11. generációs borászként bekapcsolódni a családi borászat életébe és működésébe egyrészt megtisztelő, másrészt kihívásokkal teli feladat. Ifj. Tiffán Zsolt azonban egy másodpercre sem kételkedett abban, hogy az ő útja is a szőlőtőkék között vezet majd. Hagyománytisztelő, mégis friss szemlélettel csatlakozott tanulmányai után a családi céghez, hogy (egyelőre) legnagyobb részt a marketing területén segítse Nagyapját és Édesapját.
Sok generációra visszatekintő borászat a Tiétek, mesélsz kicsit a múltról és a jelenről?
A Tiffán család 1746 óta foglalkozik bortermeléssel, de a ma működő családi cég alapjait Nagyapám, Tiffán Ede fektette le. A Villányi Állami Gazdaság főborászaként ő már akkor az újításokon dolgozott, amikor még nem beszélhettünk igazán minőségi magyar bortermelésről. A rendszerváltás után pedig újult erővel, a többi nagy villányi borásszal (Bock József, Gere Attila, Gere Tamás, Polgár Zoltán) karöltve léptek a minőségi bortermelés útjára. Az erős összefogásnak és közös céloknak hála, a borvidék gyors ütemben fejlődött, kiépült a Borút, beindult a turizmus is.
A Tiffán cég lépésről lépésre építkezett, először volt egy kis borozónk a pincesoron és egy kis feldolgozó üzemünk, pincénk, majd vásároltunk területeket is. Ma, jelenleg 25 hektáron gazdálkodunk, ami évi 150-160 ezer palackot jelent. Egy ekkora családi borászat esetében a „családi vállalkozás” szó szerint értendő. Habár remek szaktudású munkatársaink vannak, mind együtt dolgozunk a közös sikerekért. Édesapám is becsatlakozott nagyapám mellé, édesanyám a vendéglátásban dolgozik, és a testvéremmel mi is a szőlősorok között nőttünk fel. Bár nem volt nyomás rajtam, hogy mindenképp ezen az úton haladjak tovább, számomra nem volt kérdés. A pécsi gimnázium után elvégeztem a Kertészeti Egyetem szőlész-borász mérnök alapképzését, a gyakorlati tudásomat pedig külföldön fejlesztettem. Németországban a Rajna-völgyben szőlészeti munkálatokat végeztem, egy szüretet Kaliforniában töltöttem, egyet pedig Új-Zélandon. A mesterképzést Franciaországban és Németországban végeztem el, szintén szőlész-borász szakon. 2018 januárjától vagyok véglegesen itthon, most csatlakoztam be hivatalosan is a cég életébe.
Hogy telnek a napjaid?
A mindennapi feladataim a szakmai adminisztráció és a kommunikáció. Emellett Nagyapámmal közösen tanulok bele a cégvezetésbe, de közösen beszéljük meg a szőlészeti, növényvédelmi és borászati feladatokat is. Az álmom, hogy a szőlőben metszhessek egész nap, illetve a pincében dolgozhassak, de ezt még nem tehetem meg. Most a marketing az a terület, ahol a legtöbbet hozzá tudok tenni a cég működéséhez.
Édesapád és Nagyapád nyitottak a javaslataidra?
Igen. Nagyapám olyan szakmai tudást tud átadni nekem, amit lehetetlen megtanulni az egyetemen és ez hatalmas kincs, hogy vele dolgozhatok. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy a mai világ kommunikációs fejlesztéseit, az online jelenlétet már nem látja át, így ezt a területet teljesen rám bízta, megbízik bennem.
Mik azok a célok, illetve fejlesztések, amik terveid között szerepelnek?
Nem szeretnék radikális változtatásokat, a Nagyapám által kijelölt úton szeretnék tovább haladni, megőrizve a hagyományokat. Inkább csak finom-hangolnám a már lefektetett alapokat, a mai igényekhez igazítva azokat.
Célom, hogy még inkább bebiztosítsuk magunkat a hazai piacon, hiszen a boraink nagy részét belföldön értékesítjük, csupán 15% megy exportra, legnagyobb részt az ázsiai piacra. Van emellett 4 hektárunk, ami két holland barátunkkal egy „testvérbirtok”, innen egy külön címkés (1964-es telepítésű a Sterntalból) Cabernet Franc készül kifejezetten csak holland és belga exportra. De én azt vallom, hogy a magyar piac a legfontosabb.
Mit értesz pontosabban „bebiztosítás” alatt?
Jelenleg nagyon sok szőlőfajtával dolgozunk, mint általában az összes hazai borászat. Van portugiserünk, kadarkánk, díjnyertes pinot noir-unk, cabernet franc-unk, cabernet sauvignonunk és merlot-nk. Emellett számos házasításunk, ami én úgy gondolom inkább a sikerünk, mint a fajtaboraink. Azonban a jövőben én mindenképp szűkíteni szeretném a szortimentet.
Villány két arcú borvidék. Egyrészt nagyon fontos a hagyományos fajták művelése, ami Villánynak a portugieser. Ez Villány legfontosabb fajtája, egy jó villányi borász arról ismerszik meg, hogy milyen ez a bora. Sajnos azonban a jelenlegi megítélése, népszerűsége nem túl jó ennek a fajtának, az emberek valahogy elvesztették benne a bizalmukat és már leginkább csak az ára miatt veszik meg a szupermarketekben a belőle készült könnyű, gyümölcsös borokat. Pedig fontos fajta, mindenképp építeni kell rá, így borvidék szinten tervezünk egy népszerűsítő kampányt. 2019 például a portugieser éve lesz.
Másrészt, ahogy Michael Broadbent, villányiak által sokszor idézett szakújságíró is megmondta, a cabernet franc megtalálta természetes hazáját Villányban. Olyannyira meghatározó fajta lett, hogy az egész borvidék erre fog építeni a jövőben, ahogyan mi is szeretnénk. Meg is született rá egy klasszifikáció, a Prémium, illetve Szuper Prémium Villányi Franc, amely 100% cabernet francból készülhet.
Erre a két fajtára fektetném a hangsúlyt, illetve mérlegelném azt is, hogy a globális felmelegedésnek köszönhetően mely fajtáktól kellene elbúcsúznunk. Az egyik valószínűleg, a pinot noir lesz.
Emellett én az organikus szemlélettől sem zárkózom el. Jelenleg integrált szőlőtermesztést folytatunk, de nincs kizárva, hogy a hosszú távú tervek közé a teljes átállás is bekerül.
Mik a borász szakma nehézségei és szépségei?
Nem is kell ezt élesen elválasztani feltétlenül, sokszor, ami a nehézsége, az egyben a szépsége is. Például a szőlőtermesztés és növényvédelem, amik évről évre érdekes szakmai kihívások elé állítanak minket. Ami valóban nehézség talán, az a hazai bortermeléssel és értékesítéssel járó adminisztráció. Indokolatlanul sok a papírmunka.
A szépsége viszont a változatosság. Megvan a természet adta ciklikusság, de még sincs két ugyanolyan év, két ugyanolyan nap. Ráadásul a borértékesítés során rengeteg emberrel lehet találkozni. A bor összehozza az embereket.
Kedvenc saját, illetve külföldi borod?
Hangulatfüggő és tényleg „mindent kóstoló” vagyok, de leginkább a könnyedebb vörösborokat szeretem. Lesz most egy 2017-es Kadarkánk, nagyjából 700 palack készült, az például tényleg annyira ízlik most nekünk, hogy félek, családon belül elfogy mielőtt piacra kerülhetne.
Külföldi borok közül pedig talán Châteauneuf-du-Pape-ot emelném ki, fehérborból Jura, illetve nagyon szeretem Jerezt is.
És egy fárasztó, nehéz nap után milyen bort bontanál?
Ha azt mondom, hogy sört, az gond? :)
Egyébként, mivel inkább vörösboros vagyok, egy portugiesert, vagy egy kadarkát. Bár, jobban belegondolva, nagyon szeretem a hazai érleltebb fehér borokat is, például Somlóról.
Kedvenc étel-bor párosítás?
Osztriga! De nem champagne-al, hanem Picpoul de Pinet-vel. Illetve, nemrég voltunk Veronában és ott ettünk egy, talán a magyar ízlésvilágnak kicsit meglepő, szamár spagettit. A helyi Valpolicella fantasztikusan passzolt hozzá.
