, mint a többi,csak fel kellett szaladnom a teraszra, de megláttam, hogy süt a nap, szólt valami halk zene,és azt éreztem, hogy na ez most az, amiért idáig dolgoztunk.

És melyik a legnehezebb?

A reggeli felkelés (nevet).

De most komolyan. Az időjárás, a kiszámíthatatlanság?

Ezekkel azt gondolom, hogy meg tudok birkózni. Ami nehéz, vagy nehezebb öt évvel ezelőtthöz képest, hogy a gazdasági oldalon már sokkal nagyobbak lettek a számok. Ha ezen az ember picit elmereng, akkor nyilván azt is látja, hogy ezzel a kockázat is exponenciálisan nőtt. Ez néha picit ijesztő, de még erre is azt mondom, hogy ez egy ilyen játék.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr937243155

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Laposa Bence: Az a legjobb, hogy Badacsonyban borászkodhatok 2015.03.05. 16:52:01

Ha egymás mellé teszed a hely adottságait, és azokat a dolgokat, amiket kihoznak belőle…néha elkeserítő. Ezen szeretnék változtatni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.