Tanult Franciaországban és Portugáliában és ha nem külföldön van úton, akkor itthon járja be az országot: Dúzsi Tomi ugyanis hazatérve tevékenyen bekapcsolódott a családi borászatba. Náluk az egész család belead mindent a borászatba, saját erőből szeretnének előre jutni. Id. Dúzsi Tamás felügyeli a borászati és szőlőmunkákat, de Tomi és öccse, Bence is részt vesz a napi feladatokban. Emellett ők ketten járnak rendszeresen a borkóstolókra és kiállításokra, képviselve a birtok új generációját.

10325543_10204146634452506_2829687346494450876_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok, és milyen szőlőfajtákkal dolgoztok?

Negyven hektár, amit magunk művelünk, és kb. 20 hektár, amit az ellenőrzésünk mellett a parnereink művelnek meg, szóval összesen hatvan hektár. Ami a fajtákat illeti: nagyrészt kékfrankos, mellette cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoir, zweigelt, oporto, blauburger. És persze a két fehér szőlő, az olaszrizling és az ezerfürtű, ami egy magyar fajta, csak nem sokan foglalkoznak vele. A kedvenceim a kékfrankos és a franc. Jelen pillanatban ez az a két fajta Magyarországon, amik folyamatosan jó minőséget tudnak adni. A kékfrankos főleg az utóbbi évtizedben, mióta melegebb lett az éghajlat. A zenit még egy számomra kedves fajta, bár azzal mi nem dolgozunk.

Emlékszel az első borhoz kapcsolódó élményedre?

Inkább az első szőlőhöz kapcsolódó élményemre, sőt azt kell, mondjam, hogy az egyik legelső emlékem a szőlőhöz kapcsolódik, ahhoz, hogy telepítünk. A szüleim máig nem igazán hiszik el, hogy emlékszem rá.  Az első telket hobbiteleknek vásárolta az apukám, itt még csak kísérletezett, az igazi termelés akkor indult be, amikor a kilencvenes évek elején kaptunk kárpótlási földet azok után a területek után, amiket anno a nagyszüleimtől elvettek. Ez nagyjából egybe esett azzal, hogy az a német cég, amelyik megvette a palackozóüzemet, ahol édesapám dolgozott, így a családfő munka nélkül maradt. Apának újból ajánlottak tanári állást, de nem akart visszamenni, helyette inkább elkezdett foglalkozni a visszakapott földekkel. Kékfrankossal kezdte, először egyedül dolgozott, aztán maga mellé vett még egy embert,és lépésről lépésre kialakította azt a borászatot, amiben most nagyjából az egész család dolgozik.

Az elejétől tudtad, hogy a te utad is a szőlész-borász szakma felé fog vinni?

Biológiával vagy archeologiával akartam foglalkozni, de végül a kertészmérnökit jelöltem meg első helyen (nem volt szőlész borász), és szőlész szakirányon végeztem. Időközben másfél évet töltöttem Németországban, melyből egyet hallgatóként a Geisenheimi főiskolán tanultam, ahol szőlész, borász és bormarketing órákra jártam. Egy évet töltöttem Franciaországban (Montpeillier, és Bordeaux) aztán egy évet Portugáliában is. 

10645258_893338657360487_7483560277002472258_n.jpg

Ha nem borász lennél mi lennél?

Tengerbiológus. Lisszabonban az egyetem laborjában végeztem a szakdolgozatomhoz a kísérleteket, és az egyik ismerősöm, aki ott biológusnak tanult tengerbiológus lett. Van is egy élő meghívásom hozzá bálna megfigyelésre. Szóval azt gondolom, hogy ez nekem is tetszene, szívesen csinálnám. Remélem, egyszer hobbiból kijutok!

Melyik volt az első olyan borod, amit már te készítettél, és amire igazán büszke voltál?

A fehér pinot 2010-ben. Először úgy tűnt, hogy kevés lesz, és nem fog összejönni, az az év ugyanis nagyon esős volt, sok volt a kényszerszüret is, a sima pinot is korábban szedtük 2010-ben. Aztán októberben kimentünk a szőlőbe, és láttuk, hogy fennmaradtak szemek, amik még zöldek voltak, és amiket szépen lassan beérlelt az a vénasszonyok nyara, ami a sok eső után következett. Nyolcszáz palack lett a vége, ha jól emlékszem.

Milyen borokat kóstolgatsz mostanában:

Áts Karcsi vagy Berecz Stéphanie száraz furmintja, vagy Karcsinak az Áts cuvé-je a nagy kedvenceim. De, hogy vöröset is mondjak, a Bock-nak volt egy Syrah-ja, ami nagyon ízlett.

Kedvenc külföldi borvidéked?

Eléggé változó, de mondjuk a Franciaországból a Châteauneuf-du-Pape borok régóta ott vannak a kedvenceim között, Portugáliában a Dao a kedvenc borvidékem.

Hogy látod magad tíz év múlva, mik a terveid?

Először is tartani a borok minőségét, a nemzetközi borversenyeken elért eredmények ugyanis azt mutatják, hogy jó úton járunk. A precíziós szőlőtermesztés felé szeretnénk haladni és bár bioként műveljük a szőlőnket, szeretnénk, ha a minősítést is megkapnánk. Bővíteni nem szeretnénk egyelőre a területeinket, azok a földek, amiken most gazdálkodunk, hozzák a szükséges szőlőmennyiséget. Most már jó lenne, ha lenne egy székhelyünk. Nyertünk állami pályázaton, de azóta sem tudjuk használni az épületet, mert még mindig a vesztes féllel pereskedünk. Ez a Kunffy-kastély, ami a 20. század elején épült, és tökéletes lenne arra, amire mi használni szeretnénk, de hát egyelőre nem tudjuk. Tárolunk ott borokat, meg elvégzünk kisebb állagmegóvási munkákat elvégezni, de egyelőre ennyi funkciója van. Ha tudunk, elindulunk valamilyen turisztikai pályázaton, de ha nem, akkor majd szobáról szobára alakítjuk ki, önerőből. A kérdésedre válaszolva, most ez a legfőbb cél, és persze az, hogy külföldön is minél több helyre eljussanak a boraink.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr357208625

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: ifj. Dúzsi Tamás: A saját erőnkből szeretnénk előre jutni 2015.02.24. 07:52:01

A precíziós szőlőtermesztés felé szeretnénk haladni és bár bioként műveljük a szőlőnket, szeretnénk, ha a minősítést is megkapnánk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.