Jogot végzett, aztán újságírónak állt, épített bicikliket és versenyautókat, mégis a szőlőtőkék között találta meg a nyugalmat. Demeter Endre sosem a megszokott utat választotta, de ez senkit nem lep meg, aki egy kicsit is ismeri. Bár Hegyalja békés vidékén telnek a hétköznapjai, lázadó, „vagány” énje a borászatra is egy kihívásokkal és kalandokkal teli extrémsportként tekint. Újít, kísérletezik, faggatja a dűlőket, amik meghálálják a törődést. Mi pedig, kóstolva a borait, nagyon örülünk ennek.
Jogi egyetem, gazdasági újságírás, végül egy borászat vezetése… Mesélsz egy kicsit erről?
Amikor elvégeztem a jogot, már akkor éreztem, hogy nem igazán passzol a személyiségemhez. Így, amikor az Origohoz jelentkeztem, és a jogász pozíció helyett a gazdasági újságíró posztot ajánlották fel, elfogadtam. Szép szakmának tartottam az újságírást, hiszen, ahogy a BBC-nél egy nagy öregtől hallottam, egy újságíró feladata az, hogy az embereket megfelelő információval lássa el ahhoz, hogy önálló, felnőtt döntéseket hozhassanak. Ettől függetlenül végig munkaként tekintettem rá, amit el kellett végezni. Egyre egyértelműbb volt, hogy a szőlő és a bor lesz hosszú távon az én utam. Beiratkoztam a Kertészeti Egyetemre, szabadidőmben pedig minden percemet Mádon töltöttem, kezdetben pincemunkásként, hiszen akkor a szőlőnk még bérművelésbe volt kiadva. Úgy éreztem, ott a helyem. Még Hudák Pista is megmondta, hogy bizony, én ott már gyökeret vertem. Közben persze folytatódott az újságírás, a pesti élet: az Origo után jött a Dekanter, végül pedig a Blikk, ami meghozta a teljes kiégést. Elhatároztam, hogy a nevemen kívül többet semmit nem szeretnék leírni, felszámoltam a pesti és alföldi ingóságokat, leköltöztem Mádra, és egyedüli pincemunkásként elkezdtem vinni a családi birtokot.
Azóta pedig már az egész család Mádon él, és együtt igazgatjátok a birtokot. Ráadásul a név is fontos, hiszen egyértelműen utal családi pincére.
Lényegében igen. A családban mindenkinek megvan a szívügye. Apámé, egy Hamvasi idézet után szabadon az volt, hogy egy magyar férfinak 40 éves korára legyen saját pincéje és bora. Ezért vette meg anno ezt az akkor még 3 hektáros területet itt, Mádon. Azóta abból a 3-ból 8.5 hektár lett. A birtok lelke egyértelműen Édesanyám, aki, amellett, hogy a maga szívügyét, egy pesti galériát (Erdélyi Művészetért Alapítvány galériája) igazgat a távolból, az egész borászat hátterét, a szálláshelyet, és az ő ötletet alapján nyitott borkereskedésünket menedzseli. Erre csak egy nő képes. Illetve, van egy kisebb csapat, akikre szintén, mint család tekintek. Velük, értük dolgozom minden nap.
Fontos, hogy egy ekkora családi birtok esetében megjelenjen az ember neve, hiszen a birtok és a borok erős lenyomata a készítő személyiségének. Mivel a bor latin elnevezése is benne van, adta magát a lehetőség, hogy a családnevünket használjuk, így lett Demetervin.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy „Demeterek” vagyunk-e (német nyelvterületen a legszigorúbb bio szabályrendszer)? A válasz, hogy folyamatban van az ügy. De, ha el is érjük a minősítést, nem fogom nagydobra verni. Aki ismer, ismeri a filozófiámat is, tudja, hogy bio, és kézműves boraim vannak, amik magukért beszélnek. Így is állandó harcot vívok a szkeptikusokkal, hogy Magyarországon nem lehet biogazdálkodással, bio bort termelni. De igen, lehet.
Úgy tűnik, eléggé megtaláltad a helyedet Mádon, jó közegbe kerültél.
Igyekszem, de a mádi borász kör valójában egy baráti kör szellemű műhely, egy közösen húzó csapat. Mindenben besegítünk egymásnak, munkával, gépekkel, mikor mire van éppen szükség. Ács Karcsi, Orosz Gabi, Árvayék, a Szepsy család Szepsy rengeteget segítenek. Nekem nincs meg az a sok generációs tapasztalatom, ami nekik. Nagypapámnak volt ugyan bora, de azzal inkább nem büszkélkednék. Hatalmas dolog, hogy bármilyen helyzetben, egy telefonhívásra van a segítség. Major Levente, Abasári barátom szerint, ilyen barátokkal talán még én is tudok jó bort készíteni…
Tudsz is, és nem is akármilyeneket. Hány fajta szőlő van a birtokon?
A borvidék lenyomataként legfőképp furmint, kicsit kevesebb hárslevelű, és nagyjából 2% sárgamuskotály. A legnagyobb bókot egyébként Édesapámtól pont életem első és egyetlen muskotályára kaptam: „Kellemes csalódás” – így hangzott. Gondoltam, a csúcson kell abbahagyni.
A kóstoló spektrumunk egyébként 7 borból áll, plusz a hobbi pezsgőnk, amit csupán magunk szórakoztatására gyártunk, illetve, hogy legyen mivel fogadni a vendégeket. A hazai fogyasztásra készített, a borvidéket népszerűsítő, könnyen érthető boraink a Délceg és az Élvezet. Ezen kívül, fontos, hogy a birtok két húzódűlőjének, a Király, illetve Úrágya dűlőnek is legyen minden évben dűlőszelekciója, de készül minden évben szamorodni is, illetve természetesen, a csúcs aszú.
Szigorúan számokban a következőképpen néz ki a dolog: 0,5 -1 kg közötti tőketerhelés, 8,5 hektár saját bírtok + 1,5 hektár állandó bérlemény, évi 12.000-15.000 palack bor
Hogyan látod magad és a birtokot 10 év múlva?
A fő célunkkal, hogy emeljük a borvidék presztízsét, szerintem nagyon jól haladunk. Emellett szeretném, ha jobban át tudnám látni a jövőben a birtokot: nem hogy több hektár nem lesz, de inkább csökkenteném a területet. A biogazdálkodás minőségének javítása érdekében a bio szempontból nem hasznos területeket el kell, hogy engedjem. Mád így is egy kötéltánc, itt borászkodni szinte extrémsportnak számít. A helység adottságai miatt minden évben a birtok 10%-át kockáztatjuk… A célom az lenne, hogy a tőkék folyamatos faggatásával, kísérletezéssel, és területcsökkentéssel egyre szebb boraim legyenek, nem a mennyiség, a minőség számít. Családra pedig nyilván én is vágyom, ha lassítani tudok az életvitelemen, biztosan annak is eljön majd az ideje.
Addig is azonban, sokszor úgy emlegetnek, mint a „tetovált, csajozós borászt”…
Hallottam már én is, de nehezen hiszem el. Egyszerűen talán csak arról van szó, hogy, aki szép borokat szeretne, illetve tud készíteni, annak kell, hogy legyen esztétikai érzéke, kell, hogy meglássa a szépet. Én pedig, személy szerint, rajongok a szépségért, és ez a nőkre is igaz.
A motoros, ferencvárosi lelátós, huligán múltam biztosan adhat okot a fenti titulusra, de mára csupán a tetoválások maradtak meg a lázadó szokásokból. A szőlő segített lenyugodni, így már a birtokba és hasznos alkotásba forgatom az energiáimat.
A tetoválások pedig néha kimondottan hasznosnak bizonyulnak, Ipacs Géza például az egyik mintát vette alapul a boraim címke tervéhez. Azt mondta, a boraim sokkal izgalmasabbak, mint a címkéim, így rajzol nekem egyet.
