Balatonon, Somlón és Móron borászkodik, a szíve azonban egyértelműen Mórra, az Ezerjó hazájába húzza. Ha nem is ezer, de több arcát mindenképp szeretné megmutatni a fajtának, legutóbb egy házasítást készített belőle, melyet lányáról, Annáról nevezett el. A borászok feketeöves szelfimestereként ismert Kamocsay Ákos számára a fotózás több, mint hobbi, szabadidejében szívesen kamerázik és a családi videókat is maga vágja meg. Mi azért titkon örülünk, hogy borász lett belőle!
Hogyan lettél borász?
Móron nőttem fel, a borkészítéssel, szőlő termesztéssel apukámon keresztül ismerkedtem meg. Soha nem presszionált, hogy nekem is ezt kell csinálnom, mégis beleszerettem, így alakult. Ő 25 évig dolgozott a móri állami gazdaságban, ahová sokszor én is bementem vele, és figyeltem, hogy dolgozzák fel a szőlőt. Gyerekként ez őrületesen izgalmas volt számomra, annál is inkább, mert volt Móron egy kis szőlőnk, ahova amikor csak tehettem elkísértem édesapámat. Nagyon szerettem a szüreteket, szerettem a pince hangulatát, később már azt is láttam, hogy bár akkoriban nem lehetett nagyon utazni, édesapám mégis világot láthatott a borversenyek, szakmai utak révén…Ezek természetesen nagyon tetszettek nekem, és 14-15 évesen döntöttem el, hogy én is ott akarok tanulni, ahol ő.
Nyolc évig dolgoztam a Hilltopnál apukám mellett, aki ott a főborász, aztán 2004-ben kimentem tapasztalatot szerezni Kaliforniába, 2005-től kezdődően pedig önálló borkészítésbe fogtam Móron.
A borokat egyedül készítem, de apával ma is gyakran beszélgetünk szakmai kérdésekről. Amikor elkészülnek a borok szoktunk közösen kóstolni, ilyenkor átbeszéljük, hogy mely tételekről mit gondol, melyik tetszik, vagy esetleg melyik kevésbé. Én alapvetően más stílusú borokat készítek, mint ő, de ettől szép ez a szakma, másként nyúlunk bizonyos tételekhez, más elképzelésünk van a végeredményt illetően. Természetesen az nagyon jó érzés, hogyha bármilyen kérdésem van, vagy bizonytalan vagyok, akkor van kihez fordulni.
Milyen fajtákkal dolgozol?
Saját szőlőm nincs, olyan válogatott gazdákkal dolgozom együtt, akiknek jó fekvésű területeik vannak, és akik maguk is a minőségorientált termelésben hisznek. Kezdetben öt fajtával dolgoztam Móron, ez mostanra kettőre redukálódott, ez az Ezerjó, és a Chardonnay. Mivel az Ezerjó a móri borvidék fő fajtája, szeretném, ha abból elérhető lenne idővel egy szélesebb választék. Legyen egy prémium, fahordós, testesebb bor, meg legyen egy könnyedebb, birtokbor jellegű. A ’13-as évjáratból készült először egy Anna fantázianevű bor, a kislányom után, ez egy Ezerjó-Chardonnay házasítás. Másfél évet volt hordóban, és egy különlegesen szép bor született belőle. Ilyen stílusú bort a következő években is szeretnék készíteni.
A balatoni borok 2012 óta vannak képben, több balatoni borászattal dolgozom együtt. Négy féle készül: Olaszrizling, Chardonnay, egy Kékfrankos-Pinot Noir házasítás rosé, és egy Cabernet Sauvignon. A balatoni borok képviselik a nagyobb mennyiséget, könnyebb, gyümölcsösebb, stílusú reduktív borok, még a vörös is, főleg a szupermarketek polcaira kerülnek. A móri borok testesebbek, fahordós tételek, azok a DiVino borbárakba kerülnek, illetve két külföldi partneremhez, akik Belgiumban és Skóciában értékesítik neves éttermekben.
Hány palackot készítesz most?
Móron 5 ezer palackot, ez úgy néz ki, hogy 2 ezer palack ezerjó, 2 ezer Chardonnay és ugye az Anna bor, mindez kevesebb, mint egy hektárról. Érzem, hogy igény lenne nagyobb mennyiségre, ezért jó lenne rövid távon megduplázni a palackszámot. A balatoni terület, az egy egészen más lépték, onnan idén 50 ezer palack fog kikerülni. Ezek a borok benn vannak az Auchan, Metro, Tesco üzleteiben, de reményeim szerint hamarosan a Spar üzleteiben is kaphatóak lesznek.
Ha nem Mór, és nem a Balaton, akkor melyik magyar, és melyik külföldi borvidék a legizgalmasabb számodra?
Itthon talán Villány tetszene a legjobban. A Hilltopnál ugyanis rengeteg vörösbort készítettem, sőt a külföldi gyakorlataimon is mindig azokon volt a hangsúly. Szeretem a jó vörösborokat, szeretek is velük dolgozni, csak most ezt nem tudom igazán gyakorolni. Külföldön pedig Dél-Afrika, mert ott nagyon jól éreztem magam. Szőlőfajták tekintetében a Syrah, a Pinotage, a Merlot, a Cabernet inspirál ott, de vannak fehér boraik is, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Persze az igazán jó fehér borhoz ott túl meleg van.
Ha nem borász lennél, mi lennél?
Fotóznék, egyértelműen! Egy tükörreflexes, hát úgymond belépő géppel szoktam most fotózni, borfesztiválokon például, de ez most egyelőre nem tud a hobbiszinten túllépni. Videózni is nagyon szeretek, vagy inkább csak szeretnék. De így legalább rengeteg emlékem van fotókon, videókon…Amiknek az utómunkájával, a vágással például remekül el tudok „molyolni”. Most épp egy hosszabb családi videón dolgozok, de nem tudom, mikor lesz időm befejezni. Főleg, hogy elsősorban a kislányommal, Annával szeretnék minél több időt tölteni. Vele lenni, játszani, beszélni hozzá, az engem nagyon kikapcsol.
Tíz év múlva, hogy látod magadat, vagyis magatokat?
Szeretnék nagyobb családot, és azt, hogy Móron kialakulhasson az a birtok, amit én elképzeltem. A móri ház gyönyörű helyen van egy parkban, amin egy patak fut keresztül, mögötte a szőlőhegy, tökéletes lenne vendégfogadásra. Hogy hol fogunk élni? Most azt mondanám, túl lassú lenne csak Móron, de ki tudja mi lesz tíz év múlva…Mór végsős soron egy nagyon élhető kisváros.
Annának, vagy esetleg majd a testvérének, meg akarod mutatni ezt a borász világot?
Biztosan meg fogjuk mutatni neki, vagy nekik, hiszen a feleségemnek, Mariannak sem idegen ez a világ, szőlész-borász szakot végzett ő is. Az Anna bort például együtt házasítottuk. Ráadásul a szülei telkén, a gyümölcsfák, gyógy- és fűszernövények terméséből készíti a Bazsalikomoskert nevű teákat, szóval eggyel több dolog, amibe Annát, és később majd a testvérét be lehet vonni.
Mi a legrosszabb része a borászkodásnak?
Nem tudom, hogy van-e olyan része, amit nem szeretek. A 2014-es évet megélni mondjuk nem volt jó, de talán inkább az bosszant fel, ha a mi borainkkal nem úgy bánik valaki, ahogy azt a borok minősége, az általunk befektetett munka megkívánná.
És mi a legjobb része?
Amikor szüret után elkészülnek az új borok, és kóstoglatjuk őket. Tervezgetni, hogy melyikből mi legyen, kitaláljuk a házasításokat…Ezt nagyon élvezem. Meg persze a vendégekkel való találkozást. Jó azt érezni, hogy szeretik, amit létrehoztunk!
- Érdekességnek íme egy saját videó, egy igazán feelinges családi Land Rover teszt -
