Ha minden szőlőfajtának lenne egy védőszentje a Juniborászok között, akkor az Ezerjó borzasztóan büszke lehetne, hogy Miklós Csabi mellett Kamocsay Ákos vette őt a szárnyai alá. A móri borász egyik legnagyobb célkitűzése, hogy ennek az izgalmas fajtának a lehető legtöbb arcát megmutassa, a testes, „harapható” bortól kezdve, egészen akár a szinte már sauvignon blanc-i könnyedségig.
2015-ben beszélgettünk Veled utoljára hosszabban, elmeséled, azóta mik történtek a borászat háza táján?(Az Ákossal készült korábbi interjút, ITT olvashatjátok)
Most pont annak a 2015-ös szüretnek a tételei vannak kint a polcokon, bár már hamarosan váltják őket a 2016-os szüretelésűek, amiket most, márciusban töltünk majd palackba. Hosszú érlelésű borokat készítek, ami azt jelenti, hogy közel 1 évet vannak a fahordóban, ezután kerülnek még át tartályba, majd később a palackokba.
A 2016-os évjáratból született Prémium Rajnai Rizling, Prémium Ezerjó, Prémium Chardonnay, illetve az Anna, ami egy ezerjó és chardonnay házasítás. Az érdekessége, amellett, hogy a nagyobbik lányomról kapta a nevét, hogy konkrétan nem a forgalomba került ezerjónak, illetve chardonnaynak a házasítása, hanem ezen tételek utópréséből készült borok kerültek bele, így egy nagyobb beltartalmú bor született belőle. Ez a típusú házasítás egyébként egyik évjáratban az Anna, másik évjáratban az Emma nevet viseli (a két kislányom után).
Az Anna - Emma borok is annak a törekvésednek a része, hogy az Ezerjó fajta minél több arcát megmutasd?
Igen, bár a valódi újdonság e téren most a Grand Ezerjó volt 2015-ből, amit a Prémium kategória fölé pozicionáltam. Késői szüretből készült, voltak már töppedt bogyók a fürtökön. Egy éjszakát ázott a présben, csak másnap préseltük ki, és ennek a préselési folyamatnak is csupán a 2. frakciójából (vagy utópréséből) született a Grand Ezerjó. A sok cukorból szinte minden kierjedt belőle, száraz kategóriájú, 15%-os alkohol tartalommal bíró, szinte harapható bor.
A 2017-es évjáratban pedig ennek egy újabb verziója is bemutatkozik. Szintén töpped szőlőből készült, de hamarabb leállítottam az erjedést, így 10-es lett az alkoholja, és maradt benne közel 100 gramm cukor, tehát egy jó édes borról beszélünk. Összesen 500 liter készül belőle, és kicsi, 0.375-ös palackokba töltöm majd.
Tervben van esetleg egy könnyebb, frissebb Ezerjó is?
Nincs kizárva; igazából szeretnék egy Ezerjót, ami a mindennapok bora, amivel akár meg lehet kezdeni egy kóstoló sort. Még a Hilltopos időkben, Apu mellett egyszer kísérleteztem egy teljesen reduktív technológiával készült Ezerjóval, ami abban az évjáratban egy elképesztően könnyű, friss, bodzás, csalános, tiszta sauvignon blanc-ná alakult. Kereskedelembe nem került sajnos, pedig verte az akkori összes sauvignont, de Apu azt mondta, nincs kedve ott állni minden egyes eladott palack mellett, és elmagyarázni, hogy igazából ez tényleg egy Ezerjó :).
Ez a példa is azt mutatta, hogy rengeteg lehetőség rejlik a fajtában.
Mindenesetre most ezt a reduktív stílus nagyon távol áll tőlem, így a közeljövőben biztosan azokat a jegyeit szeretném megmutatni, amit a természetközeli stílussal, spontán erjedéssel lehet belőle kihozni.
Mennyire ismerik a fogyasztók az Ezerjót, mint fajtát?
Eléggé rétegfajtának számít, hiszen viszonylag kis területen, csupán a móri borvidéken, és az Alföldön foglalkozunk vele néhányan. Illetve, magának a bornak is olyan a stílusa, ami nem feltétlenül populáris az átlag fogyasztók körében, főleg, ahogy én készítem – fahordóban, hosszú érleléssel. Akik már túl vannak a rizling, vagy az irsai könnyedségén, és keresik a testesebb fehér borokat, ők értékelik igazán az Ezerjót. Másrészt viszont, külföldön egyre nagyobb a kereslet a magyar fajtákra, így az Ezerjóra is. Pont ez az egyik célom a közel jövőre nézve, hogy bővítsem azoknak a nemzetköz partnereknek a számát, akiknek a segítségével a boraim eljuthatnak hozzáértő privát fogyasztókhoz, illetve jobb éttermekbe.
Milyen célokat tűztél még ki a következő évekre?
A szőlőfajtákat, amikkel foglalkozom, leszűkítettem háromra: az Ezerjó, a Rajnai, illetve a Chardonnay. Ez a három az, amiből úgy gondolom, hogy a legtöbbet ki lehet hozni a borvidékünkön. Ez lenne az egyik cél: inkább szűkebb fajtaválasztékkal dolgozni, de azokkal minél változatosabban, minél több arcukat megmutatni, minél magasabb minőségben.
Másik fontos célkitűzés, hogy elkészüljön a pince, aminek felépítésére most nyertem el egy pályázatot. Nagyon szép birtok lesz, ha elkészül, ahova kisebb csoportokat is tudok majd fogadni kóstolásra. A terv az, hogy a 2019-es szüret, már ott zajlik majd.
Mi volt a legutolsó kiemelkedően emlékezetes boros élményed?
Karácsonykor bontottunk ki egy cabernet-t, amit 2 éve Kaliforniából kaptam. Kint voltam egy nemzetközi bor konferencián, ahol meglátogattam a borászt, akinél 2004-ben dolgoztam és annyit dicsértem az egyik hordós tételét, amíg távozáskor a kezembe nem nyomott egy palackkal a korábbi évjáratból, hogy vigyem el ajándékba. Az egy nagyon jó bor volt.
Van esetleg kedvenc étel-bor párosításod?
Imádom a sushit, és legutóbb például azt kóstoltuk Ezerjóval. Fantasztikus volt. Az én boraim nagyon jó gasztro borok, elég könnyen lehet őket párosítani ételekkel, hiszen mindegyik sokrétű és ízgazdag. Szoktam készíteni egy whiskeys, barnacukros, dijoni mustáros pácban érlelet sült csirkét, ahhoz például nagyon passzol a chardonnay.
