Aki ismeri, azt tudja, hogy az egyik legnagyobb tréfamester a borászok között. A Németországban született Wille-Baumkauff Stefán az ország legkeletibb végében, Abaújszántón talált új otthonra. Azt mondja, soha nem unatkozik, a pince körül mindig van mit csinálni és minden év és évjárat egy új kihívás. A Pendits névre keresztelt pincével úttörők voltak itthon a biodinamikus szőlőgazdálkodásban, többek között erről is mesélt nekünk.

121a6154.JPG

Kezdjük az elejéről: hogyan kerültél Magyarországra?

Édesanyám magyar, édesapám német volt, Balatonon ismerkedtek meg, a Kisücsökben konkrétan. Én Észak-Németországban születtem, ott is nőttem fel, Berlin-Hannover magasságában. Hárman vagyunk testvérek. Ez azért már jó északon van és elég hűvös van, nem is nagyon fázom most sem télen, a magyarok nagyon fűtenek.

Gyerekkoromban minden évben Zamárdiban nyaraltunk 3 hetet. Ott merült fel az ötlet a családban, hogy komolyan kellene foglalkozni a borászkodással. 91-ben vettünk Tokaj mellett egy pincét, aztán 95-től már nem Zamárdiba mentünk nyáron, hanem ide Abaújszántóra. Innentől adott volt a nyári program: gaz irtás, fűrészelés, szóval föld körüli tevékenységek. Az iskola után aztán egyből borászati gyakorlatra mentem. Elég kacskaringós utat jártam be, voltam gyakorlaton a Rajna-völgyben, jártam design iskolába, dolgoztam Wachauban, itt-ott a kereskedelemben, hiszen eredetileg azt tanultam. 2005-ben jöttem ”végleg” Magyarországra. 2006 volt az első évjáratom. Édesanyám most is többet van kinn – Németországban – de valamelyikünk mindig a birtokon van. Ha ő jön, én tudok utazni.

Egyértelmű volt, hogy Magyarországra költözöl?

Hát most is megkérdezik legalább 3-szor egy héten, mit keresek itt, de szeretek itt élni, jó itt. Az első perctől kihívás volt, ez fontos nekem. Dolgozhattam volna Ausztriában, pénzügyileg jobban megérte volna, de teljesen más valami sajátot felépíteni. Falun nagyon kedvesek az emberek, télen egy kilo kenyér sem megy el egy héten, mindig máshol vagyok, mindig marasztalnak valahol.

Sosem unatkozol?

Nem! Mindig van mit csinálni, gazdálkodni csak úgy lehet, ha mindig ott van az ember. A kereskedés más, azt eddig édesanyám csinálta, most én is elkezdtem belefolyni. De nem tudsz 8 órát kapálni és 4 órát az irodában lenni, azt normális ember nem bírja.

A borok megszületésénél mindketten ott vagytok?

Igen, együtt kóstolunk és döntünk a borokról, de a fizikai részét, a szivattyúzást, a szüret irányítását én végzem, persze van segítségem. Minden év egy kihívás: más az alapanyag, vízmennyiség, a kérdés, mit hozol ki belőle. Ráadásul a bor folyton változik, nem mindegy, mikor kóstolja az ember. Élet van benne.

121a6161.JPG

Hány hektáron gazdálkodtok?

8 hektár szőlőterületünk van, aztán van vagy 4 hektár lucerna. Van két lovunk, amikkel a szőlőben dolgozunk, a takarmányukat is saját termésből biztosítjuk.

Heti több ezer kilométert vezetsz sokszor...

Minden héten egyszer felmegyek Pestre, ott kezdődik. Sokat járok külföldre, Krakkóba például, intézem az exportot, magam szállítom a borokat. Nem szívesen dolgozok kereskedőkkel, persze külföldön muszály. A hazai éttermekbe direkt én megyek, szeretem, hogy így rögtön kapok feedback-et a borról.

A bor az első, de azért a kereskedelem sem áll távol tőled.

A földdel való munka egy hosszú folyamat, nem tudsz hamar pénzt kivenni belőle, a kereskedelem viszont gyors. Nyitva tartom a szemem, kinek mi kell, behozok külföldről dolgokat, foglalkozom gépekkel például. Néha tolmácsolok is. Nem vagyok profi tolmács, de már 10 éve tanulok magyar nyelvet, ugye a napszámosoktól megtanulja az ember. Mi otthon csak németül beszélünk. Magyarul káromkodok, sokszor álmodok magyarul és a mindennapokban sokat beszélek is, csak sajnos nem volt olyan ember mellettem, aki kijavítana. Most már nehéz lenne ezt megváltoztatni, mindenben ki tudom magam fejezni magyarul.

Ha nem Tokaj, akkor hol borászkodnál?

Nagyon érdekelnek a rizlingek, a Rajna-völgy vagy Wachau. A kedvenc fajtám azért még mindig a furmint, utána jön a rizling.

Milyen bor a kedvenced?

Ez nehéz kérdés, de a könnyű fehér borokat szeretem nagyon, fehérboros vagyok. És a pezsgőket, hosszú távon terv, hogy legyen saját.

Mi lennél, ha nem borászkodnál?

Nagy és külkereskedő, import, export, egyértelmű.

121a6370.JPG

Hol vannak a területeitek?

Sok szőlő van a Pendits dűlőn, ez 1609-ben már szőlőterületként említették a dokumentumokban. (Ez a dűlő adta Stefánék pincéjének a nevét, Tokaj Pendits). Emellett vannak területek a Krakó és az Alsó- és Felső-Bea dűlőkön (Abaújszántó), a Holdvölgyben (Mád) és a Báthory-dűlőben (Tállya).

Magyar borászok között az elsők közt álltál át a biodinamikus művelésre. Honnan jött az indíttatás?

Waldorf iskolába jártam, és az alapítónak Rudolf Steinernek már a század első felében megvolt a koncepciója a bio gazdálkodásra: az alapfilozófia, hogy nem csak kiveszünk a földből, hanem komposztálunk, és vissza is teszünk a földbe. (1924-ben Rudolf Steiner előadássorozatot tartott a mezőgazdasági gyakorlatról, mely során a materialista-tudományos szemléletet az antropozófia szellemiségével ötvözte. Ezek az előadások képezték az európai ökológiai mezőgazdálkodás csíráit, illetve fektették le a biodinamikus módszereken nyugvó mezőgazdálkodás alapjait). Az iskolában – Németországban – volt mezőgazdasági rész is, csalánlevéllel permeteztünk, voltak állatok is, én ebben nőttem fel. 2005-től kezdtünk el efelé haladni a birtokkal, 2011-ben álltunk át Demeter biodinamius tanúsítvány szerinti gazdálkodásra. Ez egy szabályozási rendszer meg kell felelni bizonyos pontoknak, a földmintákat, levélmintákat, bormintákat, kéntartalmat laborban ellenőrzik, egy évre adják mindig a minősítést. Nekünk van a földre, a szőlőre meg a borra, ez fontos.

--- A Demeter az egyetlen ökológiai szövetség, amely tanúsító szervezetek világszintű hálózatát építette ki. A Demeter Inter­national-t 1997-ben a jogi, gazdasági és szellemi téren megvalósuló szorosabb együttműködés szándékával alapították, jelenleg Európában, Amerikában, Afrikában és Új-Zélandon összesen tizenhat taggal rendelkezik. A Demeter International több mint 40 országban jelen van, a Demeter gazdaságok száma meghaladja a 4500-at közel 150 000 hektár területtel. ---

 

Címkék: pendits stefan divino junibor juniborász juniborasz willebaumkauff

Junibor a DiVino-n túl

 2016.04.04. 17:54

A Juniborászok borai közel 100 hotelben is kaphatóak szállító partnerünkön keresztül. A Baromfiudvar 2002 Kft. több, mint 4500 partner számára tette elérhetővé a fiatal borászok tételeit. Tier Lászlóval, a cég borüzletág-vezetőjével beszélgettünk.

10805801_10152946666989171_4898256719275660455_n_1.jpg

Hány helyen kaphatóak a juniborászok borai? Milyen egységek ezek?

A Baromfiudvar 2002 Kft. Kelet-Magyarország piacvezető nagykereskedelmi vállalata. Cégünk több, mint 4500 partner számára biztosítja a működéshez szükséges élelmiszer alapanyagokat. Fő célunk a gasztronómiai, közétkeztetési- és kiskereskedelmi egységek ellátása. 2015 júniusától az éttermi egységek még szélesebb kiszolgálása érdekében portfóliónkat a bor cikkcsoporttal is bővítettük. Az első fél évben közel 100 hotelbe és étterembe szállítottuk be a Juniborász egyesület tagjai által készített tételeket.

Miért fontos, hogy minőségi borkínálat legyen?

A mai kor igényei szerint a gasztronómiában elengedhetetlen, hogy a megfelelően elkészített ételek mellé csak minőségi borok kerüljenek fel az asztalra. A juniborászok által gondos odafigyeléssel készített tételek maximálisan megfelelnek ennek az elvárásnak. Szeretnénk partnereinknek minden segítséget megadni, hogy egységeiken keresztül tudják népszerűsíteni a kulturált borfogyasztást Kelet-Magyarországon. Szakmai tanácsadással, oktatásokkal, kiegészítő eszközök biztosításával járulunk hozzá vevőink sikeres bor értékesítéséhez.

Hogy kezdődött az együttműködés és lesz-e folytatása?

A DiVino franchise budapesti és vidéki egységei magával hozták a kulturált borfogyasztás iránti vágy megjelenését. E mögé állva kezdtük meg a minőségi magyar borok forgalmazását. Szoros partneri kapcsolat alakult ki cégeink között és bízunk egy hosszú távú sikeres együttműködésben, melynek eredményeként egész Magyarországon természetessé válik a minőségi borok fogyasztása.

1350472848-bu-logo-vegleges-2012-05-24-25x25cm.jpg

Képzelj el egy fiatal szörfoktatót a Fertő-tavon... Ne sokáig, mert Jandl Arnoldot már gyermekként annyira elvarázsolta a szőlőmunka és a borászat, hogy nem volt kérdés, a szörfözés helyett a borok felé terelik a hullámok. Mi ennek csak örülünk! A gyökereire büszke fiatal borász valamennyi munkafolyamatban részt vállalva dolgozik a családi pincészetben. Elkötelezettsége ellenére sem erőltetné rá kislányára a borászkodást, mert hisz benne, hogy a borász-életforma felé csak mély kötődéssel lehet fordulni.

jandl_arnold.jpg

Hogyan áll össze a birtok? Hogy telnek a hétköznapok?

Tíz hektár a termőterület. Ennek a durván tíz hektárnak a jelentős része saját, de vannak hosszútávú együttműködéseink is. A saját területelet én művelem: hétköznapokon traktorra ülök, bort fejtek, palackozok. Nincs nagy segítő apparátus körülöttem, arról nem is beszélve, hogy én ebben a miliőben érzem igazán jól magam. Döntő többségében vörös fajták. Mondanám, hogy azért, mert Sopron a vörös borról szól, de egyre több és egyre szebb fehér bor kerül ki erről a vidékről. Nekünk is van egy pinot blanc-unk, de vannak roséink is, egy kékfrankos és a különlegességek kedvelőinek egy shyrah rosé. Mi az elsők között telepítettük a syrah-t, azért mert apámnak nagyon tetszett az ebből készült bor. A hétköznapjaink ugyanúgy telnek, mint bármelyik fiatal(abb) boros kollégának. Borkóstolók vannak, sok a vendég, őket ki kell szolgálni, és olykor felmerülnek különleges igények is, ilyenkor például nagyon büszkén mutatom meg nekik a szőlőnket. Nyilván vannak szőlőmunkásaink, de a munkálatok nagy részéből kiveszem a részemet.

A családotokban a borászkodás sok generációra nyúlik vissza...

Sokadik generációs borász vagyok. A soproni levéltárból kiderült, hogy már az 1600-as években volt egy Jandl nevű soproni lakos, akinek valamilyen módon köze volt a borhoz. Azt ugyan pontosan nem tudjuk, hogy ő mit csinált, de az biztos, hogy az apám, a nagyapám, sőt már az ő nagyapja is borral foglalkozott. Sopronban ennek nagyon nagy hagyománya van.

Ők voltak azok a szőlő és bortermelő emberek, akiket anno „babtermelőnek” csúfoltak. A bab nagyon komoly népélelmezési cikk volt Sopronban, a szőlőtermesztők pedig a tőkék alá babot is ültettek, mert a nyulak szívesebben rágcsálták annak a hajtásait, mint a szőlőjét. Ezzel gyakorlatilag elterelték a figyelmüket a szőlőről. Az ősi bortermelők egyébként többségében németajkúak voltak. Azt szokták mondani, hogy svábok, de a sváb egy gyűjtőfogalom, a svábok közé tartoznak például a hiencek is. Na, a mi például egy hienc család vagyunk.

Ebből a családfából kiindulva egészen egyértelmű döntésnek tűnik, hogy borász lettél.

Abszolút. Apám mellett dolgoztam gyerekkoromtól kezdve, és az nem valami apakomplexus, hogy ennyit hivatkozok rá. Ő szerettette meg velem. Édesapám a Kertészeti Egyetem elvégzése után egy balfi termelőszövetkezethez került, aminek volt 150 hektár szőlője is. Először pincemunkás volt, aztán már az egész pincét ő vezette, végül pedig főnökként számolta fel az egészet a rendszerváltás körül.

Saját területeitek már voltak ekkoriban?

Igen, egy kis része megvolt. De ez egy bonyolult történet. 1946-ban volt egy nagy kitelepítés, amikor a németajkúakat, köztük az én családomat is, ki akarták telepíteni a háború után. Apám családja aztán valami egészen filmbe illő módon visszakerült Magyarországra, de előtte nagyapám már minden szőlőjét eladta. Közel annyi szőlője volt, mint nekünk ma, ami nagyon nagy szó volt akkoriban, hiszen nem volt gépesítés, mindent kézzel csináltak.

Amikor lecsengett ez a történet, nagyapám nagyon sok magyar gazdához odament azzal a gondolattal, hogy adják vissza a földeket. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, újra kellett vásárolni a területeket. Jóval kevesebb föld lett így, akkoriban nagyapám tíz-tizenöt hekto bort csinált a családnak, a többit leadta a szövetkezetnek.

Van tehát a területeteknek olyan része, ami nagyon régóta a tiétek.

Talán a legrégebbi az a két hely, ahol a shyrah-t termesztjük. Az egy nagyon régi családi ültetvény. Ahogy az előzményekből adódik, a dűlőknek egyébként német nevük van, és ezek utalnak a dűlők sajátosságaira is. A Kräftner például azért kapta ezt a nevet, mert nagyon mészköves, vannak olyan foltok, amiket emiatt be sem lehet telepíteni, de a ló is sokat erőlködött, kínlódott, mire meg tudta művelni. (a Kraft szó magyarul erőt jelent – szerk.)

Melyik a kedvenc saját fajtád, melyikkel szeretsz a legjobban dolgozni?

Egyértelműen a kékfrankossal. Ráadásul van egy - egyelőre két-három tagot számláló - alakulóban lévő szövetségünk is, és az a hitvallásunk, hogy Sopronban a kékfrankost kell favorizálni. Rengeteg embernek Sopronról eleve a kékfrankos ugrik be, Sopron a kékfrankos fővárosa. Mire helyezzük a hangsúlyt, ha nem erre? Ráadásul maga a fajta nagyon univerzális. Volt egyszer egy kiadvány, aminek azt a címet adták, hogy „ezerarcú kékfrankos”. És ez igaz is: lehet könnyebb, gyümölcsösebb, lehet karakteresebb, sűrűbb, koncentráltabb is.

jandl_shiraz.jpg

Hány tételed van egy évben?

Van egy cuvée-nk, a Vízió, cabernet franc-ból és merlot-ból áll. De ezt nem hozzuk kereskedelmi forgalomba, inkább a helyben kóstolóknak szoktuk megmutatni. A Misszió egy kékfrankos válogatás, de van cabernet franc és merlot is, ezek mind hordós érlelésűek. Van egy reduktív kékfrankosunk, és a már említett fehér bor, illetve a két rosé. Hat-hét, maximum nyolc féle borunk van. Tavaly már termett egy nagyon érdekes helyen zweigelt is. Tiszta kő, csillámpala az a terület, ahová a zweigeltet telepítettünk.

Ha nem borász lennél, akkor mivel foglalkoznál szívesen?

Hozzánk nagyon közel van a Fertő-tó, ami a szőlőre, borra, meg az egész életünkre nagyon kihat. Én sokáig szörföztem a tavon, egy osztrák rokonunk fertőzött meg vele. A szörfözés mindent átmozgat, és nem monoton, nem okoz szenvedést nekem, mondjuk a futással ellentétben. Szóval ezzel sokáig foglalkoztam, de a bor rovására nem mehetett. Oktató lettem volna, de a lényeg, hogy ma már nincs különösebben semmiféle hobbim. Nincs olyan, hogy megunom a traktorozást, és akkor elmegyek horgászni.

Szörfözni sem jársz már ki?

Nem.

Miért nem? Biztos tök jó kikapcsolódás lenne.

Szél kell ehhez a sporthoz… Sokszor előfordult, hogy elhatároztam, hogy most akkor elmegyek szörfözni, átrendeztem a délutánomat, ott hagytam a munkát, kimentem, és elállt a szél. Én meg odamentem potyára.

Szorgalmas vagy?

Inkább precíz. Ha segítenek nekünk szüretkor vagy évközben – mert ugye egyedül én sem tudok mindent megcsinálni – akkor úgy vagyok vele például, hogyha a segítségünk valamit letesz és azt le lehet tenni egyenesen, akkor azt rakjuk le egyenesen és ne ferdén. Vagy ha valamit ki kell mosni, akkor az legyen kimosva.

Apukád véleményét még kikéred?

Mindig. A döntéseket inkább én hozom, bár azért arról is elmondhatjuk, hogy közösen zajlik. 

jandl_preview.jpg

Habár a döntéshozatal folyamata közös, emlékszel egy határvonalra, egy időpontra, amikor az édesapád mellett egyre több szabad teret kaptál?

Körülbelül tizenegy éve történt. Előtte nagyon sokat vitatkoztunk, mert ő is jót akart, én is abszolút jót akartam. Két vehemens ember pedig nem akart engedni a saját igazából. Akkoriban küldtük az egyik borunkat egy bordeaux-i versenyre, de előtte kérdéses volt, hogy ez melyik bor legyen. Nagyon nehezen döntöttük el, de végül apa feladta a vitát, és azt a bort küldtük, amit én favorizáltam. Ez a bor végül aranyérmet kapott. Ez volt a választóvonal, azóta sokkal több szabad teret kapok és azóta a viták is teljesen megszűntek.

Mi egész életünkben együtt dolgoztunk, el sem tudnám képzelni másképp. Már gyerekkoromból emlékszem, hogy ment a szüret a TSZ-ben, sok szőlő volt, sok bor készült. Aztán amikor apu főnök lett, és intenzívebben vett részt a munkában, éjjel egyig is dolgoztak sokszor, én meg mindig mondtam neki este olyan hét körül, hogy hadd menjek el vele. Beültünk az autóba, elmentünk Balfra, és nekem az a világ nagyon tetszett. Zakatoltak a darálók, hordták a traktorok a szőlők, és reflektorok mellett az emberek dolgoztak… Kiskoromban még otthon is leutánoztam.

Mi a helyzet a kislányoddal?

Egy négyéves kislányom van. Szerintem a borász szakmát nem lehet erőltetni, ez a kötődés vagy kialakul vagy nem. A kislányom szeret traktorban ücsörögni, szeret targoncázni, de még csak négy éves, nem hiszem, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehet levonni.

Ha nem Sopronban élnél, akkor melyik borvidék érdekelne?

Egyet talán ki sem tudnék emelni. Mi vörösborosok vagyunk, szerintem nekünk még az ereinkben is vörösbor folyik. Jobban szeretek vele foglalkozni. Több türelmet is igényel, és talán a szőlőt is jobban kell szeretnie annak, aki vörösbor készítésre adja a fejét. Persze ez nem szentírás, csak én így gondolkodom erről. Új-Zéland, Görögország egyébként érdekelnének. Itthon még Villány, Szekszárd, vagy akár az Egri borvidék is. Tokajt pedig elismerem. Nem inspirál annyira, de nagyon elismerem.

Milyen bort bontasz ki esténként?

Nagyon sok ajándék bort kapok innen-onnan. Általában ezeket szoktuk kibontogatni, ez lehet akár fehér vagy rosé is, de nyilván a vörösbort preferálom. Néha a magunkét is kóstolgatjuk, de ami már palackozott és forgalomban van, azt kevésbé, inkább az alakulóban lévő borokat szoktuk.

Van olyan része a borászatnak, amit nem szeretsz?

A mi boraink nem bio borok, de azért igyekszünk naturális borokat előállítani. Azt gondolom, hogy az egész világot ki kellene cserélni ahhoz, hogy valami igazán bio legyen. A mi boraink nagyon kevés kénnel készülnek, és semmiféle különleges beavatkozást nem alkalmazunk. A filozófiánk az, hogy egészséges és érett a szőlőből nem nehéz tisztességes bort csinálni. De ezzel összefüggésben, hogy a kérdésre is válaszoljak: a permetezést kihagynám, ha lehetne.

jandl_pince.jpg

És melyik a legjobb része?

A kóstolást, meg a vendégekkel való foglalkozást nagyon élvezem. Szerencsére sok vendégünk van, Fertőrákos nagyon népszerű hely. De divatos lett mostanság a Fertő-tó megkerülése biciklivel, és az ilyen bringatúrákat sokan összekötik a pincelátogatással. Ezek a látogatások általában nagyon jó hangulatúak függetlenül attól, hogy hárman-négyen vagy húszan jönnek.

Címkék: sopron jandl divino junibor juniborász

Decemberben újra választottak a Juniborászok: a Zöldszüreten megismert fiatal borászok közül idén ketten is bekerültek az Egyesületbe. Szeretettel köszöntjük tagjaink között Bussay Dorottyát (Zala) és Kovács Tamást (Szent Donát - Csopak). A következőkben röviden bemutatjuk őket és pár kérdést feltettünk nekik. A borok hamarosan a DiVinoban is kaphatóak majd!

bussaydorottya.jpg

Bussay Dorottya /Bussay Pincészet

Csörnyeföld / Zala

A Bussay család öt és fél hektáron termel szőlőt. Mióta Bussay László, a család feje elment, a három lány vette át a munkák nagy részét, közülük is Dorottya és Bianka foglalkozik kiemelten a borászattal. Dorottya apjától tanulta a borkészítést, 87 óta járták a zalai dombokat, erdőket, szőlőt, természetet. Nem csak a borászatot, hanem a háziorvosi hivatást is örökölte édesapjától. A pince ars poeticáját 2009-ben írta le Bussay László:

„Biztosan tisztességes borokat készítenénk innen 30 kilométerre északra is, de nem aggatnának annyi érmet a nyakunkba. A termőhelytől függ szinte minden. Az ember szerepe annyi, mint a bábaasszonynak a szülésnél, legyen felvértezve minden szakmai tudással, mindenféle technikával, de hagyja természetes úton megszületni a gyereket. Ugyanígy van a borral is, képezzük ki magunkat a tudással, de valójában akkor van a legjobb borunk, ha nem kell hozzányúlni. Ha mégis, csak annyira, mint ellátni egy újszülöttet.” (Bussay László, 2009)

Mióta veszel részt tevékenyen a borászat életében?

7-8 éves korom óta részt veszek a szőlő munkában, nyaranta reggel 5-kor a munkásokkal együtt kezdtünk a húgommal. Amint több feladatot tudtak ránk bízni, jött a pince munka, borkóstoló, rendezvények. Igazából ebben nőttem fel. A borászatot, borkészítést szép lassan fokozatosan vettem át Édesapámtól.

Mi volt az első saját évjáratod?

Az első a 2011-es Szürkebarát (ez még közös kicsit, de ez már én vagyok) , aztán a 2012-es Tramini, 2013-ból minden, 2014-ből még nem palackoztunk, és majd az ideiek. Amire nagyon büszke vagyok, az a 2013-as Esküvé.

Mióta tudod, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Soha nem tudtam hogy ezzel szeretnék foglalkozni, nem volt ez egy "már pedig én borász leszek" dolog .Ez valami olyasmi, hogy az életem része, mióta csak az eszemet tudom és adta magát, hogy valamelyikünk folytatja.

Milyen közeli terveid vannak?

Megtalálni a saját utamat a borászatban, amit majd a lehető legjobban végzek és egyszer továbbadni a gyermekeimnek, ahogy azt Édesapám is tette.

kovacstamas.jpg

Kovács Tamás /Szent Donát Birtok

Csopak

 Aki volt már fent a csopaki hegyoldalban és nézett ki a fehérre meszelt ház árnyékából a Balatonra, az tudja, hogy Kovács Tamás és családja elég jó helyet válaszott a szőlőtermesztésre. A Szent Donát Birtok jelenleg 10 hektáron gazdálkodik melyből 8 hektár termő. A törzsterületek Csopakon és Paloznakon vannak, de van szőlő Tihanyban és jövőre kezdenek telepíteni a Káli-medencében, a Fekete-hegyen, ahol hosszú távon egy ikerbirtokmag létrehozását tervezik.

Mióta veszel részt tevékenyen a borászat életében?

Gyerekkorom óta részesültem a szőlőmunkák „szépségeiből”. Kisgyerekként persze a venyigehordás nem volt nagy mulatság, de szerettem a szabadban lenni és már akkor is a szőlő volt a kedvenc gyümölcsöm. A borászat 2001-es elindulásával édesapám apránként bevont a pincemunkákba is, míg 2010-2011 környékén jutottunk el odáig, hogy már én töltöttem el több időt a hordók és tartályok között. A 2012-es évjárattal szabad kezet kaptam.

Mi volt az első saját évjáratod?

Az első saját borom az első saját művelésű szőlőm szűztermése volt, egy 2006-os olaszrizling, Szitahegyről, gyalogtőkékről. A mai napig jól emlékszem arra a borra. Hordóban erjedt spontán, jó egyensúlyú volt és tartalmas. Egyben az első borunk, melynek a címkéjén egyértelműen megjelent a dűlőmegjelölés. 1400 tőkéről 3-400 palack készült belőle. Mivel sok munkám volt benne és kevés készült belőle, ezért nem adtam könnyen. Az akkori viszonyokhoz képest magas árat kértem érte, hogy lassan fogyjon. Ehhez képest nagyon népszerű lett és hetek alatt elfogyott. 21 évesen ez igencsak lelkesítően hatott. Ekkor kezdtem el komolyan játszani a gondolattal, hogy borral foglalkozzak.

Milyen közeli terveid vannak?

A következő öt év célja, hogy lépésenként tovább növeljük a birtokot, bővítsük a pincét és a jelenlegi termelést megduplázzuk. Fontos számomra, hogy külföldön is stabil közönséget tudjak felépíteni. Szerencsésnek érzem magam, hogy már tizenévesen sokfelé utazhattam Európában. Belgiumban gimnáziumba is jártam, flamand fogadócsaládnál éltem, megismertem a nyelvet és a kultúrát, kicsit a második otthonom lett. Éppen ezért Európának az a környéke számomra nem külföld, csak egy kicsit messzebb van Csopaktól. A EU egyébként is nagy lehetőség, még sosem volt ennyire könnyű bort messzebbre juttatni. Az érdeklődés pedig növekszik és a kis mennyiség sem feltétlenül jelent problémát.

 

Így fejezte be tavaly az előadást a TEDxYouth konferencián. Édesapja a borászati élet és összefogás élharcosa Szekszárdon, Zoli hazatérve a világjárásból a családi pincénél kezdett el dolgozni. Története egyaránt szól az útkeresésről, a hazatérésről, a szuverenitás határainak feszegetéséről és a hagyományok tiszteletéről. "Az egyik héten még Berlinben prezentálsz egy borbárban, a másik héten meg szőlőket jelölgetsz, hogy melyik hogy színesedik. Én nagyon szeretem ezt a kettősséget megélni" - mondja. Jót beszélgettünk Heimann Zolival.

img_3539.JPG

Heimann Zoli az általuk is többször használt, különleges Ardea Seal dugóval. Lényege, hogy a dugó a parafához hasonlóan biztosítja a bor további fejlődéséhez szükséges oxigénfelvételt, de a parafa minden lehetséges hibája nélkül.

Solymáron nőttél fel. Hogyan kezdődött nálatok a borászkodás? Ráadásul épp Szekszárdon, ami azért nincs olyan közel hozzá…

A Heimann család eredetileg egy szekszárdi család. Apukám Pécsre, majd Pestre járt gimnáziumba. Nagypapámnak pedig 1977 környékén volt egy présháza és egy barátjával közösen fél hektár szőlőt műveltek Szekszárdon. Ő a rendszerváltás után ment nyugdíjba, és utána nem volt mit kezdenie magával, ezért apukám elkezdett pénzt és energiát invesztálni ebbe a szekszárdi birtokba. Ő egyébként eredetileg a Béres Rt-nél dolgozott, egy ideig ügyvezető igazgató is volt. (Heimann Zoltán közgazdász végzettségű – szerk.)

Majd, ahogy mondtad, elkezdett pénzt fektetni a birtokba…

Igen, egyrészt azért, hogy nagyapámnak legyen mivel elfoglalnia magát, másrészt pedig azért, mert a bor, mint termék őt is érdekelte. Majd 2001-ben átvették a szüleim a cég irányítását. Bátaapáti borászai és Erzsike néni segítettek az indulásnál: például tanácsot adtak, hogy a szüleim milyen szőlőket telepítsenek. Ekkor 10 hektáron dolgoztunk, 2003-ban vettünk még 11 hektárt. Ez egy nagyon nagy lépés volt, mert 2006-ra fordult termőre. 2004-ben apukám Szekszárdra költözött, 2009-ben pedig eladtuk a családi házat Solymáron, és anyu is követte őt.

heimann-csalad.jpg

Borász család (kadarka.net)

A szekszárdi élet mellett dönteni nem egy azonnali elhatározás volt, de ez igazából apa érdeme. Ő volt az, aki látta, hogy ez a birtok értéket képvisel. Persze kellett hozzá az is, hogy a rendszerváltás után a borpiac kivirágozzon (lényegében a nulláról). Megnőtt a borfogyasztás jelentősége, kulturális tekintetben is elismerték a bort, és ebben apukám lubickolt, mint hal a vízben. Neki nagyon sok éttermi ismerőse van és jó az ízlése. Persze emellett nagyon fontosak a cégfenntartó tevékenységek is. A mindennapi irányítást a pincében és a borkészítést édesanyám vezeti, viszont abban, hogy a boraink olyanok, amilyenek, mindkettőjüknek kiegyensúlyozott a szerepe.

Melyik volt az az első bor vagy évjárat, amiben tevékeny szereped volt?

2011/12-ben már többet voltam itthon szüret idején, 2013 óta vagyok itthon teljes mellbedobással, de igazából a 2014-es szüret az, ahol már komolyabb felelősségem volt.

Egy kicsit nézzük körül Szekszárdon… A szekszárdi palackok ügyében apukád például nagy élharcos volt…

Ő elég sok dologban élharcos volt, és a szekszárdi palack csak egy a sok közül. De egyedül sosem küzdi végig a dolgokat, hanem próbál embereket motiválni, hogy harcoljanak vele együtt. Az elmúlt tíz év alatt a szekszárdi borvidék sokkal elismertebbé vált, és ebben a borászok összefogásának, illetve annak, hogy egy irányba húznak, nagyon nagy jelentősége van. Ebben az egyirányba húzásban volt apukámnak igazán fontos szerepe, persze nem mondanám, hogy egyedül rajta múlt a dolog.

És a fuxli? Az inkább a te ügyed?

Közös ügyünk az is. A szekszárdi fuxli már a harmadik évjáratát éli. A bírálóbizottságát az előző évben fuxlit készítő borászok alkotják. Elbíráljuk egymás borát és kétharmados többséggel eldöntjük, hogy lehet-e belőle fuxli.

fuxli-heimann.jpg

Heimann Fuxli (Borravaló)

A róka kinek az ötlete volt?

A róka adta magát a névből, de azért van egy kis személyes büszkeségem, mert a fuxlik címkéjén található rókák nagy részét az egyik volt barátnőm tervezte. (Várhegyi Flóra – szerk.)

És ha már a lányoknál tartunk… Volt egy díj, amit kaptál…

A Borászportál szerint én lettem a „legjobbképű magyar borász”. Húúú, nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy ezt az óriási díjat megkaptam (nevet). A szavazás egy kép alapján történt, aminek külön sztorija van. A Fakanállal a szekszárdi borvidéken című könyv miatt nálunk járt egy stáb és édesanyám lecsót csinált. Ebédszünetben megkérdeztem a lányt, hogy csinálna-e rólam egy facebook profilképet. Munkás ruhában, nem volt se smink, se semmi, teljesen lazán csinált rólam egy nagyon jó képet. Ami úgy látszik, nagy karriert futott be!

a4775d4b-261f-44c2-8d9c-b7a2520fd5c9.jpg

Az a bizonyos kép (Borászportál)

Most hogyan látod, egy családi borászatba beszállni a könnyebb vagy a nehezebb út?

Mindenképp jónak gondolom, hiszen van egy fix állásom, amiből nem fog kirúgni senki, ha csak valamit nagyon el nem tolok. Ugyanakkor olyan közelségben vagyok a szüleimmel, amit sokan nem emésztenének meg, valahol sérül a szuverenitásom. De én vállaltam, hogy ez ezzel jár. Vesztek egy csomó mindent, ugyanakkor nyerek is. Nemsokára elköltözöm a szüleim házából is, már jó lesz a saját lábamon állni.

Ilyen fiatalon elég pörgős neked Szekszárd?

Az igaz, hogy az időm 90%-t Szekszárdon töltöm, de a kulturális életem nem oda kötődik. Azt gondolom, hogy a világ egyébként is véget ér ott, ha lakóhelyedhez köt minden barátságod és kapcsolatod. Jártam egy lagzin Franciaországban, egy német barátom szülinapján, sok barátom él Pesten… Jövök - megyek, sok helyen jól érzem magam.

Párválasztásnál például szempont az, hogy te Szekszárdon élsz és ott tervezed az életed?

Persze, abszolút. De ez egyébként nagyon nehéz, és nehezebb, mint látszik. Ez a cég attól működik jól, hogy ott vagyunk. Rengeteg meló van a birtokkal. Pesten például sokkal könnyebben ismerkedek. Külföldön tanultam, és négy nyelven elég jól beszélek, így van egy olyan elvárásom, hogy barátnőm is világlátott legyen. Ám összességében az a nagyon fontos, hogy legyen ott a jövendőbelimnek valamilyen tevékenysége. Szekszárdon lenni úgy, hogy nincs semmi, ami értelmet ad az életednek, az borzasztó. Persze nem elvárás, hogy legyen borász vagy gazdasszony a barátnőm, de ehhez az életformához valahogyan viszonyulni kell. Aki ezt be tudja vállalni, az bevállalja, aki meg nem, az úgysem lesz része az életemnek.

Hogyha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Mindig is nagyon érdekelt a design, az építészet, a grafikai tervezés, a tipográfia, user-interface design. Ebbe az irányba szívesen elmentem volna, de mindig volt valami érdekesebb boros dolgom.

És a boros dolgok után, egy nehéz nap végén milyen bort nyitsz ki szívesen?

Sört (nevet). Szívesen iszok egyébként esténként fehér bort. Német rizlingeket, etyekit, egrit, tokajit, balatonit. A közepes testű fehér borokat szeretem… Rajnai rizling, olasz rizing, egy szép chardonnay.

Mi a legrosszabb dolog a borászatban? Ha van ilyen egyáltalán…

Vannak kevésbé jó dolgok, de nincs legrosszabb. Rossz érzés, ha valami nem sikerül, például elviszi a jég... De ez inkább a kihívás része. Az adott évjáratra kell reagálni és természetes, hogy vannak rosszabb évjáratok. ’14-ben nem készítettünk például nagy borokat, de az akkori kékfrankosunkat nagyon szeretem.

És mi a kedvenc részed a borászatban?

Nem is egy valami. A borok közötti különbségek, hogy mennyire benne van egy borban, hogy honnan jön, a stílus, a szőlőfajta… De ami engem nagyon érdekel, az a kulturális vonal. A borban egyszerre van jelen egy kulturális irány és valami hihetetlen földhözragadtság. A luxuskultúra része, miközben egy nagyon kétkezi, koszos, poros, cukros, egyszerű valami. Az egyik héten még Berlinben prezentálsz egy borbárban, a másik héten meg szőlőket jelölgetsz, hogy melyik hogy színesedik. Én nagyon szeretem ezt a kettősséget megélni…

 

„Nálunk a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó baristák száma” – nevet Jekl Flóra, aki a bor és a kávé köré szervezi az életét. Előbbi családi adottság volt, utóbbival viszont ő bolondította meg a körülötte élőket. Így nem meglepő, hogy a pincénél már kávé sarok is működik és gondolkoznak Il Primo kávéban is. Az Il Primo ugyanis a pincészeten belül Flóra márkája, azt mondja, ezek a könnyedebb borok mutatják legjobban az ízlését. Jekl Flóra interjú.

flora.jpg

 

Családi borászat vagytok. Hogyan oszlik el köztetek a munka?

Igazából apukám a borász, ő az, aki mindenben részt vesz, és vannak bizonyos részfeladatok, amiket mi csinálunk. Ez egy klasszikus családi vállalkozás, ami apukámra, anyukámra, a testvéremre és rám épül. Az öcsém végzi a szőlőmunkákat, én tartom a borkóstolókat, én állítom össze a borsort, foglalkozom a designnal, mert engem ezek érdekelnek. Meg hát az ízek, a harmónia. A borászkodás úgy történik nálunk, hogy a fiúk csinálják a borokat, és abból együtt összeválogatjuk a tételeket. Tervezem, hogy majd esetleg később átvesszük a testvéremmel a borászatot, de egyelőre szerencsére nagyon aktívak a szüleink, így mi most még csak segítünk.

Pest vagy Villány? Úgy tudom külföldön is éltél egy ideig.

Én 12 évig Pesten éltem, a Kertészeti Egyetemre jártam, közben építettem a kapcsolatot: éttermekbe, vinotékákba jártam, és szerencsére sikerült is sok helyre bejuttatni a borainkat. Aztán dolgoztam külföldön is, Salzburg mellett, egy bárban. Nagyon szerettem, elsősorban azért, mert szeretek emberekkel foglalkozni. Kihívás is volt németül megfelelni, és nem utolsó sorban nagyon változatos munka. Ez a hely egy faluban volt, ahova főleg síelni járnak, de a helyi földművestől a milliárdos turistáig mindenki megfordult, amikor én ott dolgoztam. Nem unatkoztam egy percig sem, nagyon izgalmas időszak volt. Végül hazaköltöztem, a Pest-Villány kétlakiságot is feladtam, a barátommal most Villányban tervezzük a jövőnket, főleg, hogy ő is szeretne borral foglalkozni.

jekl_foto.jpg

Mik a terveid a közeljövőre?

Vettünk egy szőlőterültet a barátommal, syraht, és azt ketten műveljük. Hiába van szőlész végzettségem, ennyire effektíven még sosem csináltam, hogy a-z-ig, az első pillanattól a szüretig ott legyek. Persze apukámtól is rengeteget tanulok, hiszen neki nem csak szőlész végzettsége van, hanem növényvédelmi szakember is, nagyon nagy segítség,hogy ott van velem.

Mesélj a saját borodról!

Apukámmal kicsit két irányba, de mégis együtt dolgozunk. Az én boraim kicsit elkülönülnek, fiatalosabbak, de mégis hasonlítanak a Jekl borokra. 2006-ban végeztem el a kertészetit, és úgy éreztem, hogy szeretnék egy kicsit kibontakozni. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha lenne olyan bor, ami az én egyéniségemet tükrözi, és akkor indult az Il Primo sorozat. Van benne egy vörös házasítás, egy rosé, egy frizzante és egy vörös szelekció. Testes borok ezek is, mégis sokkal könnyedebbek, mint a pincészet nagyágyúi. Most azon gondolkodom, hogy kéne egy kávé is ebbe a sorozatba.

A kávé nagy szerelmed, egyszer egy kávézóba is belevágtatok, most a pincénél csináltál kávésarkot. Mik a terveid vele?

Megtaláltam a kávéban is azt a szépséget, amit a borokban. Az Espresso Embassyben, Váradi Tibiéknél tanultam a baristáskodást. Most a lakásba is szeretnénk egy komolyabb gépet. Nekem óriási szerelmem a latte art, tanfolyamra is jártam, ráadásul idő közben a barátom is beletanult ebbe az egész kávés világba, és kiderült, hogy nagyon ügyes, nagyon jól tud mintákat önteni. Az egésznek az lett a vége, hogy most már apukám is elkezdte ezt tanulni, annyira belelkesedett. Azon nevetünk, hogy nálunk a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó baristák száma.
1img_8276.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok?

Most tíz, de tizenötre szeretnénk bővülni.

Hány tétel készül?

A négy Il Primo, aztán a pinot noir, a kadarka, a merlot válogatásunk, aminek Unikornis a neve, ott van még a Fekete hegy cuvée, aztán a cabernet franc, cabernet sauvignon. Szóval úgy tizenegy-tizenkét bor. Kékfrankosunk nincsen például.

Ha máshol borászkodnál, akkor melyik terület érdekelne?

Toszkána, mert nagyon szeretem a mediterrán típusú borokat. Megpróbálnék világfajtákat és helyi fajtákat házasítani azt hiszem. Bár igazából nem tudom, egyelőre nem tudom odaképzelni magam. Proseccot egész biztosan csinálnék, mert a habzóbor- pezsgő készítés nagyon érdekelne.

Ha nem borászatban dolgoznál, és nem borral foglalkoznál, akkor mit csinálnál?

Biztos kávéval foglalkoznék. De érdekel még a szépségipar, a kozmetika, a design világa… Valami ilyesmit csinálnék. Sok ötletem van, állandóan jár az agyam, valami kreatív munkát tudnék elképzelni.

 

Angolul és magyarul beszélünk Franz Weningerrel, aki bár osztrák származású, ma Magyarországon él. Azt mondja, hogy Burgenland szőlőkultúrájának egyértelműen Sopron az eredője, a Weninger birtok magyar és osztrák területein szőlőfajták között ma a kékfrankos van abszolút fölényben. Franz saját bevallása szerint nehezen lett borász, inkább a szülők forszírozták a szőlész-borász iskolát. „Tizenhat évesen a lányok jobban érdekeltek” – nevet a ma két gyerekes családapa, aki szerint a bor tökéletesen közvetíti, a borász milyen lelkiállapotban van.

maxresdefault.jpg

Nem volt egyértelmű, hogy borász leszel...

Egyáltalán nem, inkább erre felé lettem orientálva. Elvégeztem a szőlész-borász iskolát, aztán külföldre mentem gyakorlatra. Bejártam Kaliforniát, Ausztráliát, Olaszországot. A borász gyakorlat a legjobb útlevélnek bizonyult, dolgozhattam, utazhattam, pénzt kereshettem. Akkor ismertem fel, hogy mennyien szeretnének borkészítéssel foglalkozni, miközben nekem megadatott a lehetőség. Szóval hazajöttem és eldöntöttem, hogy el akarom készíteni a saját boromat. Azóta megszerettem ezt a világot. Fiatalkoromban még nem volt egészen tiszta számomra, hogy miről is szól ez az egész szőlész-borász dolog.

Mekkora területen gazdálkodtok és milyen szőlőfajták vannak a birtokon?

Túl nagy területen (nevet). Vannak területeink Magyarországon és Ausztriában is, amikkel édesapám foglalkozik, mióta 2013-ban nyugdíjba ment. Ez számokban kifejezve 25 és 27 hektárt jelent. Szőlőfajták tekintetében első helyen a kékfrankost említeném, ez a fajta áll a középpontban, export szempontjából is. De van még syrah, aminek nagyon kedvez a soproni talaj, cabernet franc és pinot noir. Egy fehér fajtám van van, de az nem túl kiemelkedő, inkább a vörösborokra fókuszálok. Gondolkodom a furmintban, vagy a fehér burgundiban, de ha a tradíciókat nézem, Sopron a vörösborok hazája, az osztrák vidékek szintén. Nem lenne rossz fehérbort készíteni, de nem erőltetem.

Két országban dolgoztok, hogy kell ezt a gyakorlatban elképzelni?

Régebben volt Weninger Sopron és Weninger Burgenland, de ez a megkülönböztetés mára eltűnt. Viszont különböző címkékkel palackozunk, így be lehet azonosítani, hogy melyik borok melyik borvidéken készültek. Teljesen külön működő cégekről beszélünk: a magyarországi pince 1997 óta működik, én 1999 óta foglalkozom vele. Az ausztriai egy régebbi történet, 1982 óta létezik és megvan a saját pincéje, szőlője, teljesen külön működik. Az osztrák pincészet valamivel nagyobb, ha azt nézem, mennyi bort készítünk. Ha viszont a hektárokat, akkor Magyarországon több szőlőnk van, mégis kevesebb palack készül belőle. A sziklás soproni talaj egyszerűen ennyit tesz lehetővé. Arról nem beszélve, hogy az ausztriai szőlők több csapadékot kapnak. Több folyadék, nagyobb szemek…Ez nagyon sokat számít. A soproni területeket egyszerűen kevesebb nedvesség éri.

Milyen kapcsolódásod van Magyarországhoz?

Igazából a szőlő a kapcsolódás. 1992-ben apukám Gere Attilával közösen vágott bele a szőlőművelésbe, és azóta vannak területeink Magyarországon. Burgenlandban a családunk partnere is egészen 1991-ig Magyarországhoz kötődött. Azt kell mondjam, hogy ha a burgenlandi szőlészet-borászat történetét nézed, akkor a magyarországi történetet nézed. Ugyanis Magyarország adta a mintát, enélkül a burgenlandi vörösbor-kultúrának nagyon komoly identitás problémái lennének. A tradicionális ausztriai fajták ugyanis zömében fehér szőlők.

Én magam is Magyarországon élek a családommal, Balfon. Nem közvetlenül a pincénél lakom, hanem úgy 300 méterre tőle. Van egy kis házam, nagy kerttel, diófákkal, csirkékkel, kutyával és két gyerkőccel. Magyarul beszélek, csak a nyelvtannal vannak gondjaim, meg néhány speciális kifejezéssel. Értek magyarul, magyarul beszélek a munkásainkkal is, de azért mégiscsak nehéz. Hiába van meg mondjuk a szaktudásom, ha nem tudom kifejezni magam, mert ezt vagy azt a szót nem ismerem.

weninger_056_by_steve_haider_2010.jpg

 

Miből áll, hogy néz ki egy napod?

Egy-két napot a héten mindig a pincében vagyok, akkor aztán fizikai munkát is végzek. A többi irodai munka, emailek, telefonok, a borok prezentálása világszerte… Nem annyira romantikus, mint lehetne.

Mennyi borból áll most a portfóliótok?

Túl sokból azt hiszem, én szeretném a jelenlegi mennyiséget leredukálni. Hiszek benne, hogy pincénként három bor elegendő lenne, de ez sajnos nem ilyen egyszerű. Most Magyarországon 8-10 borunk van és Ausztriában is nagyjából ugyanennyi. Ami az exportot illeti, próbálok fókuszálni és egy limitált portfólióval előállni.Külföldön a legnagyobb vásárlóerőt most Amerika, Anglia és Hollandia jelenti. Talán még Németország.

Mondanál pár szót arról, hogyan készülnek a boraid?

A legjobb abban, hogy itt élek, és itt dolgozom, az, hogy megismerhettem két különböző borkészítési kultúrát. Volt egy pincemesterem 2002- ben és vele beszélgetve, a véleményét kikérve arra jöttem rá, hogy nagyon eltérő elképzelések vannak arról, hogyan is kell/kellene bort készíteni. Ez nem elsősorban tudományos-technikai, sokkal inkább kulturális kérdés. Ez volt a legfontosabb tanulság számomra. Ezen keresztül azt is megértettem, hogy a modernizálódás uniformizált produktumokhoz vezet, és ez nem jó. Ezért elkezdtem arra összpontosítani, hogy kihasználjam minden szőlő egyedi adottságait. Így álltam át az organikus borkészítésre. Időigényes volt ezt a borkészítést elsajátítani, de megérte.

2014-3_franz_weninger.jpg

Van másik olyan borvidék, régió, ami érdekelne, inspirálna?

Biztos hűvösebb éghajlaton lenne, vagy melegebb éghajlaton és ásványosabb talajon. Champagne nagyon klassz lenne, a nagy márkák már nagyon gépesítettek, és tök izgalmas lenne egy kisebb, kézműves márkát meghonosítani. Ha Magyarországon kéne gondolkodnom, akkor Somlót mondanám.

És, ha nem borászkodással foglalkoznál?

Hajóznék!

Mi a legjobb a borkészítésben?

Az egész folyamat. Szeretem, hogy a magam főnöke vagyok, és hogy a bor megmutatja az identitásomat is. Mint egy művésznél. Ha kiegyensúlyozott és boldog vagyok, az a produktumomon, a boromon is meglátszik, és az emberek szeretni fogják. Ráadásul nagyon szépen mutatja a fejlődésedet. Meg tudod nézni, hogy milyen bort csináltál mondjuk öt vagy tíz évvel ezelőtt és milyet csinálsz most.

Mi a legrosszabb a borkészítésben? Melyik részét szereted a legkevésbé?

Amit a legjobban. Ha rossz passzban vagy, mert kicsit meggyepált az élet, ami velem is megtörtént pár éve, az rányomja a bélyegét a borra, és nem tudod elrejteni. A bor megmutatja milyen lelkiállapotban vagy.

Ha három szóban kéne összefoglalnod a boraidat, mik lennének azok?

Könnyűek, természetesek, és ragyognak, azt hiszem.

Mi a helyzet a gyerekeiddel? Szeretnéd, hogy folytassák az utadat?

Persze, hogy szeretném. Ha borral foglalkozol és szereted, akkor az az álmod, hogy a gyerekeid folytassák. De nem akarok nyomást gyakorolni rájuk. Most nagyon érdekli őket, mert van traktor, meg egy csomó érdekes dolog a szőlőben. Hogy később mi lesz…Nem tudom.

paul-und-franz-weninger.jpg

Szombaton a tavalyihoz hasonlóan „Kedvencek kóstolója” lesz a Bazilikánál a DiVinoban, ez a Junibor Borünnep kiemelt programja. A Juniborászok elhozzák kedvenc boraikat és belépő ellenében (3500 Ft, ill. 2500 Ft a diákjegy) MINDET meg lehet kóstolni 15:00-18:00-ig. Várunk!

És most eláruljuk, ki mit hoz szombaton!

junibor_kedvencek_640x360_3.jpg

 

Hernyák Tomi: Királylányka 2013

Árvay Angelika: Köves Furmint 2010

Konyári Dani: Páva 2011

Szepsy István: Hárslevel 2013

Figula Misi: Szilenusz Cuvée 2012

Pfneiszl lányok: Kékfrankos "köszönet" 2011

Gere Zsolti: Kadarka válogatás 2013

Demeter Endre: Élvezet 2013

Miklós Csabi: Ezerjó 2013

Wille-Baumkauff Stefán: Hárslevelű -félédes- 2013

Sebestyén Csabi: Iván-völgyi Bikavér 2012

Takler Andris: Syrah Prémium 2012

Heimann Zoli: Bikavér 2013

Dúzsi Tomi: Cabernet sauvignon rosé szelekció 2014

Gál Titi: Titi Bikavér 2012

Gál Peti: Egri Csillag 2014

Bolyki Jani: Meta Téma 2012

Bukolyi Marci: Rizling 2014

Gere Andi: Syrah Selection 2012

Jekl Flóra: IL PRIMO 2012

Kiss Gabi: Code 2013

Laposa Bence: 4 Hegy

Prácser Hajni/Miki: Zafír dűlő 2012

Jandl Arnold: Kékfrankos Missio 2013

Kis Tamás: Cuvée

Frittmann Peti: Ezerjó 2014

Vesztergombi Csabi: Csaba 2012

Kamocsay Ákos: Móri Prémium Chardonnay 2014

Kardos Gabi: Supreme 2012

Augusztus 27-30-ig Junibor Borünnep a Bazilikánál: négy napig a Juniborászoké a Szent István tér! Kóstolj bele a legizgalmasabb tételekbe és találkozz élőben a DiVino borászaival! 

11728825_1074915042536180_9072849856497253849_o.jpg
Minden nap 18:00-21:00-ig nyitott borász fogadóórák lesznek a téren, borászaink kóstoltatnak, így élőben lehet velük találkozni. Időpontok:

 

CSÜTÖRTÖK: Kiss Gábor, Bukolyi Marci, Demeter Endre, Frittmann Peti, Gál Peti, Gere Andi, Hernyák Tomi, Franz Weninger, Pfneiszl lányok Jandl Arnold

PÉNTEK: Gere Zsolti, Gál Titi, Dúzsi Tomi, Figula Misi, Heimann Zoli, ifj. Kamocsay Ákos, ifj. Szepsy István, Jandl Arnold, Jekl Flóra, Kardos Gábor, Árvay Angelika

SZOMBAT: Bolyki Jani, Kis Tomi, Konyári Dani, Laposa Bence, Miklós Csabi, Pfneisl lányok, Prácser Hajni, Sebestyén Csabi, Takler Andris, Vesztergombi Csabi, Wille-Baumkauff Stefán

junibor_kedvencek_640x360_2.jpg

Extra program:
„Kedvencek kóstolója” – A Juniborászok elhozzák kedvenc boraikat és belépő ellenében (3500 Ft, ill. 2500 Ft a diákjegy) a DiVinoban meg lehet kóstolni ezeket szombaton 15:00-18:00-ig. - JEGYEK KAPHATÓK a budapesti DiVinokban 

Címkék: bazilika junibor borunnep

III. Junibor Borünnep

 2015.07.22. 18:46

2015. augusztus 27-30.- Szent István tér
4 nap / 30 fiatal borász / 100+ bor / 96 óra a legizgalmasabb magyar borok társaságában

Újra találkozunk! Augusztusban négy napig a Juniborászoké a Szent István tér. Kóstolj bele a legizgalmasabb tételekbe és találkozz élőben a borászokkal! Kóstolók, borász fogadóórák, finom falatok, ismerős arcok és jó hangulat újra a Bazilika előtt.

11728825_1074915042536180_9072849856497253849_o.jpg
Extra program:
„Kedvencek kóstolója” – A Juniborászok elhozzák kedvenc boraikat és belépő ellenében (3500 Ft, ill. 2500 Ft a diákjegy) a DiVinoban meg lehet kóstolni ezeket szombaton 15:00-18:00-ig. 

KIÁLLÍTÓK:
- 30 Juniborász saját pulttal: Gere Andi, Gere Zsolt, Hernyák Tomi, Miklós Csabi, Bolyki Jani, Bukolyi Marcell, Gál Tibor, Vesztergombi Csaba, Árvay Angi, Pfneisl Katrin és Birgit, Franz Reinhard Weninger, Stefan Wille-Baumkauff, Kardos Gábor, Laposa Bence, Laposa Zsófi, Konyári Dani, Jekl Flóra, Kamocsay Ákos, Jandl Arnold, Dúzsi Tomi, Kiss Gábor, Sebestyén Csabi, Demeter Endre Szepsy István, Takler Andris, Frittmann Peti, Prácser Miklós, Pracser Hajni, Kis Tamás, Heimann Zoli
- DiVino 
- Ennivalók: Twist & ChipsZing BurgerKOLBicePataki CukrászdaMeat & SauceTekeresvölgyi Kézműves Tejtermékek
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
Wines n' Roses

PROGRAMOK:
Minden nap 18:00-21:00 Borász fogadóórák a téren
Szombaton: 15:00-18:00 „Kedvencek kóstolója” a DiVino Bazilikában – Juniborászaink és kedvenc tételeik ( belépő teljes fogyasztással: 3500 Ft, diákoknak 2500 Ft)
Facebook event: https://www.facebook.com/events/1000789359961675/

TÁMOGATÓINK:
Spigelau
Exclusive Change
Pátria nyomda
Borászportál
Junibor 
DiVino 
A jövő városa (V. ker)

NYITVA TARTÁS:
Augusztus 27. 16:00-24:00
Augusztus 28-29-30: 12:00-24:00
11703520_1067118569982494_9172188581580651041_o.jpg

Címkék: divino juniborász juniborunnep

Junibor ZÖLDSZÜRET

 2015.07.21. 16:55

FELHÍVÁS!
Junibor - Zöldszüret 
Keressük a jövő legizgalmasabb fiatal borászait! A Junibor Egyesület a Junibor Borünnep keretében augusztus 29-én bemutatkozási lehetőséget biztosít fiatal (35 év alatti) borászok számára.
Jelentkezz az info@junibor.hu címen a következő adatok megadásával augusztus 17-ig:
- Birtok mérete, pincészet neve, borvidék
- Borászatban betöltött szerep (borász/tulajdonos/főborász/szülő mellett)
- Első saját bor évjárata / Legjellemzőbb saját tétel, ami a legjobban megmutat
- Életkor
A legígéretesebb 20 jelentkező a Junibor Egyesület zártkörű rendezvényén mutatkozhat be augusztus végén.
Mutasd meg magad és a boraidat!

untitled-1.jpg

Gál Titivel készült interjúnk a szokásosnál kicsit hosszabbra sikeredett, ennek több oka is van. Egyrészt Titi családjának története – édesapja a rendszerváltás utáni évek egyik legmeghatározóbb magyar borásza volt – másrészt a Pincészet körüli újdonságok. Hogyan nő fel valaki 19 évesen hirtelen a „nyakába szakadt” feladathoz, hogyan kezd el portfóliót racionalizálni és ezzel egy időben hogyan tisztulnak le benne a jövő tervei is? Titi mesél.

939aa483847195c80f71604e9b716ef0_1920.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok és merre vannak a területek?

150 ezer palackot készítünk évente, összesen 40 hektáron gazdálkodunk Eger kiemelt dűlőiben (Pajdos, Síkhegy, Afrika-dűlő, Nagy Eged). A Nagy Eged szerintem Magyarországon az egyik legjobb dűlő, de az biztos, hogy a maga 550 méterével Kelet- Közép-Európa legmagasabban fekvő termőterülete. Azért érdekes, mert az Egri Borvidéktől eltérő talajszerkezete van, mészkő alapú, nagyon jó a benapozottsága, nagyon jó a szélmozgása, ritkák a szőlő-betegségek. Viszont sekély a talajréteg, és ha a kezdeti fázisban nem kapaszkodik meg a szőlő, akkor a későbbiekben a gazdáknak nagyon sokat kell küzdeni, hogy termővé váljon a szőlő. Nekünk sajnos vagy szerencsére csak egy hektárunk van ott. Sajnos, mert ez Magyarország legkiválóbb dűlője, de szerencsére, mert annyira nehéz megdolgozni, hogy anyagilag tenne tönkre, ha ennél nagyobb területen gazdálkodnánk itt.

Legfontosabb szőlőfajtánk a Pinot noir, amit két dűlőben termesztünk. Ez egyharmada a birtoknak. Ezen kívül vannak még fehér fajták: királyleányka, leányka (ez a kettő a mi Egri Csillagunk alapja), sauvignon blanc, pinot blanc, szürkebarát, tramini, cserszegi fűszeres, viognier. És persze kék szőlőfajták is vannak: kékfrankos, kadarka, syrah, cabernet franc, és cabernet sauvignon. Sok szőlőfajtával dolgozunk, 17-tel, vagy 18-al összesen.

Hány tételes a portfóliótok?

Nemrég még 17-18 féle borunk volt, de leszűkítettük a portfóliót, most háromra koncentrálunk: Egri Csillag, Bikavér, pinot noir. Mindegyiknek van egy válogatása a jobb évjáratokból. A Csillagnak a Fúzió, a pinot noirnak a Síkhegy, a Bikavérnek pedig a Superior. De ezek csak a nagyon jó évjáratokban készülnek.

Hogyan alakult a családod története?

A nagyszüleimnek is volt már kis családi pincéje, és foglalkoztak szőlővel és borral, de édesapám volt az első a családban, aki egyetemre járt, hogy tanulja a borkészítést. Eleinte orvos, állatorvos, meg erdész akart lenni, de végül úgy döntött, hogy borász lesz, és jelentkezett a Kertészeti Egyetemre. Ezután helyezkedett el Egerben a Borkombinátnál.

Mi ketten az öcsémmel Egerben születtünk, a nagyobbik húgom Vica Olaszországban, a legkisebb húgom pedig már újra Egerben. Olaszországban négy évig laktunk, amikor édesapámat oda hívták dolgozni, egy több száz hektáros birtokot igazgatott. Én kint is jártam óvodába, és első osztályba. Gyerekként felejthetetlen élmény volt, hogy a tengerparton tölthetem a mindennapjaimat. Aztán 1993-ban hazaköltözött a család, de apa ott maradt szaktanácsadónak. Eközben megalapította az egri borászatot, szóval ingázott a két borvidék között. Így mi iskolába Magyarországon jártunk, de a nyarakat kint töltöttük. Ez egészen 1998-ig tartott, amikor felmondott apukám, hogy a saját borászatával tudjon foglalkozni. Akkor készítette apu ott az utolsó borát, egy Ornellaia nevet viselő vörös házasítást, amit 2001-ben a világ legjobb borának választottak meg. Ezután nagyon sok ilyen szaktanácsadói állásajánlatot kapott, és ő mindet elvállalta. Nyolc másik borászatot kezdett el igazgatni. 2001-ben három olasz borászatot csinált, egy dél-afrikait, a Pannonhalmi Apátságot ő építette fel, akkor volt egy birtokunk Nagygomboson Szeremley Hubával közösen, meg volt Szekszárd mellett a Tűzkődomb nevezetű birtok…Ezeknek a borászatoknak is ő volt a szaktanácsadója.

Aztán 2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. Na most 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni… Persze fontos is volt, meg gimnázium után én csak a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Fel is vettek, és közben felvételt nyertem egy dél-afrikai borászati egyetemre is, de ez apu balesete miatt meghiúsult. Nem mehettem ki, valakinek át kellett venni a birtokot.

Akkor vált komolyabbárészedről a borászattal való foglalkozás?

Nem, akkor vált biztossá. Elsős egyetemista voltam, akkor még jobban érdekeltek a bulik, meg az, hogy sikerül-e a matekvizsgám, mint az, hogy én hogyan fogok borászkodni. Apa vázolt egy karriert: az volt a terv, hogy diploma után, eltöltök 2-3 éveket azoknál a borászatoknál, ahol ő szaktanácsadó, és én leszek a megbízott embere egyszer Olaszországban, egyszer Dél-Afrikában, egyszer Pannonhalmán, aztán majd visszajövök, és megöröklöm az egri borászatot. Hát ebből csak a megöröklés valósult meg, hirtelen. Szerencsére azóta azért sokszor rövid időt voltam külföldön, szóval azért nem maradt ki teljesen. Eljutottam Dél-Afrikába, Olaszországba, Új-Zélandra… Körbeutaztam a világ ismert borvidékeit, volt ahol dolgozni is tudtam, Dél-Afrikában tanultam is.

19 évesen hogyan nő fel az ember egy ilyen feladathoz?

Nagyon gyorsan. Nem tudom, hogy ki emlékszik ránk akkoriból, de nem voltunk egy megtört család. Óriási tragédia volt ez persze, de én ezt akkor éreztem igazán, amikor ezt mondták nekem a külső szemlélők. Mi vallásos család vagyunk, és hiszünk abban, hogy a földi életnek nem a halálunkkal van vége. Mi mindig azt éreztük, hogy apu valahogy a közelünkben van és segít. Az elmúlt tíz évben rengeteg olyan szituáció volt, amikor vége lehetett volna az egész borászatnak, de mindig történt valami, ami ezt megakadályozta, és ami földi ésszel felfoghatatlan, ezt annak tudtuk be, hogy valaki koordinál minket odafentről. Apu onnan is szaktanácsot ad (nevet).

ifj_gal_tibor_borasz.jpg

Mi a munkamegosztás most a családban?

Én vagyok a főborász és az ügyvezető, a nagyobbik húgom, Vica irányítja a vendéglátást a Fúzióban. Ő a háziasszony, ha úgy tetszik. A legnívósabb pesti éttermek konyháin tanult és dolgozott.

Anyukám ma már nem vez részt a munkában, öt évig nagyon ügyesen irányította a dolgokat, de utána köszönte elég volt neki. Az öcsém Zsombor Párizsban dolgozik, egy luxusétterem managere. A legkisebb húgom Anna még egyetemre jár, szerintem még fog is egy darabig. Őt a borkereskedelem oldala vonzza inkább.

Az utóbbi években rendesen belendültetek...

Volt azért pár nehéz időszak, egy magántartozás miatt egy időre fizetésképtelenné váltunk, ki kellett szállnunk a borászatból, eladtuk a tulajdonrészünket, és 7-8 hónapon át nem volt pincészetünk, csak a szőlőültetvények. Aztán a félév alatt sikerült gyakorlatilag visszavásárolni a pincészetet. Ma ugyanazok a viszonyok, mint amikor apa megalapította a borászatot. Van két társunk, és 1/3,1/3,1/3 arányban birtokoljuk a pincészetet. Azzal a különbséggel, hogy amikor apa megalapította a borászatot, akkor két külföldi társunk volt, most meg két magyar befektetőnk van. A Fúzióba már együtt kezdtünk bele.

Amikor jött a két új társunk, megkérdezték, hogy mik a terveink. Mi pedig erre azt mondtuk, hogy a piac szemlátomást a vendéglátás irányába tolódik el…Találtuk a belvárosban ezt a 200 éves istállót, ami gumiszervízként üzemelt, csak a tulajdonosa el akarta adni. Megmutattuk a két új társnak ezt a helyet, és ők is beleszerettek, azt mondták, hogy vágjunk bele ebbe a közös vállalkozásba. Azzal a feltétellel, hogy akkor valóban vágjunk bele, ne csak beszéljünk róla. Így lett a Fúzió a dísze a pincészetnek, benne a Bikavér házasító géppel.

Tíz év múlva, hogy látod magad?

Sokkal öregebben (nevet). Az elmúlt tíz évem egy nagyon pörgős időszak volt. Nagyon sokat gondolkodtam, terveztem, alakítottam. Ha ugyanezt két évvel ezelőtt kérdezed meg, akkor azt mondtam volna, hogy felépül egy ilyen feldolgozó üzem, az ültetvények központjában állatokat fogunk tartani, lesz gyümölcsös, meg fűszerkert, szóval egy ilyen kis ökológiai központ kialakításában gondolkodtunk. Megvásároljuk ezt a mellettünk lévő Csiky Sándor utcai kastélyt, abból luxusszállót csinálunk, a szomszédjában lévő gimnáziumot pedig átalakítjuk Gál Tibor borászati egyetemmé. Most már egy kicsit próbálok racionalizálni, és már a jelennek is szeretnék élni. Nem akarom a jelenem rovására, előre kiégetni magam. Mindig az volt, hogy nem tudtam élvezni a mostot, hanem mindig azt mondtam, hogy majd öt év múlva, majd tíz év múlva. Nem akarok már előre élni. Most sokkal inkább azzal foglalkozom, hogy hogyan lehetne a meglévő birtokon még jobb, még izgalmasabb, még különlegesebb borokat készíteni, hogyan lehetne újabbnál újabb területeket felképezni. Ne arról legyen szó, hogy hogyan adósíthatjuk el még az unokáinkat is, hanem arról, hogy egy működőképes, családias hangulatú, harmonikus birtok jöjjön létre, vendéglátással, borászattal, szőlészettel. Nem az a célom, hogy hogy kétszer ekkora birtokká váljunk, hanem hogy életképes birtokunk legyen. Amit nem csak a gyermekeink, és az unokáink fognak élvezni, hanem amit már én is élvezhetek.

Mi a helyzet a külföldi exporttal?

Az egyik legjelentősebb magyar exporttal rendelkezünk a borászatok között, 30-35% évente a volumenünkből, és ez nem kínai piac. Az elmúlt három évben elindult egy elég komoly kínai export, de ezek inkább levezető borok. Régóta jelen vagyunk Lengyelországban, Belgium is fontos piac számunkra és én a skandináv országokban is hiszek. Külföldön a Csillagot és a pinot noirt szeretik.

dsc_01531.jpg

KÉRDEZZ/FELELEK

Ha nem Egerben borászkodnál, akkor hol és milyen fajtával dolgoznál?

Tokaj, és furmint.

Ha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Séf! Most nem tudok főzni, de megtanulnék. Vagyis ez úgy pontos, hogy azt gondolom, hogy én tudok főzni, csak nem próbáltam soha.

Mi a legnehezebb a borászatban?

Az emberek, pontosabban az alkalmazottak. Kicsit olyan, mintha az egész családjuk sorsa rajtad múlna és ezért nagy a nyomás. Hiszen a borászat bevételeit nagyon befolyásolják a külső tényezők, mi a piacról élünk, ők viszont tőlünk kapnak fizetést.

Mi a legjobb része?

Amikor elkészül egy bor. Amikor azt tudom mondani, hogy ez elkészült, biztonságban van, és nem tudom tönkretenni.

Melyik a kedvenc saját borod?

Most a 2011-es Bikavér Superior.

És, ha egy délután leülsz, és kifújod magad, milyen bort bontasz?

Hernyák Tomi, Zöldveltelíni

És, ha nem ül itt a Tomi?

Akkor az Egri Csillag:)

Fehérek vagy vörösek?

Testes fehérek, és könnyedebb vörösek.

 

Címkék: eger interju gáltiti juniborasz

Balatonon, Somlón és Móron borászkodik, a szíve azonban egyértelműen Mórra, az Ezerjó hazájába húzza. Ha nem is ezer, de több arcát mindenképp szeretné megmutatni a fajtának, legutóbb egy házasítást készített belőle, melyet lányáról, Annáról nevezett el. A borászok feketeöves szelfimestereként ismert Kamocsay Ákos számára a fotózás több, mint hobbi, szabadidejében szívesen kamerázik és a családi videókat is maga vágja meg. Mi azért titkon örülünk, hogy borász lett belőle!

10351837_10152510879812141_1840210926230788716_n.jpg

Hogyan lettél borász?

Móron nőttem fel, a borkészítéssel, szőlő termesztéssel apukámon keresztül ismerkedtem meg. Soha nem presszionált, hogy nekem is ezt kell csinálnom, mégis beleszerettem, így alakult. Ő 25 évig dolgozott a móri állami gazdaságban, ahová sokszor én is bementem vele, és figyeltem, hogy dolgozzák fel a szőlőt. Gyerekként ez őrületesen izgalmas volt számomra, annál is inkább, mert volt Móron egy kis szőlőnk, ahova amikor csak tehettem elkísértem édesapámat. Nagyon szerettem a szüreteket, szerettem a pince hangulatát, később már azt is láttam, hogy bár akkoriban nem lehetett nagyon utazni, édesapám mégis világot láthatott a borversenyek, szakmai utak révén…Ezek természetesen nagyon tetszettek nekem, és 14-15 évesen döntöttem el, hogy én is ott akarok tanulni, ahol ő.

Nyolc évig dolgoztam a Hilltopnál apukám mellett, aki ott a főborász, aztán 2004-ben kimentem tapasztalatot szerezni Kaliforniába, 2005-től kezdődően pedig önálló borkészítésbe fogtam Móron.

A borokat egyedül készítem, de apával ma is gyakran beszélgetünk szakmai kérdésekről. Amikor elkészülnek a borok szoktunk közösen kóstolni, ilyenkor átbeszéljük, hogy mely tételekről mit gondol, melyik tetszik, vagy esetleg melyik kevésbé. Én alapvetően más stílusú borokat készítek, mint ő, de ettől szép ez a szakma, másként nyúlunk bizonyos tételekhez, más elképzelésünk van a végeredményt illetően. Természetesen az nagyon jó érzés, hogyha bármilyen kérdésem van, vagy bizonytalan vagyok, akkor van kihez fordulni.

Milyen fajtákkal dolgozol?

Saját szőlőm nincs, olyan válogatott gazdákkal dolgozom együtt, akiknek jó fekvésű területeik vannak, és akik maguk is a minőségorientált termelésben hisznek. Kezdetben öt fajtával dolgoztam Móron, ez mostanra kettőre redukálódott, ez az Ezerjó, és a Chardonnay. Mivel az Ezerjó a móri borvidék fő fajtája, szeretném, ha abból elérhető lenne idővel egy szélesebb választék. Legyen egy prémium, fahordós, testesebb bor, meg legyen egy könnyedebb, birtokbor jellegű. A ’13-as évjáratból készült először egy Anna fantázianevű bor, a kislányom után, ez egy Ezerjó-Chardonnay házasítás. Másfél évet volt hordóban, és egy különlegesen szép bor született belőle. Ilyen stílusú bort a következő években is szeretnék készíteni.

10881699_10152911537732141_3436387910677237122_n.jpg

A balatoni borok 2012 óta vannak képben, több balatoni borászattal dolgozom együtt. Négy féle készül: Olaszrizling, Chardonnay, egy Kékfrankos-Pinot Noir házasítás rosé, és egy Cabernet Sauvignon. A balatoni borok képviselik a nagyobb mennyiséget, könnyebb, gyümölcsösebb, stílusú reduktív borok, még a vörös is, főleg a szupermarketek polcaira kerülnek. A móri borok testesebbek, fahordós tételek, azok a DiVino borbárakba kerülnek, illetve két külföldi partneremhez, akik Belgiumban és Skóciában értékesítik neves éttermekben.

Hány palackot készítesz most?

Móron 5 ezer palackot, ez úgy néz ki, hogy 2 ezer palack ezerjó, 2 ezer Chardonnay és ugye az Anna bor, mindez kevesebb, mint egy hektárról. Érzem, hogy igény lenne nagyobb mennyiségre, ezért jó lenne rövid távon megduplázni a palackszámot. A balatoni terület, az egy egészen más lépték, onnan idén 50 ezer palack fog kikerülni. Ezek a borok benn vannak az Auchan, Metro, Tesco üzleteiben, de reményeim szerint hamarosan a Spar üzleteiben is kaphatóak lesznek.

Ha nem Mór, és nem a Balaton, akkor melyik magyar, és melyik külföldi borvidék a legizgalmasabb számodra?

Itthon talán Villány tetszene a legjobban. A Hilltopnál ugyanis rengeteg vörösbort készítettem, sőt a külföldi gyakorlataimon is mindig azokon volt a hangsúly. Szeretem a jó vörösborokat, szeretek is velük dolgozni, csak most ezt nem tudom igazán gyakorolni. Külföldön pedig Dél-Afrika, mert ott nagyon jól éreztem magam. Szőlőfajták tekintetében a Syrah, a Pinotage, a Merlot, a Cabernet inspirál ott, de vannak fehér boraik is, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Persze az igazán jó fehér borhoz ott túl meleg van.

11102691_378022842392648_534339806923898475_n.jpg

Ha nem borász lennél, mi lennél?

Fotóznék, egyértelműen! Egy tükörreflexes, hát úgymond belépő géppel szoktam most fotózni, borfesztiválokon például, de ez most egyelőre nem tud a hobbiszinten túllépni. Videózni is nagyon szeretek, vagy inkább csak szeretnék. De így legalább rengeteg emlékem van fotókon, videókon…Amiknek az utómunkájával, a vágással például remekül el tudok „molyolni”. Most épp egy hosszabb családi videón dolgozok, de nem tudom, mikor lesz időm befejezni. Főleg, hogy elsősorban a kislányommal, Annával szeretnék minél több időt tölteni. Vele lenni, játszani, beszélni hozzá, az engem nagyon kikapcsol.

Tíz év múlva, hogy látod magadat, vagyis magatokat?

Szeretnék nagyobb családot, és azt, hogy Móron kialakulhasson az a birtok, amit én elképzeltem. A móri ház gyönyörű helyen van egy parkban, amin egy patak fut keresztül, mögötte a szőlőhegy, tökéletes lenne vendégfogadásra. Hogy hol fogunk élni? Most azt mondanám, túl lassú lenne csak Móron, de ki tudja mi lesz tíz év múlva…Mór végsős soron egy nagyon élhető kisváros.

Annának, vagy esetleg majd a testvérének, meg akarod mutatni ezt a borász világot?

Biztosan meg fogjuk mutatni neki, vagy nekik, hiszen a feleségemnek, Mariannak sem idegen ez a világ, szőlész-borász szakot végzett ő is. Az Anna bort például együtt házasítottuk. Ráadásul a szülei telkén, a gyümölcsfák, gyógy- és fűszernövények terméséből készíti a Bazsalikomoskert nevű teákat, szóval eggyel több dolog, amibe Annát, és később majd a testvérét be lehet vonni.

10387470_10152733453402141_2693093032537217979_n.jpg

Mi a legrosszabb része a borászkodásnak?

Nem tudom, hogy van-e olyan része, amit nem szeretek. A 2014-es évet megélni mondjuk nem volt jó, de talán inkább az bosszant fel, ha a mi borainkkal nem úgy bánik valaki, ahogy azt a borok minősége, az általunk befektetett munka megkívánná.

És mi a legjobb része?

Amikor szüret után elkészülnek az új borok, és kóstoglatjuk őket. Tervezgetni, hogy melyikből mi legyen, kitaláljuk a házasításokat…Ezt nagyon élvezem. Meg persze a vendégekkel való találkozást. Jó azt érezni, hogy szeretik, amit létrehoztunk!

- Érdekességnek íme egy saját videó, egy igazán feelinges családi Land Rover teszt -  

DiVino Borvidékek - Etyek

 2015.03.26. 17:18

Etyek-Buda – Hernyák Tomi

Néha olyan jó lenne kiszakadni a városból, persze nem túl messzire, csak úgy…három lépés távolságra. Minden fővárosi hatalmas szerencséjére az Etyek-Budai Borvidék eléréséhez elég háromszor összeütni a sarkunkat (na jó, majdnem…) és már ott is vagyunk, ahol könnyed, száraz fehér borok java készül. Leülni egy délutáni napfényben úszó teraszra,és figyelni a lábunk alatt a várost, a poharunkban üde királyleánykával…Vagy egy ilyen szürke, januári délutánon pinot noir mellett beszélgetni a meleg szobában, ennél jobbat el sem tudunk képzelni. Vagy talán mégis? Ha arra jártok, ugorjatok be Hernyák Tomihoz, és kérjetek mondjuk Zöld Veltelinit. Vagy, amit Tomi ajánl, nem fogtok csalódni!

unnamed-2.jpg

DiVino Borvidékek - Balaton

 2015.03.17. 16:42

Balaton – Homola Szabi, Konyári Dani, Figula Misi, Laposa Bence

11041228_1003305093030509_3365095460561662559_n.jpg
Amikor egymást érik a szürke, dolgos, januári délelőttök, elképzelni is nehéz, hogy lesz valaha nyár. Hogy lesznek majd ragyogó, júliusi délutánok, amikor egy Balatonra néző szőlőtőke mellől figyeljük a tájat, és az egyetlen problémánk az lesz, hogy nem tudjuk majd eldönteni, olaszrizlinget, vagy szürkebarátot igyunk-e este. Vagy délután. Vagy amikor jól esik. Balatonfüred, Csopak, Badacsony, Sümeg, Keszthely az a vidék, ahol a délelőttök melegek, az esték hűvösebbek, a Balaton látványa pedig a szőlőket is boldogítja. Itt az is talál kedvencet, aki kezdő kóstoló, és annak is lehet meglepetést okozni, aki már a profi ligában játszik. Kezdjétek a felfedezést Homola Szabi Parti szelével, egy pohár Konyári Chardonnay-val, Laposa Frissel vagy Figula Roséval. Garantáljuk, hogy profik lesztek, mire a naptár júniushoz ér.

DiVino Borvidékek - Eger

 2015.03.17. 16:42

Eger – Bolyki Jani, Bukolyi Marcell, Gál Titi, Gál Peti

eger.jpg

Észak-Keleten van egy kicsi város, ahol azt beszélik, bevehetetlen a vár, a nők hősiesek és szépek (hisz völgyet is neveztek el róluk), a borok pedig legendásan finomak. Akinek a történelmi tények, és a szájról szájra járó legendák nem elég meggyőzőek az látogasson el Egerbe, ahol már karakteres bikavér kistestvérét, az Egri csillagot is meg lehet kóstolni. Persze az ezeréves múltra visszatekintő borvidék nem csak a házasítások szerelmeseinek hívogató, van miből válogatnia annak is, aki tisztán szereti: a Bükk hegység lankáin épp úgy megterem a kékfrankos, mint a királyleányka, a kadarka mellett pedig megfér az olaszrizling vagy a viognier. S, hogy milyenek azok a borok, amik már írók, költők, és egyszerű földi halandók egész sorát is megihlették? Kóstoljatok bele Gál Titi Fúziójába, Bukolyi Marci Viognierjébe, érdeklődjetek Bolyki Janinál a Hazug mókusról vagy Gál Petinél a Szó-Lá-Ti felől..Mindent megértetek.

 

 

Azt meséli, a Laposa nevet először azok a "rajongók" kezdték éltetni, akik rátaláltak a család boraira, és belőlük szerencsére nem volt kevés. Bence és Zsófi, - a család tulajdonképpeni második generációja - komolyan veszik a birtok- és márkaépítést. Ha Badacsony, akkor a programpontok között ma már minden borszeretőnek az elsők között van egy pohár rizling elkortyolgatása a panorámás Laposa teraszon. Laposa Bencével beszélgettünk.

10644986_287698041437452_805182590018573286_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok, és milyen szőlőfajtákkal dolgoztok?

Most nagyjából tíz hektáron, a nagyobbik része olaszrizling, és van még szürkebarát, kéknyelű, juhfark, rajnai rizling és furmint. A területeink Badacsonyban és Somlón találhatóak.

Hány fajta bor készül?

Most egy picit sok, tizenöt féle. Tervezzük, hogy letisztítjuk a portfóliót. Megnéztünk minden irányt, stílust, fajtát,kategóriát,amire kíváncsiak voltunk, és most már azokra szeretnénk koncentrálni, amik ezek közül kiemelkedtek.

Melyik a kedvenc saját borod?

A 4Hegy.

Melyik volt az első bor, amit te készítettél, és amire igazán büszke vagy?

A 2003-as Somlói Olaszrizling, ez volt a Borkalauzban az első ötcsillagos száraz fehér bor, szóval azt hiszem, joggal vagyok rá büszke.

10644799_287781341429122_7382903154645024187_n.jpg

Hogyan lettél borász?

Ez úgy indult, hogy apukám, aki tájrendező mérnök, a munkájából adódóan sorra járta a borvidékeket, így benne megvolt az érdeklődés a szőlőhegyi kultúra iránt. Később felmerült, hogy érdemes lenne a családnak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkoznia. Anyukám pedig badacsonyi lány, innen a helyszín, hogy hol is kezdjünk hozzá ehhez az egészhez. Apunak ez egy ilyen munka melletti, hétvégi elfoglaltság volt. Folyamatosan vásárolt területeket, és mikor volt ideje rá, akkor foglalkozott velük.

Bennem elég hamar kialakult egy viszonylag átfogó kép a hazai borokról, mivel apu az útjairól mindig hozott haza valamilyen bort az ország különböző borvidékeiről, amiket megkóstoltunk, amikről beszélgettünk. Így, mire odakerültem Badacsonyba, és érdemben részt tudtam venni a munkában, már volt némi rálátásom erre a világra. Apu mellett megszerettem ezt a világot, és eldöntöttem, hogy én már ezt komolyan szeretném csinálni. Agrár szakra jártam Keszthelyre, akkor már tudatosan törekedtem arra, hogy fizikailag is közelebb legyek a szőlőhöz. 2005-ben költöztem le végleg Badacsonyba.

A Laposa márkanevet az elejétől kezdve építettük, mindenki tudta, hogy a család készíti a borokat. 2000-től vannak folyamatosan palackozott boraink, és úgy alakult, hogy a fogyasztók éltettek egy fajta nagyon erős suttogó propagandát a borok körül. Senkit nem megbántva, azt hiszem, hogy a Szeremley család után mi voltunk azok, akik valami izgalmat, vagy újat tudtak csempészni a borvidék kínálatába.

Hány palackot készítetek egy évben?

A tíz hektárral, meg a vásárolt szőlővel együtt olyan százezer palack körül szokott lenni évente.

Mi a kedvenc borod? Amit mondjuk szívesen megbontasz egy nehéz nap után?

Számomra inkább irányok vannak. Szeretem az osztrák borokat, úgy a fehéreket, mint a vöröseket. Nagyon magas színvonalat képviselnek, és tartósan képesek erre. Szeretem a vagány, nem túl testes, mégis gazdag ízekkel, aromákkal rendelkező borokat. Stílus tekintetében mi is valami hasonlót szeretnénk kialakítani, hozzátéve, hogy az alap termőjegyekkel kiegészítve. Itthonról konkrét borokat nehezen tudnék mondani, inkább azt, hogy van néhány pince, amiknél tetszik mindaz, amit képviselnek. Az összeszedettségük, a történetük, a design. Engem komplexen érdekel egy-egy borászat, és ilyen szemmel figyelem őket. Ha példát kellene mondanom, ilyenek Konyáriék, akik nagyon egyszerűen, sallangmentesen dolgoznak, tetszik Heimann család története, vagy mindaz, ami az Apátsági pince mögött van. Sok mindenkit fel lehetne még sorolni. Olyanokat is, akik mondjuk nem az én világomat képviselik, de amit csinálnak, azt el kell ismerni.

Milyen nálatok a munkamegosztás?

A birtokot a testvéremmel, Zsófival közösen vezetjük. Zsófi foglalkozik inkább a szőlészeti-borászati munkákkal, tavaly is, idén is, már ő volt az, aki a szüreteknél ott volt,és koordinálta a munkákat, rám inkább az általános managelés része marad. Nincsenek mondjuk egzakt határok,mindenki belefolyik kicsit mindenbe, de általánosságban ez a felosztás a jellemző.

Mit fogsz csinálni tíz év múlva? Látod magadat ekkora távlatban egyáltalán?

Azt érzem, hogy olyan úton vagyunk, ami jó irányba megy, ezért nem szeretném,ha ebben túl nagy változás állna be. Nyilván rengeteg tervünk van, főleg a technológiai, infrastruktúrális fejlesztéssel kapcsolatban. Minél hamarabb szeretnék egy olyan szintre eljutni, amikor már csak és kizárólag szakmai kérdések merülnek majd fel a birtok irányításával kapcsolatban.

A kóstolókat akkor is te fogod tartani?

Fogok kóstolókat tartani,de ennyit biztos nem. Most örömmel teszem, szükség is van rá, bennem is megvan a kellő energia, de nem egy életcél az, hogy az ember minden másnap kóstolókat tartson. Azt meg tudomásul kell venni a fogyasztónak is,hogy bizonyos birtokméret fölött nem lehet mindenhol ott lenni.

Van más olyan borvidék, itthon, ami inspirál, vagy ami foglalkoztat annyira, mint a badacsonyi?

Nem tudok ilyet mondani, mégpedig azért, mert én most elsősorban Badacsonnyal szeretnék foglalkozni, és nem csak mint borvidékkel. Nyilván nem én egyedül fogom megoldani ezt a helyzetet, de azon dolgozom, és azt szeretném, ha ez egy élhető, élvezhető, szerethető hely lenne a turistáknak is, és azoknak is, akik itt élnek. Ha egymás mellé teszed a hely adottságait, és azokat a dolgokat, amiket kihoznak belőle…néha elkeserítő. Ezen szeretnék változtatni. Tágabb értelemben a Balatoni Körben is ennek a szellemében dolgozunk. Ennek persze nagyon fontos része a bor, de ez egy ennél tágabb történet.

Mi lennél, ha nem borász lennél?

Jó kérdés…Autókkal kapcsolatos munkám lenne az biztos. Hogy pontosan milyen, nem tudnám megmondani, de minden érdekel, ami az autókhoz köthető, szóval ilyen irányban próbálkoznék.

Mi a legjobb a borászatban?

Nekem az, hogy Badacsonyban csinálhatom.

Melyik az a pillanat, amit a legjobban élvezel, ami leginkább a sajátod?

Nehéz erre válaszolni. Azokat a pillanatokat szeretem,amikor eljutunk egy-egy területen oda, ahova már régóta készültünk, és akkor érzed, hogy ez az egész most összeállt. Nyáron a teraszunkon éreztem ilyet, hogy annak a rengeteg energiának, munkának, amit beletettünk, megvan az eredménye. Ugyanolyan nap volt, mint a többi,csak fel kellett szaladnom a teraszra, de megláttam, hogy süt a nap, szólt valami halk zene,és azt éreztem, hogy na ez most az, amiért idáig dolgoztunk.

És melyik a legnehezebb?

A reggeli felkelés (nevet).

De most komolyan. Az időjárás, a kiszámíthatatlanság?

Ezekkel azt gondolom, hogy meg tudok birkózni. Ami nehéz, vagy nehezebb öt évvel ezelőtthöz képest, hogy a gazdasági oldalon már sokkal nagyobbak lettek a számok. Ha ezen az ember picit elmereng, akkor nyilván azt is látja, hogy ezzel a kockázat is exponenciálisan nőtt. Ez néha picit ijesztő, de még erre is azt mondom, hogy ez egy ilyen játék.

 

DiVino Borvidékek - Mór

 2015.03.03. 14:36

Mór – Miklós Csabi, Kamocsay Ákos

A későn érő fajtákkal lehet, hogy sok a feladat kezdetben, de ha egyszer révbe érnek, akkor rengeteg örömet tudnak szerezni a környezetüknek. Ilyen tipikus későn érő a legendás móri ezerjó is, olyannyira, hogy a szürettől számítva három évre van szüksége, hogy megmutathassa nekünk igazi arcát. Na, de ami utána jön… Az aranysárga, zamatos fürtökből csodás borok készülnek. Lehet komoly, lehet könnyed, minden attól függ, hogy állunk hozzá. De beszéljünk a többiekről, Kamocsay Ákosék chardonnay-járól, vagy Miklós Csabi híres Blannéjáról…Itt mindent megtalálnak a fehér borok és a sillerek szerelmesei. Akik már szerelembe estek, hódoljanak tovább, akik még nem, jelöljenek ki egy estét az első randevúra, nem fogják megbánni.

11042949_999352030092482_5173584415822419854_n.jpg

DiVino Borvidékek - Kunság

 2015.02.26. 17:20

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, a széles, tágas Alföldön, akik úgy döntöttek, hogy kihasználják a homokos talaj, és a sok napfény minden áldását, és borkészítésbe fognak. A hagyomány apáról fiúra, nagyapáról unokára szállt, és a Frittmann család a mai napig remek borokkal örvendeztet meg minket. Friss ropogós fehérek, és az a legendás rosé, amit olyan jól esik elkortyolni egy forró nyári estén, jó társaságban ücsörögve. Az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke tele van meglepetésekkel, fedezzétek fel őket!

15883_996028293758189_2077483870195196831_n.jpg

Tanult Franciaországban és Portugáliában és ha nem külföldön van úton, akkor itthon járja be az országot: Dúzsi Tomi ugyanis hazatérve tevékenyen bekapcsolódott a családi borászatba. Náluk az egész család belead mindent a borászatba, saját erőből szeretnének előre jutni. Id. Dúzsi Tamás felügyeli a borászati és szőlőmunkákat, de Tomi és öccse, Bence is részt vesz a napi feladatokban. Emellett ők ketten járnak rendszeresen a borkóstolókra és kiállításokra, képviselve a birtok új generációját.

10325543_10204146634452506_2829687346494450876_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok, és milyen szőlőfajtákkal dolgoztok?

Negyven hektár, amit magunk művelünk, és kb. 20 hektár, amit az ellenőrzésünk mellett a parnereink művelnek meg, szóval összesen hatvan hektár. Ami a fajtákat illeti: nagyrészt kékfrankos, mellette cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoir, zweigelt, oporto, blauburger. És persze a két fehér szőlő, az olaszrizling és az ezerfürtű, ami egy magyar fajta, csak nem sokan foglalkoznak vele. A kedvenceim a kékfrankos és a franc. Jelen pillanatban ez az a két fajta Magyarországon, amik folyamatosan jó minőséget tudnak adni. A kékfrankos főleg az utóbbi évtizedben, mióta melegebb lett az éghajlat. A zenit még egy számomra kedves fajta, bár azzal mi nem dolgozunk.

Emlékszel az első borhoz kapcsolódó élményedre?

Inkább az első szőlőhöz kapcsolódó élményemre, sőt azt kell, mondjam, hogy az egyik legelső emlékem a szőlőhöz kapcsolódik, ahhoz, hogy telepítünk. A szüleim máig nem igazán hiszik el, hogy emlékszem rá.  Az első telket hobbiteleknek vásárolta az apukám, itt még csak kísérletezett, az igazi termelés akkor indult be, amikor a kilencvenes évek elején kaptunk kárpótlási földet azok után a területek után, amiket anno a nagyszüleimtől elvettek. Ez nagyjából egybe esett azzal, hogy az a német cég, amelyik megvette a palackozóüzemet, ahol édesapám dolgozott, így a családfő munka nélkül maradt. Apának újból ajánlottak tanári állást, de nem akart visszamenni, helyette inkább elkezdett foglalkozni a visszakapott földekkel. Kékfrankossal kezdte, először egyedül dolgozott, aztán maga mellé vett még egy embert,és lépésről lépésre kialakította azt a borászatot, amiben most nagyjából az egész család dolgozik.

Az elejétől tudtad, hogy a te utad is a szőlész-borász szakma felé fog vinni?

Biológiával vagy archeologiával akartam foglalkozni, de végül a kertészmérnökit jelöltem meg első helyen (nem volt szőlész borász), és szőlész szakirányon végeztem. Időközben másfél évet töltöttem Németországban, melyből egyet hallgatóként a Geisenheimi főiskolán tanultam, ahol szőlész, borász és bormarketing órákra jártam. Egy évet töltöttem Franciaországban (Montpeillier, és Bordeaux) aztán egy évet Portugáliában is. 

10645258_893338657360487_7483560277002472258_n.jpg

Ha nem borász lennél mi lennél?

Tengerbiológus. Lisszabonban az egyetem laborjában végeztem a szakdolgozatomhoz a kísérleteket, és az egyik ismerősöm, aki ott biológusnak tanult tengerbiológus lett. Van is egy élő meghívásom hozzá bálna megfigyelésre. Szóval azt gondolom, hogy ez nekem is tetszene, szívesen csinálnám. Remélem, egyszer hobbiból kijutok!

Melyik volt az első olyan borod, amit már te készítettél, és amire igazán büszke voltál?

A fehér pinot 2010-ben. Először úgy tűnt, hogy kevés lesz, és nem fog összejönni, az az év ugyanis nagyon esős volt, sok volt a kényszerszüret is, a sima pinot is korábban szedtük 2010-ben. Aztán októberben kimentünk a szőlőbe, és láttuk, hogy fennmaradtak szemek, amik még zöldek voltak, és amiket szépen lassan beérlelt az a vénasszonyok nyara, ami a sok eső után következett. Nyolcszáz palack lett a vége, ha jól emlékszem.

Milyen borokat kóstolgatsz mostanában:

Áts Karcsi vagy Berecz Stéphanie száraz furmintja, vagy Karcsinak az Áts cuvé-je a nagy kedvenceim. De, hogy vöröset is mondjak, a Bock-nak volt egy Syrah-ja, ami nagyon ízlett.

Kedvenc külföldi borvidéked?

Eléggé változó, de mondjuk a Franciaországból a Châteauneuf-du-Pape borok régóta ott vannak a kedvenceim között, Portugáliában a Dao a kedvenc borvidékem.

Hogy látod magad tíz év múlva, mik a terveid?

Először is tartani a borok minőségét, a nemzetközi borversenyeken elért eredmények ugyanis azt mutatják, hogy jó úton járunk. A precíziós szőlőtermesztés felé szeretnénk haladni és bár bioként műveljük a szőlőnket, szeretnénk, ha a minősítést is megkapnánk. Bővíteni nem szeretnénk egyelőre a területeinket, azok a földek, amiken most gazdálkodunk, hozzák a szükséges szőlőmennyiséget. Most már jó lenne, ha lenne egy székhelyünk. Nyertünk állami pályázaton, de azóta sem tudjuk használni az épületet, mert még mindig a vesztes féllel pereskedünk. Ez a Kunffy-kastély, ami a 20. század elején épült, és tökéletes lenne arra, amire mi használni szeretnénk, de hát egyelőre nem tudjuk. Tárolunk ott borokat, meg elvégzünk kisebb állagmegóvási munkákat elvégezni, de egyelőre ennyi funkciója van. Ha tudunk, elindulunk valamilyen turisztikai pályázaton, de ha nem, akkor majd szobáról szobára alakítjuk ki, önerőből. A kérdésedre válaszolva, most ez a legfőbb cél, és persze az, hogy külföldön is minél több helyre eljussanak a boraink.

 

DiVino borvidékek - Tokaj

 2015.02.16. 18:21

Tokaj - Kardos Gábor, ifj. Szepsy István, Árvay Angi, Prácser Hajni, Wille-Baumkauff Stefan, Demeter Endre

A magyar borokról sokaknak a Tokaji borvidék legendás nedűje, a Tokaji Aszú jut eszébe, főleg külföldön. Pedig a borvidék nem csak ezt a világszerte ismert, aranyló bort tartogatja az idelátogatóknak, hanem ásványos csodákat, furmintokat, hárslevelűket, cuvée-ket is. Tállya, Rátka, Tarcal, Mád…hogy is lehetne csak egyféle borról beszélni, mikor ennyi helyen és hegyen dolgoznak az ország egyik legkiemelkedőbb borvidékének borászai? A talaj vulkanikus, az éghajlat kontinentális, a környék pedig már a 18. századtól kezdve lát el országot-világot a boraival. Kardos, Szepsy, Árvay, Prácser, Wille-Baumkauff, Demeter…Mi őket ajánljuk meleg szívvel!

10959774_991685084192510_2595151634586142637_n.jpg

DiVino Borvidékek - Somló

 2015.02.09. 18:43

A legtöbbször csak vigasztaljuk magunkat azzal,hogy jóból keveset adnak, de előfordulnak igazán kivételes alkalmak, amikor ezt mindenféle keserű szájíz nélkül kijelenthetjük. Akkor mindenképpen, ha mondjuk a somlói borvidékről beszélünk, ahol egyetlen hegy lejtői adnak otthont a szőlőtőkéknek. A környékbeli borászok ebből hozzák ki a maximumot, de még hogyan. Pezsdítő rizlingek, elegáns Chardonnay-k és olyan meglepetések, mint például a legújabb Juniborászunk, Kis Tomi Somlói vándora. Furmint, rajnai rizling, hárslevelű, ezerjó házasítása rejlik a palackban, megkóstolni nem csak pecsétért kötelező.

somlo.jpg

Kis Tomival együtt egy új borvidékkel is bővült a Juniborászok sora: a somlói borász tavaly tavasszal költözött végleg a vidékre és kezdett el csak a saját pincészetére fókuszálni. Azt mondja, a városi nyüzsgés nem hiányzik neki, de a tél leghidegebb hónapjait mégis a fővárosban tölti, ilyenkor ugyanis Somlón nagyon hideg van és az utak egy része is nehezen járható.

10526191_1613262722230197_6171022406835056519_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodsz? Milyen összetételű a birtok?

A tavalyi évben két és fél hektárnál tartottunk, de úgy néz ki, hogy most sikerült egy hektárral bővülnünk. A somlói hegybíró, Somogyi Lajos sajnos tavaly meghalt, a felesége megkért, hogy egy időre vegyem át a területet bérművelésben. A vásárlásokkal az a helyzet, hogy amíg ilyen nagyon magas hektárárak vannak, nehéz saját területtel bővülni. Így maradok a bérleti formánál. 

Az új területen van juhfark, olaszrizling illetve két érdekes szőlőfajta, ami Somlón ritkaságnak számít (Tokaj-Hegyalján viszont nem): a kabar és a kövérszőlő. A régi területen szintén található olaszrizling, hárslevelű, juhfark és sauvignon blanc, illetve van egy, a Pécsi Kutatóintézetnek köszönhető ősmagyar fajta-gyűjtemény is, ami hat különböző fajtából áll, Takács Lajos ültette anno.

A tavalyi szüretben úgy csináltam, hogy a vörös dinkát és a beregi rózsás fajtát együtt szedtem és lesz majd belőlük egy ősmagyar cuvée.  Négy klasszikusabb fehér fajtát telepítettek: Pozsonyit, Lisztest, Hamvast és a Bánáti rizlinget. Nehéz megmondani, hogy melyik áll legközelebb a szívemhez. Maga a “somlóiság” az, ami érdekel. Mindegyik fajtának megvannak az olyan pillanatai, amikor jobban tetszik, vagy épp kevésbé, jelenleg például a hárslevelű talán a kedvencem. Tetszik maga a növény, ahogy nő, ahogy lehet kezelni. Ugyanolyan mélységeket és ásványokat tud produkálni, mint mondjuk egy furmint, és közben kiválóan gyümölcsös a végeredmény.

Négy borom van a mostani portfoliómban, amiből 3 található meg a DiVino kínálatában (Cuvée, Juhfark, Olaszrizling). Az alap cuvée (korábban ez hallgatott Vándor névre, mint egyetlen tételem), minden évben az öreg vegyes ültetvényből születik, ezzel kezdtem a somlói pályafutásomat. A negyedik bor, ami nincs a DiVinoban egy Tramini, ami egy nagyon kicsi tétel volt (300 palack) és szerencsére nagyon hamar elfogyott.

Hogyan lettél borász?

2010-ben kezdtem saját bort készíeni és tavaly májusban költöztem le Somlóra. Azóta nincs is más munkám, kizárólag a saját pincészetemre koncentrálok. Nehéz volt ezt a döntést meghozni, de végül a barátnőm bíztatására és egy családi barátunk,, Moyzes Anti anyagi segítségére támaszkodva bele mertem vágni.

Nem borászcsaládból származom, de visszagondolva az évfolyamtársaimra, a Corvinus Élelmiszertudományi karának borászati szakán szinte én voltam az egyetlen, aki céltudatosan ott szeretett volna tanulni. A biológia meg a kémia ment a gimiben is, ezért eleinte úgy volt, hogy én is fogorvos leszek, csakúgy mint édesanyám. Kézenfekvő megoldás volt, hogy majd átveszem a praxisát, de valahogy mindig éppen, hogy lecsúsztam az orvosi egyetemről. Amikor másodszorra is egy ponttal kevesebbet szereztem, mint amennyi a sikerhez kellett volna, már sejtettem, hogy jobb lenne inkább egy másik nagy vonzalmam, a borok, és borkészítés felé venni az irányt. Főleg apukám miatt, aki vendéglátásban dolgozott és akinek már akkor is sok emlékezetes borral kapcsolatos élményt köszönhettem. Lassan-lassan elkezdett annyira érdekelni a dolog, hogy úgy döntöttem, borásznak szeretnék tanulni.

Gyakorlatra Lőrincz Gyurihoz szerettem volna menni, mert imádtam a borait, szerencsére fel is vettek, aztán a gyakornoki időm lejártával felajánlották, hogy maradjak teljes munkaidőben. Többször megkérdezték már, hogy nehéz-e munkát találni friss diplomával. Én mindenkinek azt mondom, hogy persze, szerencse mindenképpen kell hozzá, de tudom, hogy én például mindent megtettem a gyakornokságom alatt, hogy előrébb jussak. Ma viszont, a saját birtokomon már szőlész és borász is vagyok egyben.  A barátnőm főleg a számomra nehezebben kivitelezhető adminisztratív dolgokban segít.

Milyen leköltözni Somlóra? Nem hiányzik a városi pörgés?

Budapesten nőttem fel, jártam általános iskolába, aztán nyolcadikos koromban kiköltöztünk Fótra, ami Budapesttől 15 kilométerre található, tehát én hozzá voltam szokva, hogy nem vagyok folyamatosan benne a nyüzsgésben. Csak akkor mentem be a városba, ha valamilyen konkrét dolog megkövetelte. Aztán persze, amikor eldöntöttem, hogy borral szeretnék foglalkozni, egyértelmű volt, hogy azt csak vidéken lehet. Nem volt nagy törés, hogy itt kellett hagynom Budapestet.

A metszéstől a szüret végéig Somlón vagyok, viszont a decembert és januárt itt Budapesten, a szüleimnél töltöm. Ennek praktikai okai vannak főleg. A hegyen sokszor annyira hideg van, hogyha az ember nincs ott pár napot, akár 1-1.5 nap, míg a házban újra meleg lesz, nem beszélve arról, hogy nagy hóban szinte járhatatlanok a hegyi utak.

Mi a kedvenc borvidéked?

A kedvenc magyar borvidékem Eger, különösen a St. Andrea, ahol dolgoztam és Gál Tibor pincészete volt nagy hatással rám. Gál Tibor 2005-ös és 2006-os Pinot Noirjai mindig a kedvenc boraim közé tartoztak, a St. Andreának pedig szinte bármelyik bikavérjét zseniálisnak tartom. Fehér borok terén Magyarországon szerintem  Tokaj és Somló kihagyhatatlan. Nem csak azért, mert ott van birtokom, hanem mert az ottani ízek a legerőteljesebbek.

Somlóra egyébként nem tudatosan kerültem, a kezdetekkor egy ismerős ajánlotta egy bérelt terület művelésének lehetőségét. Később, mikor az első év eredményét megkóstoltam, eldöntöttem, hogy maradni szeretnék.. Ez 2010-ben történt, ami egy elég nehéz év volt borászok számára, ráadásul a szőlőm nem kapott meg minden törődést, hiszen távolról műveltem, az eredmény mégis lenyűgözött. Az első területemet 2013-ban vásároltam.

Külföldről az egyik legnagyobb élményem eddig Piemont volt. Tetszik az egységes stílus és a tudatosság, amivel ott dolgoznak, egyértelműen felismerhetőek a borok. Ennek megfelelően igyekszem én is valami olyan somlóit készíteni, ami folyamatosan hasonló, határozott stílust képvisel.

Mi lennél, ha nem borász lennél?

Fiatalabb koromban versenyszerűen cselgáncsoztam. Válogatott szintre is eljutottam és akkoriban voltak olyan ambícióim, hogy később edző leszek, de ez hamar elült. A fogorvosi pálya szintén “elkopott”, így ‘’maradt’’ a borászat.

Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Remélem lesz 5-6 hektárom a Somlón, lehetőleg kizárólag saját tulajdonban, és egy működő gazdaságban munkálkodva szép lassan szeretném kicsit Somló hírnevét fellendíteni, hiszen egyelőre nem kapja még meg a megérdemelt figyelmet, úgy érzem. Ahhoz képest, hogy milyen potenciált rejt a hegy, azt látom, hogy nagyon sok az elhanyagolt terület és a komolytalan művelés. A másik célom, hogy egy kis életet csempésszek a térség szürke, kihalt hétköznapjaiba. Vendégeket szeretnék ide csábítani, minél többet, de ez persze csak hosszú távon működhet.

Mit szeretsz legjobban a borászkodásban?

A kedvenc pillanatom az, amikor bekerülnek a szüret után a mustok a pincébe és lassan kierjed egy bor. Amikor először belekóstolok, az az első visszajelzése hosszú hónapok munkájának. A másik legjobb aspektusa a borok iránti szenvedélyemnek, hogy nagyon szeretek másokkal a témában beszélgetni, élményeket megosztani, ezáltal közelebb kerülni emberekhez, barátságokat építeni.

És mi az, amit nagyon nem szeretsz?

Bár van pár “piszkos munka” a bor készítése folyamán, nem tudnám egyikre sem azt mondani, hogy ezt nem szeretem, hiszen az eredmény teljes mértékben kárpótol mindenért.

DiVino Borvidékek - Sopron

 2015.02.02. 23:52

Sopron – Jandl Arnold, Franz Weninger, Pfneiszl Katrin és Birgit

A Soproni Borvidékre már a római korokban is esküdtek, és bár alapvetően abban hiszünk, hogy a dolgokat érdemes mindenkinek magának kipróbálni, és nem (csak) ajánlásokra hagyatkozni, na de ami ennyi évszázadon keresztül bevált…azzal biztosan nem lehet hibázni. A soproni borok olyanok, mint a nők számára az a bizonyos kis fekete ruha. Egyszerűek, elegánsak, klasszikusak. Az Alpok közelében készül Zöldveltelini és Chardonnay is, a hangsúly mégis a vörösborokon van. Zweigelt, Kékfrankos, Cabernet Franc, Merlot és házasításaik…van miből válogatni. És akiknek mindezeket köszönhetjük: Jandl Arnold, a Pfneiszl nővérek és Franz Weninger.

1920346_984331621594523_4371493666959794319_n.jpg

 

 2015.02.02. 23:51