Angolul és magyarul beszélünk Franz Weningerrel, aki bár osztrák származású, ma Magyarországon él. Azt mondja, hogy Burgenland szőlőkultúrájának egyértelműen Sopron az eredője, a Weninger birtok magyar és osztrák területein szőlőfajták között ma a kékfrankos van abszolút fölényben. Franz saját bevallása szerint nehezen lett borász, inkább a szülők forszírozták a szőlész-borász iskolát. „Tizenhat évesen a lányok jobban érdekeltek” – nevet a ma két gyerekes családapa, aki szerint a bor tökéletesen közvetíti, a borász milyen lelkiállapotban van.
Nem volt egyértelmű, hogy borász leszel...
Egyáltalán nem, inkább erre felé lettem orientálva. Elvégeztem a szőlész-borász iskolát, aztán külföldre mentem gyakorlatra. Bejártam Kaliforniát, Ausztráliát, Olaszországot. A borász gyakorlat a legjobb útlevélnek bizonyult, dolgozhattam, utazhattam, pénzt kereshettem. Akkor ismertem fel, hogy mennyien szeretnének borkészítéssel foglalkozni, miközben nekem megadatott a lehetőség. Szóval hazajöttem és eldöntöttem, hogy el akarom készíteni a saját boromat. Azóta megszerettem ezt a világot. Fiatalkoromban még nem volt egészen tiszta számomra, hogy miről is szól ez az egész szőlész-borász dolog.
Mekkora területen gazdálkodtok és milyen szőlőfajták vannak a birtokon?
Túl nagy területen (nevet). Vannak területeink Magyarországon és Ausztriában is, amikkel édesapám foglalkozik, mióta 2013-ban nyugdíjba ment. Ez számokban kifejezve 25 és 27 hektárt jelent. Szőlőfajták tekintetében első helyen a kékfrankost említeném, ez a fajta áll a középpontban, export szempontjából is. De van még syrah, aminek nagyon kedvez a soproni talaj, cabernet franc és pinot noir. Egy fehér fajtám van van, de az nem túl kiemelkedő, inkább a vörösborokra fókuszálok. Gondolkodom a furmintban, vagy a fehér burgundiban, de ha a tradíciókat nézem, Sopron a vörösborok hazája, az osztrák vidékek szintén. Nem lenne rossz fehérbort készíteni, de nem erőltetem.
Két országban dolgoztok, hogy kell ezt a gyakorlatban elképzelni?
Régebben volt Weninger Sopron és Weninger Burgenland, de ez a megkülönböztetés mára eltűnt. Viszont különböző címkékkel palackozunk, így be lehet azonosítani, hogy melyik borok melyik borvidéken készültek. Teljesen külön működő cégekről beszélünk: a magyarországi pince 1997 óta működik, én 1999 óta foglalkozom vele. Az ausztriai egy régebbi történet, 1982 óta létezik és megvan a saját pincéje, szőlője, teljesen külön működik. Az osztrák pincészet valamivel nagyobb, ha azt nézem, mennyi bort készítünk. Ha viszont a hektárokat, akkor Magyarországon több szőlőnk van, mégis kevesebb palack készül belőle. A sziklás soproni talaj egyszerűen ennyit tesz lehetővé. Arról nem beszélve, hogy az ausztriai szőlők több csapadékot kapnak. Több folyadék, nagyobb szemek…Ez nagyon sokat számít. A soproni területeket egyszerűen kevesebb nedvesség éri.
Milyen kapcsolódásod van Magyarországhoz?
Igazából a szőlő a kapcsolódás. 1992-ben apukám Gere Attilával közösen vágott bele a szőlőművelésbe, és azóta vannak területeink Magyarországon. Burgenlandban a családunk partnere is egészen 1991-ig Magyarországhoz kötődött. Azt kell mondjam, hogy ha a burgenlandi szőlészet-borászat történetét nézed, akkor a magyarországi történetet nézed. Ugyanis Magyarország adta a mintát, enélkül a burgenlandi vörösbor-kultúrának nagyon komoly identitás problémái lennének. A tradicionális ausztriai fajták ugyanis zömében fehér szőlők.
Én magam is Magyarországon élek a családommal, Balfon. Nem közvetlenül a pincénél lakom, hanem úgy 300 méterre tőle. Van egy kis házam, nagy kerttel, diófákkal, csirkékkel, kutyával és két gyerkőccel. Magyarul beszélek, csak a nyelvtannal vannak gondjaim, meg néhány speciális kifejezéssel. Értek magyarul, magyarul beszélek a munkásainkkal is, de azért mégiscsak nehéz. Hiába van meg mondjuk a szaktudásom, ha nem tudom kifejezni magam, mert ezt vagy azt a szót nem ismerem.
Miből áll, hogy néz ki egy napod?
Egy-két napot a héten mindig a pincében vagyok, akkor aztán fizikai munkát is végzek. A többi irodai munka, emailek, telefonok, a borok prezentálása világszerte… Nem annyira romantikus, mint lehetne.
Mennyi borból áll most a portfóliótok?
Túl sokból azt hiszem, én szeretném a jelenlegi mennyiséget leredukálni. Hiszek benne, hogy pincénként három bor elegendő lenne, de ez sajnos nem ilyen egyszerű. Most Magyarországon 8-10 borunk van és Ausztriában is nagyjából ugyanennyi. Ami az exportot illeti, próbálok fókuszálni és egy limitált portfólióval előállni.Külföldön a legnagyobb vásárlóerőt most Amerika, Anglia és Hollandia jelenti. Talán még Németország.
Mondanál pár szót arról, hogyan készülnek a boraid?
A legjobb abban, hogy itt élek, és itt dolgozom, az, hogy megismerhettem két különböző borkészítési kultúrát. Volt egy pincemesterem 2002- ben és vele beszélgetve, a véleményét kikérve arra jöttem rá, hogy nagyon eltérő elképzelések vannak arról, hogyan is kell/kellene bort készíteni. Ez nem elsősorban tudományos-technikai, sokkal inkább kulturális kérdés. Ez volt a legfontosabb tanulság számomra. Ezen keresztül azt is megértettem, hogy a modernizálódás uniformizált produktumokhoz vezet, és ez nem jó. Ezért elkezdtem arra összpontosítani, hogy kihasználjam minden szőlő egyedi adottságait. Így álltam át az organikus borkészítésre. Időigényes volt ezt a borkészítést elsajátítani, de megérte.
Van másik olyan borvidék, régió, ami érdekelne, inspirálna?
Biztos hűvösebb éghajlaton lenne, vagy melegebb éghajlaton és ásványosabb talajon. Champagne nagyon klassz lenne, a nagy márkák már nagyon gépesítettek, és tök izgalmas lenne egy kisebb, kézműves márkát meghonosítani. Ha Magyarországon kéne gondolkodnom, akkor Somlót mondanám.
És, ha nem borászkodással foglalkoznál?
Hajóznék!
Mi a legjobb a borkészítésben?
Az egész folyamat. Szeretem, hogy a magam főnöke vagyok, és hogy a bor megmutatja az identitásomat is. Mint egy művésznél. Ha kiegyensúlyozott és boldog vagyok, az a produktumomon, a boromon is meglátszik, és az emberek szeretni fogják. Ráadásul nagyon szépen mutatja a fejlődésedet. Meg tudod nézni, hogy milyen bort csináltál mondjuk öt vagy tíz évvel ezelőtt és milyet csinálsz most.
Mi a legrosszabb a borkészítésben? Melyik részét szereted a legkevésbé?
Amit a legjobban. Ha rossz passzban vagy, mert kicsit meggyepált az élet, ami velem is megtörtént pár éve, az rányomja a bélyegét a borra, és nem tudod elrejteni. A bor megmutatja milyen lelkiállapotban vagy.
Ha három szóban kéne összefoglalnod a boraidat, mik lennének azok?
Könnyűek, természetesek, és ragyognak, azt hiszem.
Mi a helyzet a gyerekeiddel? Szeretnéd, hogy folytassák az utadat?
Persze, hogy szeretném. Ha borral foglalkozol és szereted, akkor az az álmod, hogy a gyerekeid folytassák. De nem akarok nyomást gyakorolni rájuk. Most nagyon érdekli őket, mert van traktor, meg egy csomó érdekes dolog a szőlőben. Hogy később mi lesz…Nem tudom.
