Tör fel a Mátra

 2017.01.24. 16:38

Amikor belépek, épp telefonon beszél egy Chardonnay-ültetvény megvásárlásáról. Este 8 körül lehet, nem ma fogunk együtt kóstolni, mert még hazavezet Gyöngyössolymosra, ahol lakik. Pedig az embernek van egy olyan érzése, hogy Babiczki Laci mindenhol ott van. Olyan, mint egy örökmozgó, kikerülhetetlen, elszánt, makacs, kitartó, és még csak 31 éves. A cél nem kisebb, mint feltenni a Mátrát nemcsak Magyarország, de Európa bortérképére. A Junibor legfrissebb tagjával beszélgettünk.

d06a4695.jpg

Többször elhangzott, mióta beszélgetünk, hogy mindent te csinálsz. Mit jelent ez tulajdonképpen?

Hát nézd, Babiczki László ugye csak egy van…Viccet félretéve, természetesen van segítségem, és nem csak saját magunk termelte szőlőből készülnek a borok. Édesapám segít a szőlőművelésben, ami 2.5 hektár megművelését jelenti. Emellett mintegy 5-6 hektárnyi vásárolt szőlőtermés mennyiségével gazdálkodunk: így épül fel a Mátrát teljességében bemutató Babiczki-márkasor. Alapvetően tényleg mindennel foglalkozom, ami csak felmerül a szőlővel kapcsolatban.

Dolgozol alkalmazottként és saját borokat is készítesz. Hogy áll össze ez?

A nagyszüleimtől örököltem másfél hektárt, tizenhat éves koromtól kísérletezek: az érettségire kapott pénzemből például kis tartályokat vettem, zúzó-bogyózót, mind a mai napig megvan egyébként ez a kis garázsborászat is. Idővel azonban rájöttem, hogy ahhoz, hogy a mostani piaci körülmények között versenyképes tudjak lenni, jobb technológia kell. A budafoki borászati középiskola technikuma után elvégeztem a szőlész-borász mérnök szakot 2007-ben, az akkor még Corvinus egyetemen. A keresztszüleimtől akkor ment el a borászuk, így egyértelmű volt, hogy friss diplomásként megpróbálok ott dolgozni. Két szüretet töltöttem náluk, mikor kezdtem úgy érezni, hogy a család és a szakma nem fér meg együtt; és elmentem dolgozni Kovács Nimródhoz Egerbe. Az Eged-hegyről az első Furmintot nekem köszönheti Eger, amire büszke vagyok.

2010-ben visszatértem és a keresztszüleimmel úgy láttuk, kölcsönösen szükségünk van egymásra. Abban állapodtunk meg, hogy emellett, hogy nekik dolgozom, az ő pincéjükben elkezdek saját borokat is készíteni, és így el tudok indulni a saját utamon. A kezdeti kis területemből két és fél hektár lett mára, és remélem, hogy lesz majd több is… Rendelkezésre álló plusz terület egyébként van még, csak be kellene telepíteni. Ilyenkor jön az örök dilemma, hogy most pincét építesz, szőlőt telepítesz, mibe fogsz bele, de hát valahogy majd csak megoldódik. Jelenleg tehát a saját mellett a Nyilas Pincészetben dolgozom főállású borászként, nekik már több mint 300 hektár szőlőjük van: évente körülbelül 3 millió palacknak megfelelő bormennyiség megy keresztül a kezem alatt.

Mindig elmondod, hogy fő célod a Mátra, mint borvidék bemutatása. Milyen fajtákkal dolgozol?

Van egyszer ugye az Irsai Olivér, illatos, könnyű fajta. Aztán a hozzá hasonló Szürkebarát (Pinot grigio), ennek a legnagyobb ültetvényfelülete a Mátrában van egyébként az egész országban. Van egy Battonage Chardonnay-m ami egy ásványos területről származik, fahordós érlelésű sűrű, komplex bor. Készítek egy Cabernet Sauvignon alapú rosét is, ami kvázi kuriózumnak számít, mert nem az a tipikus, tutti-fruttis rosé bor, ennél fogva egy elég szűk piac számára készül, viszont akár 2-3 év múlva is egy élvezhető karaktert ad. Készítek még Pinot noirt, ami a maga burgundi stílusával egy könnyű vörös bor. Egerrel egy vonalban vagyunk, felkapott fajtáról van szó, aminek hazai elterjesztése Gál Tibor nevéhez kötődik. Ő számomra afféle szakmai példakép, már csak miatta is egyértelmű volt, hogy a Pinot noirral érdemes próbát tenni. A sor végén pedig ott van a Cabernet franc, ami már egy igazi testes, bordói stílusú vörösbor, de közben hordozza a Mátra kellemes, gyümölcsös északi jegyeit. Van még Leánykám, Ottonel Muskotályom, ezekből egyelőre nem kerül forgalomba bor.

Az a hat fajta, amikről az előbb beszéltem, úgy gondolom, épp alkalmas arra, hogy elinduljak velük és bemutassam a Mátra jellegzetességeit rajtuk keresztül. Gasztronómiai szempontból is praktikus, mert erre a hatos sorra könnyedén fel lehet fűzni mondjuk egy borvacsorát.

d06a4771.jpg

És ha egyet kellene kiemelni?

Nincs vezérfajtája a Mátrának. Pont a sokszínűsége miatt szeretem ezt a vidéket. Vagyunk 30-40-en borászok és nem tudjuk eldönteni, mert mindenkinek van kedvence. A Mátrai Borászok Egyesületével kitaláltuk, hogy kellene egy húzóbor. Ez lett a Mátra Superior.

A hegyközségi rendszeren keresztül elfogadták a borvidék termelői a leírását, vagyis, hogy korlátozottabb terméshozammal, csak fahordós érleléssel készülhet, és következő év április elsején lehet csak kijönni a fehér borral, szeptember közepén pedig a vörössel. A lényeg az, hogy csak Mátra OEM (Oltalom alatt álló Eredet Megjelölésű) szőlőfajtákból készülhet. 2016-tól ez már készíthető lett volna, de hát nem készül, mert nem volt ellenőrizve a metszés…ez a dolgok jogi aspektusa. 2017-ből már készülhet. A bor lényege, hogy felhívjuk vele azokra a szőlő termőterületekre, dűlőkre a figyelmet, amelyek kimagasló minőségű borokat produkálnak és ezzel felülírják a fajtajegyeket és legfőképpen a termőtájat hangsúlyozzák ki.

Tagja és elnöke vagy a Mátrai Borászok Egyesületének, sőt, a Mátrai Hegyközségi Tanács Borászati szekciójának is, a Solymosi hegyközség borász küldöttjeként is. Márkát építetek.

Igen, a hegyközség az az érdekvédelmi szakmai szervezet; ami a jogi alapot biztosítja, és aminek minden szőlő- és bortermelő a tagja. Az egyesület pedig azt a 30-40 borászt tömörítő szervezet, amiben azért dolgozunk, hogy a borvidéki márka felkerüljön az ország térképre is, és a világtérképre is. A Mátrában szerencsére a nagytermelőktől a kis családi pincészetekig mindenki megtalálható. Ez egy elég szerencsés, gazdasági alapokon működő rendszer, mi nem a pénzből csinálunk bort, hanem a borból csinálunk pénzt, erre szoktam mondani, hogy van egy egészséges termékpiramisunk. Sok borvidéken sajnos hiányoznak a közép és nagy pincészetek, nálunk minden megvan. Annak a 30-40 mérvadó kisebb családi pincészetnek, akiknek a legfontosabb a márkaépítés, tényleg számít a hazai piac, ez az alap és nem csak az export. Ráadásul a Mátra a legnagyobb történelmi, hegyvidéki borvidékünk.

(Eger körülbelül 5000 ha, Tokaj is, vagy 5500. A Mátra csúcsidejében 7500 ha volt, most 6500, csak a Kunsági nagyobb a maga 30 000 hektárjával).

d06a4793.jpg

Hogy látod magad tíz év múlva?

Mondjuk 20 hektár szőlővel, hozzá megfelelő kapacitású pincével, és egy boldog családdal. A következő lépés, hogy létrehozzam a saját pincémet. Ott már lehet a kevésbé standard megoldásokkal kísérletezni, mint páldául a fajta-, és dűlőválogatott borokkal.

Milyen bort nyitsz ki szívesen a nap végén?

Ez hangulatfüggő, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok jó bort cserélgetünk a kollégákkal. Egy kimerítő téli nap után általában vörösbor. Cabernet franc, Kékfrankos, Pinot noir, de a Furmintokat is szeretem. Tavaszi átmenetben jöhetnek a hordós érlelésű fehérek… De nálam örök befutó az Irsai, bármikor szívesen iszom belőle egy pohárral. Nyáron meg a klasszikusok. Olaszrizling, rosé, Cserszegi…

Ha választhatnál másik borvidéket a Mátra helyett, melyik lenne az?

Külföldön nagyon izgatna Svájc, meg a Svájc körüli miliő. Ha „elzavarnának” esetleg a Mátrából, akkor azt mondanám, hogy legyen Észak-Balaton. Lehet, hogy ez azért is van benne a fejemben, mert oda emberi kapcsolatok is kötnek, nem csak a bor szeretete.

Ha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Mindenképp alkotó munkát végeznék, építenék. Gyermekkoromban is a legó volt a kedvenc játékom. Nekem a munkám és a hobbim a bor. Szeretek utazni, ez szerencsére a munkámnak is velejárója, és a lényeg, hogy mozgásban legyek. Mindenféle irodai, adminisztratív munkától megőrülök, ettől függetlenül néha ezeket is muszáj csinálni.

Régóta lógott a levegőben a Junibor választás, hiszen folyton ott voltál az Egyesület körül...

Szokták mondani, hogy én mindig, mindenütt ott vagyok. Mivel nincs egyelőre családi életem, ezért nem gond, hogy mindenhol ott legyek. Meg hát ott az extrovertáltságom, és ebben a közegben nagyon jól érzem magam, a csapat egy részét ráadásul már régebbről ismertem is. Eleinte mindig azzal hívtak vissza, hogy sajnos most nem kerültem be. Aztán 2016-ban megtörtént a csoda. Ez egyrészt egy nagy szakmai elismerés, másrészt meg az ember ugye szeret is olyan közösségben lenni, ahol jól érzi magát. És, szerintem itt jó helyen vagyok.

Mindig addig mész, ameddig el nem éred, amit akarsz?

Kos szülött vagyok, szóval igen! 

Akkor a Junibor után jöhet az év borásza cím?

Igen (nevet).

-----

10 nap 1 borász! Babiczki Laci a DiVinokban mutatkozik be.

16112752_1500974526596894_3609911045867937095_o.jpg

Fotók: Pintér Árpád

Írta: Budavári Dóra

 

Címkék: 2017 divino junibor juniborász babiczki Junibor interjú juniborasz divinobazilika 10nap1borasz

A bejegyzés trackback címe:

http://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr4012150987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ebella 2017.01.24. 18:00:06

Ahhoz nem tudunk elég minőségi bort előállítani. Keveset már harminc éve is vettek, sokat meg nem is tudnak. A nagyközönséghez, csak az olcsóbb magyar bor jut el, az is csak alkalmilag. Nem találod meg folyamatosan a polcokon, ha esetleg ízlett. De pár, pár tíz hektárral, hogy is találhatná meg?