Peti valóságos titánja a fiatal és tehetséges magyar borász generációnak.  Fáradhatatlan lelkesedéssel veti bele magát a pincészet mindennapi munkájába,  segít összehangolni a szervezeti működést, segít a borok elkészítésében, az anyagbeszerzések lebonyolításában, valamint aktívan részt vesz a borkóstolókon is. Fennmaradó idejében a kecskeméti DiVino Borbár megnyitásán dolgozik, és, ha mindez még nem lenne elég, halkan megjegyezzük, hogy ő az egyik legsármosabb magyar borász…

Meddig nyúlik vissza a családi borászat története?

Apai ágon a felmenő rokonság már az 1800-as évek óta szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkozott. (Bár anyai ágon is pincemester volt a nagypapám.) Sajnos az ük nagyapám fiatalon hunyt el, dédapánk akkor még csak 12 éves lehetett. Így korán megkellett tanulnia a gazdálkodást. 19 éves volt mikor megnősült, és elvette az akkor 16 éves dédnagy- mamát, a házasságba mindketten vittek földtulajdont, így a kezdésnél kb. 50 hold területen gazdálkodtak ők is. Akkor még ugyan kicsit más területeken, de ugyanezen a tájegységen. Az egyik legmeghatározóbb alak a egyébként Nagymamám volt, aki  szintén sajnos nagyon korán elvesztette a férjét, így két kicsi tizenéves gyerekkel (Édesapámmal és nagybátyámmal) maga maradt az egész borászatra, egyedül kellett állni a sarat. Hihetetlenül talpraesett, és remek üzleti vénával megáldott asszony volt – kijárt a vasút állomásra, hogy Budapestről érkező utasokkal kóstoltassa a borainkat, és ezzel elcsábítsa őket a birtokra.

Akkor a két fiúnak már egy szépen kitaposott útra kellett rálépnie…

Igazából több lábon állt a család, a szőlőtermesztés mellett, állattartással és zöldségtermesztéssel is foglalkoztak a birtokon. Miután Apuék elvégezték az Élelmiszertechnikusi képzést, mindketten dolgoztak és mellette gazdálkodtak, viszont dönteni kellett, hogy a borászat, vagy a haszonállat tartás bővül tovább, és végül a borászat lett a nyerő. A 90-es években, amikor el lehetett kezdeni vállalkozni, Édesapámék megalapítotték a Kft-t, és azóta a két család szoros együttműködésben dolgozik a borászatban.

Ráadásul egyre sikeresebben…

Hosszú utat jártunk be valóban az indulástól, nehéz munkával és olykor csökönyös álhatatossággal végezték szüleink a munkájukat rengeteg áldozatot hozva.  Nagybátyám elsőként kapta meg az „Év Bortermelője” címet 2007-ben, alföldi borászként. Ebben az évben készült el a felújított borházunk is, egy borkóstolóteremmel, barrique-, és ászok pincerésszel, illetve szobákkal. 2013-ban egy látványpincével és egy borbolttal is bővítettük mindezt. A legutóbbi mérföldkő pedig 2015-ben volt, amikor elnyertük az Év Pincészete díjat.

Ezek szerint jól tudtok csapatban együtt dolgozni? Nagy az összhang?

Való igaz, hogy nagy nálunk az egy négyzetméterre jutó borászok száma :). Minden családtag azt adja hozzá a csapathoz, amihez a legjobban ért. Mindig van valaki, aki az alkalmazottak mellett van, aki fogad, tájékoztat, bort kínál, vagy vendégül lát. Közösen dolgozunk a közös sikerekért. Általában a legnagyobb nehézséget a borok összeállításánál, kiválasztásánál adódik, amikor 4-en 4 félét választunk, és csak nézünk egymásra, hogy, na most mi lesz.

És mi lesz?

„Megverekszünk :)„ Nem... ilyenkor azért újra és újra „rájárunk” a tételekre, és végül valaki mindig elbillen valamelyik irányba.  De pontosan ez adja az izgalmát és változatosságát a pincészetünknek, szerintem. Nem egyetlen borász ízlése tükröződik a borainkon, mi inkább a „több száj többet érez” elven működünk.

A hosszú távú célokban is meg tudtok egyezni?

Abszolút - mondhatnám, de ez túlontúl idilli lenne. Törekszünk az egyetértésre. Mivel nagyon igyekszünk szervezetten, egy már jól bejáratott rendszer alapján működni, szeretnénk hinni hogy merhetünk nagyot álmodni. Úgy gondolom hogy mi fiatalok is, még ha nem is olyan régóta de sok új véleményt és szemléletet tudtunk hozzátenni a pincészethez. Területileg és kapacitásban most elértük egy felső határt, amit nem szívesen lépnénk túl, de a minőségi fejlődésben nincsen határ. Mindenképpen szeretnék egy-egy fajtával még alaposabban, részletekbe menően foglalkozni.

Jelenleg nagyobb részben belföldön forgalmunk borokat, ezen is szeretnénk változtatni, nyitni a külföldi piacok felé, és természetesen a Borházat is jó lenne bővíteni gasztronómia irányába elindulni.

Emellett, nagyon örülnénk, ha a soltvadkerti borász összefogás közös víziókat célokat tudna kitűzni maga elé.

Hogy álltok a kecskeméti DiVino nyitással?

Őszintén szólva, most a szüret alatt egy kicsit lassultak a folyamatok, menyasszonyom Flóra rengeteget segít, és nem mellesleg szuper emberekkel dolgozunk a projekten, akik a távollétünkben is tartották a frontot. Most, hogy már kifelé megyünk a szüretből, ismét van időm foglalkozni vele, így az október végi nyitás a cél. Nagyon bízom Kecskemét adottságaiban, és egy borkultúrára éhes közönségben. 

KÉRDEZZ-FELELEK

Mi a legszebb része a borász szakmának, és mi benne a legnehezebb?

A legnehezebb az állandó takarítás :)

A legszebb része viszont a változatossága, illetve színessége.

A kedvenc saját fajtád?

A Generosa.

A kedvenc saját borod?

Volt a Generosanak egy 2013-as hordós változata, ami nagyon duzzogós bornak indult, nem akart megnyílni. Mindig mondtam, hogy majd 1,5 év múlva hátha lesz belőle valami. Végül eltelt 3 év, és kiderült, hogy valóban gyönyörű értékei vannak.

Ha nem Soltvadkerten borászkodnál, hova mennél szívesen?

Szívesen mennék olasz borvidékre. 

Milyen bort bontasz szívesen egy hosszú nap után?

Valamilyen Junibort :). Most éppen az érettebb fehér vonalat élem, de ahogy közeledik a tél, hamarosan már biztos inkább a vörösek felé nyúlok majd.

Ha nem borász lennél, mivel foglalkoznál?

Hm, ezen én is sokat gondolkoztam már… Vagy sportolnék (régen atletizáltam), vagy gépészmérnök lennék. 

-

10 nap, 1 borász: járd végig velünk 365 nap alatt Magyarország borvidékeit és ismerd meg Juniborászainkat! Videók, érdekességek, interjúk és persze kóstolók 10 napról 10 napra a DiVinokban.

Október 8-17-ig Frittmann Peti kedvenc borait mutatjuk be nektek, illetve mutatja be ő maga a kiemelt tételeken keresztül.