Képzelj el egy fiatal szörfoktatót a Fertő-tavon... Ne sokáig, mert Jandl Arnoldot már gyermekként annyira elvarázsolta a szőlőmunka és a borászat, hogy nem volt kérdés, a szörfözés helyett a borok felé terelik a hullámok. Mi ennek csak örülünk! A gyökereire büszke fiatal borász valamennyi munkafolyamatban részt vállalva dolgozik a családi pincészetben. Elkötelezettsége ellenére sem erőltetné rá kislányára a borászkodást, mert hisz benne, hogy a borász-életforma felé csak mély kötődéssel lehet fordulni.

jandl_arnold.jpg

Hogyan áll össze a birtok? Hogy telnek a hétköznapok?

Tíz hektár a termőterület. Ennek a durván tíz hektárnak a jelentős része saját, de vannak hosszútávú együttműködéseink is. A saját területelet én művelem: hétköznapokon traktorra ülök, bort fejtek, palackozok. Nincs nagy segítő apparátus körülöttem, arról nem is beszélve, hogy én ebben a miliőben érzem igazán jól magam. Döntő többségében vörös fajták. Mondanám, hogy azért, mert Sopron a vörös borról szól, de egyre több és egyre szebb fehér bor kerül ki erről a vidékről. Nekünk is van egy pinot blanc-unk, de vannak roséink is, egy kékfrankos és a különlegességek kedvelőinek egy shyrah rosé. Mi az elsők között telepítettük a syrah-t, azért mert apámnak nagyon tetszett az ebből készült bor. A hétköznapjaink ugyanúgy telnek, mint bármelyik fiatal(abb) boros kollégának. Borkóstolók vannak, sok a vendég, őket ki kell szolgálni, és olykor felmerülnek különleges igények is, ilyenkor például nagyon büszkén mutatom meg nekik a szőlőnket. Nyilván vannak szőlőmunkásaink, de a munkálatok nagy részéből kiveszem a részemet.

A családotokban a borászkodás sok generációra nyúlik vissza...

Sokadik generációs borász vagyok. A soproni levéltárból kiderült, hogy már az 1600-as években volt egy Jandl nevű soproni lakos, akinek valamilyen módon köze volt a borhoz. Azt ugyan pontosan nem tudjuk, hogy ő mit csinált, de az biztos, hogy az apám, a nagyapám, sőt már az ő nagyapja is borral foglalkozott. Sopronban ennek nagyon nagy hagyománya van.

Ők voltak azok a szőlő és bortermelő emberek, akiket anno „babtermelőnek” csúfoltak. A bab nagyon komoly népélelmezési cikk volt Sopronban, a szőlőtermesztők pedig a tőkék alá babot is ültettek, mert a nyulak szívesebben rágcsálták annak a hajtásait, mint a szőlőjét. Ezzel gyakorlatilag elterelték a figyelmüket a szőlőről. Az ősi bortermelők egyébként többségében németajkúak voltak. Azt szokták mondani, hogy svábok, de a sváb egy gyűjtőfogalom, a svábok közé tartoznak például a hiencek is. Na, a mi például egy hienc család vagyunk.

Ebből a családfából kiindulva egészen egyértelmű döntésnek tűnik, hogy borász lettél.

Abszolút. Apám mellett dolgoztam gyerekkoromtól kezdve, és az nem valami apakomplexus, hogy ennyit hivatkozok rá. Ő szerettette meg velem. Édesapám a Kertészeti Egyetem elvégzése után egy balfi termelőszövetkezethez került, aminek volt 150 hektár szőlője is. Először pincemunkás volt, aztán már az egész pincét ő vezette, végül pedig főnökként számolta fel az egészet a rendszerváltás körül.

Saját területeitek már voltak ekkoriban?

Igen, egy kis része megvolt. De ez egy bonyolult történet. 1946-ban volt egy nagy kitelepítés, amikor a németajkúakat, köztük az én családomat is, ki akarták telepíteni a háború után. Apám családja aztán valami egészen filmbe illő módon visszakerült Magyarországra, de előtte nagyapám már minden szőlőjét eladta. Közel annyi szőlője volt, mint nekünk ma, ami nagyon nagy szó volt akkoriban, hiszen nem volt gépesítés, mindent kézzel csináltak.

Amikor lecsengett ez a történet, nagyapám nagyon sok magyar gazdához odament azzal a gondolattal, hogy adják vissza a földeket. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, újra kellett vásárolni a területeket. Jóval kevesebb föld lett így, akkoriban nagyapám tíz-tizenöt hekto bort csinált a családnak, a többit leadta a szövetkezetnek.

Van tehát a területeteknek olyan része, ami nagyon régóta a tiétek.

Talán a legrégebbi az a két hely, ahol a shyrah-t termesztjük. Az egy nagyon régi családi ültetvény. Ahogy az előzményekből adódik, a dűlőknek egyébként német nevük van, és ezek utalnak a dűlők sajátosságaira is. A Kräftner például azért kapta ezt a nevet, mert nagyon mészköves, vannak olyan foltok, amiket emiatt be sem lehet telepíteni, de a ló is sokat erőlködött, kínlódott, mire meg tudta művelni. (a Kraft szó magyarul erőt jelent – szerk.)

Melyik a kedvenc saját fajtád, melyikkel szeretsz a legjobban dolgozni?

Egyértelműen a kékfrankossal. Ráadásul van egy - egyelőre két-három tagot számláló - alakulóban lévő szövetségünk is, és az a hitvallásunk, hogy Sopronban a kékfrankost kell favorizálni. Rengeteg embernek Sopronról eleve a kékfrankos ugrik be, Sopron a kékfrankos fővárosa. Mire helyezzük a hangsúlyt, ha nem erre? Ráadásul maga a fajta nagyon univerzális. Volt egyszer egy kiadvány, aminek azt a címet adták, hogy „ezerarcú kékfrankos”. És ez igaz is: lehet könnyebb, gyümölcsösebb, lehet karakteresebb, sűrűbb, koncentráltabb is.

jandl_shiraz.jpg

Hány tételed van egy évben?

Van egy cuvée-nk, a Vízió, cabernet franc-ból és merlot-ból áll. De ezt nem hozzuk kereskedelmi forgalomba, inkább a helyben kóstolóknak szoktuk megmutatni. A Misszió egy kékfrankos válogatás, de van cabernet franc és merlot is, ezek mind hordós érlelésűek. Van egy reduktív kékfrankosunk, és a már említett fehér bor, illetve a két rosé. Hat-hét, maximum nyolc féle borunk van. Tavaly már termett egy nagyon érdekes helyen zweigelt is. Tiszta kő, csillámpala az a terület, ahová a zweigeltet telepítettünk.

Ha nem borász lennél, akkor mivel foglalkoznál szívesen?

Hozzánk nagyon közel van a Fertő-tó, ami a szőlőre, borra, meg az egész életünkre nagyon kihat. Én sokáig szörföztem a tavon, egy osztrák rokonunk fertőzött meg vele. A szörfözés mindent átmozgat, és nem monoton, nem okoz szenvedést nekem, mondjuk a futással ellentétben. Szóval ezzel sokáig foglalkoztam, de a bor rovására nem mehetett. Oktató lettem volna, de a lényeg, hogy ma már nincs különösebben semmiféle hobbim. Nincs olyan, hogy megunom a traktorozást, és akkor elmegyek horgászni.

Szörfözni sem jársz már ki?

Nem.

Miért nem? Biztos tök jó kikapcsolódás lenne.

Szél kell ehhez a sporthoz… Sokszor előfordult, hogy elhatároztam, hogy most akkor elmegyek szörfözni, átrendeztem a délutánomat, ott hagytam a munkát, kimentem, és elállt a szél. Én meg odamentem potyára.

Szorgalmas vagy?

Inkább precíz. Ha segítenek nekünk szüretkor vagy évközben – mert ugye egyedül én sem tudok mindent megcsinálni – akkor úgy vagyok vele például, hogyha a segítségünk valamit letesz és azt le lehet tenni egyenesen, akkor azt rakjuk le egyenesen és ne ferdén. Vagy ha valamit ki kell mosni, akkor az legyen kimosva.

Apukád véleményét még kikéred?

Mindig. A döntéseket inkább én hozom, bár azért arról is elmondhatjuk, hogy közösen zajlik. 

jandl_preview.jpg

Habár a döntéshozatal folyamata közös, emlékszel egy határvonalra, egy időpontra, amikor az édesapád mellett egyre több szabad teret kaptál?

Körülbelül tizenegy éve történt. Előtte nagyon sokat vitatkoztunk, mert ő is jót akart, én is abszolút jót akartam. Két vehemens ember pedig nem akart engedni a saját igazából. Akkoriban küldtük az egyik borunkat egy bordeaux-i versenyre, de előtte kérdéses volt, hogy ez melyik bor legyen. Nagyon nehezen döntöttük el, de végül apa feladta a vitát, és azt a bort küldtük, amit én favorizáltam. Ez a bor végül aranyérmet kapott. Ez volt a választóvonal, azóta sokkal több szabad teret kapok és azóta a viták is teljesen megszűntek.

Mi egész életünkben együtt dolgoztunk, el sem tudnám képzelni másképp. Már gyerekkoromból emlékszem, hogy ment a szüret a TSZ-ben, sok szőlő volt, sok bor készült. Aztán amikor apu főnök lett, és intenzívebben vett részt a munkában, éjjel egyig is dolgoztak sokszor, én meg mindig mondtam neki este olyan hét körül, hogy hadd menjek el vele. Beültünk az autóba, elmentünk Balfra, és nekem az a világ nagyon tetszett. Zakatoltak a darálók, hordták a traktorok a szőlők, és reflektorok mellett az emberek dolgoztak… Kiskoromban még otthon is leutánoztam.

Mi a helyzet a kislányoddal?

Egy négyéves kislányom van. Szerintem a borász szakmát nem lehet erőltetni, ez a kötődés vagy kialakul vagy nem. A kislányom szeret traktorban ücsörögni, szeret targoncázni, de még csak négy éves, nem hiszem, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehet levonni.

Ha nem Sopronban élnél, akkor melyik borvidék érdekelne?

Egyet talán ki sem tudnék emelni. Mi vörösborosok vagyunk, szerintem nekünk még az ereinkben is vörösbor folyik. Jobban szeretek vele foglalkozni. Több türelmet is igényel, és talán a szőlőt is jobban kell szeretnie annak, aki vörösbor készítésre adja a fejét. Persze ez nem szentírás, csak én így gondolkodom erről. Új-Zéland, Görögország egyébként érdekelnének. Itthon még Villány, Szekszárd, vagy akár az Egri borvidék is. Tokajt pedig elismerem. Nem inspirál annyira, de nagyon elismerem.

Milyen bort bontasz ki esténként?

Nagyon sok ajándék bort kapok innen-onnan. Általában ezeket szoktuk kibontogatni, ez lehet akár fehér vagy rosé is, de nyilván a vörösbort preferálom. Néha a magunkét is kóstolgatjuk, de ami már palackozott és forgalomban van, azt kevésbé, inkább az alakulóban lévő borokat szoktuk.

Van olyan része a borászatnak, amit nem szeretsz?

A mi boraink nem bio borok, de azért igyekszünk naturális borokat előállítani. Azt gondolom, hogy az egész világot ki kellene cserélni ahhoz, hogy valami igazán bio legyen. A mi boraink nagyon kevés kénnel készülnek, és semmiféle különleges beavatkozást nem alkalmazunk. A filozófiánk az, hogy egészséges és érett a szőlőből nem nehéz tisztességes bort csinálni. De ezzel összefüggésben, hogy a kérdésre is válaszoljak: a permetezést kihagynám, ha lehetne.

jandl_pince.jpg

És melyik a legjobb része?

A kóstolást, meg a vendégekkel való foglalkozást nagyon élvezem. Szerencsére sok vendégünk van, Fertőrákos nagyon népszerű hely. De divatos lett mostanság a Fertő-tó megkerülése biciklivel, és az ilyen bringatúrákat sokan összekötik a pincelátogatással. Ezek a látogatások általában nagyon jó hangulatúak függetlenül attól, hogy hárman-négyen vagy húszan jönnek.

Címkék: sopron jandl divino junibor juniborász

A bejegyzés trackback címe:

https://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr648311756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása