Ha lovagrendi kitüntetést lehetne osztogatni a Junibor berkein belül, akkor András és öccse, Ferenc már biztosan a „Kékfrankos Harcosok” címet viselnék. Ők ketten ugyanis, ha vérüket nem is, de szinte minden idejüket és energiájukat a Takler márka és Birtok felépítésére áldozták. Természetesen, ők nem áldozatként tekintenek minderre, számukra magától értetődő, hogy teljes odaadással és rajongással álljanak még hajnali egy órakor is a prés mellett szüret idején, vagy éppen a vendégekkel borkóstolás közben.
Hol kezdődik a történet?
Őseink szorgalmas sváb emberek voltak akik apáról fiúra adták át a szőlészkedés és borászkodás szeretetét, életformáját. Aztán eljött 1978, amikor is mindennek végeszakadt, hiszen Szekszárd főutcáján fekvő ősi ház a dózerek áldozatául esett több régi szőlőművelő család portájával együtt. Öcsémmel ebbe születtünk bele. A kisajátítás árából vásároltuk meg azt a romos Decsi-hegyi birtokot és tanyát, amelynek ma is büszke tulajdonosai vagyunk és amelyen új életet kezdtünk. Nem volt hétvége, pihenés, folyamatos munkával, valóban a tíz körmünkkel kapartuk össze azt, amit most Takler Borbirtoknak nevezhetünk.
Büszkén…
De még milyen büszkén! Aki ma ellátogat hozzánk Szekszárdtől pár kilóméterre fekvő mellé, Decsi-hegyre, az egykori romos tanya helyén, most egy világszínvonalú birtokot és pincészetet talál, hotellel, wellnessel és a magyaros ízekre épülő étteremmel. Ma már 70 hektár saját szőlőterületen gazdálkodunk, amihez még 60 hektárt integrálunk. Az egész család keményen dolgozott, hogy mindez megvalósulhasson, minden egyes szegletét, tégláját, ültetvényét ismerjük a birtoknak… Tavaly ünnepeltük pincészetünk 20. születésnapját elővettük a régi fényképeket, meghívtuk azokat, akik végig mellettünk álltak, és akik rengeteget segítettek nekünk az elmúlt években.
A Birtok mellett a Takler márkát is szépen kiépítettétek.
Igen, szerencsére mára már elmondhatjuk, hogy töretlenül élvezhetjük a fogyasztók bizalmát. A folyamatos pozitív visszajelzés az, ami folyamatosan vitt, illetve visz is minket előre a mai napig.
Főként a hazai piacra termeltek, vagy kacsingattok a nemzetközi piac felé is?
Egyelőre még nagyobb százalékban kereskedünk itthon, de több okból is igyekszünk az exportra egyre nagyobb hangsúlyt fektetni. Először is, éves 600.000-700.000 palack termelés mellett már muszáj külföldben is gondolkozni. Most jöttem haza Prágából, de nem régen voltam Dublinban, Belfastban is. Nagyon jó érzés, hogy mindenhol pozitívan, sőt, jó értelemben vett csodálkozással fogadják a borainkat. A belfasti étterembe például 6 bort vittem, és mind a 6-ot egyből megszerették. Az ilyen visszajelzésekre lehet alapozni, ezekből látszik, hogy kicsiben ugyan, de ott a helyünk az európai piacon.
Másrészt, a hazai piac egyre telítettebb. Nagyon sok kísérletező kedvű fiatal borász van, ami egyáltalán nem gond, sőt! De tény, hogy egyre jobban meg kell küzdeni az éttermek és borbárok borlapjain a helyekért. Egyre több olyan hely van például, akiknek kifejezetten az a koncepciójuk, hogy nem tartanak nagy nevű pincészetektől borokat. Amivel szintén nincs probléma, csak azt nem szeretném, ha végül azok lennének háttérbe szorítva, akik megteremtették az újkori magyar borászat alapjait, és akik a mai napig is komoly súllyal és presztízzsel építik a magyar bor nimbuszát itthon és külföldön egyaránt.
Más borokat részesítenek előnyben külföldön, mint itthon?
A nemzetközi piacon szeretik a tájjellegű borokat, aminek nagyon örülök. Itthon például az éttermek kínálatában még mindig a nemzetközi fajták vannak túlsúlyban. Remélem, hogy ez változni fog a jövőben, hiszen ma már egyre több megbízható minőségű Kadarkát, Kékfrankost és Bikavért is találunk az igen széles borkínálatban.
Nektek esetleg vannak kísérletező ambícióitok?
A mi filozófiánk szerint, egy ekkora pincészet, aki a sikereit a megbízható, hosszan eltartható boroknak köszönheti, ne térjen le a kitaposott útról. Természetesen, mi is haladunk a korral, de nem fogunk például holnaptól narancsbort készíteni. Amit változtattunk az elmúlt 5-6 évben, az az, hogy egyre inkább az eleganciára hegyezzük ki a borainkat. Picit korábban szüretelünk, az alkoholt nem nagyon engedjük 15% fölé, illetve, míg a Bikavér esetében eddig 30% volt az új fában érlelt borok aránya, ez ma már csak 15%. Figyelünk rá, hogy a nagy borok csak akkor jöjjenek ki, ha az adott évjárat megkérdőjelezhetetlen. Éppen ezért, mi 2012 óta nem is hoztunk ki csúcsbort. Az idei évjárat azonban hibátlan, minden idők egyik top évjárata lehet, így ismét feltölthetjük a pincét csúcsborokkal.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Talán már elárulhatom, hogy idén kijön egy új borunk, a Szekszárd Grand, ami a borvidék összefogásának eredménye, illetve annak megerősítésére jött létre. A megegyezés alapján, ezeknek a Grand boroknak 25%-a kell, hogy Kékfrankos legyen, illetve minimum 5 éves korukban jöhetnek csak ki. Mi Merlottal, Syrah-val és Cabernet sauvignonnal egészítettük ki a 25% Kékfrankost.
Szekszárd sokak szerint a legdinamikusabban fejlődő borvidék, és erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen, mi, fiatal borászok (többek között Vida Peti, Heimann Zoli, Sebestyén Csilla) vettük kezünkbe az ügyet, és dolgozunk rajta nap, mint nap.
Szintén a tervek között szerepel a Takler Kúria fejlesztése is. Szeretnénk 40-re emelni a szobák számát, illetve az a célunk, hogy a Kúria a borainkhoz hasonló ismertségre és elismerésre tegyen szert.
Mi a szépsége, és mi a nehézsége a borász szakmának?
A szépsége mindenképpen az az öröm, amit a fogyasztók arcán látni, amikor megkóstolják a borunkat. Ezen túl, pedig az a kapcsolatteremtő képesség amit a bor és a körülötte lévő kultúra, gasztronómia meg tud teremteni. Egy üveg jó bor mellett mindent meg lehet beszélni kulturáltan, megértve egymás akár ellentétes nézeteit is! A nehézsége pedig talán az, hogy ez bizony egy életforma. Itt nincs tornából felmentés. Ha valaki csak szereti ezt a szakmát, az nem elég. Imádni kell, rajongani kell érte!
Talán szinte elképzelhetetlen, de ha nem borász lennél, mi lennél?
Nagyon szeretem az igényes zenét, főleg a klasszikus rock, blues vonalat. Nagy bánatomra sajnos nem játszom semmilyen hangszeren, de zenészként el tudnám képzelni magam.
Milyen bort bontasz egy hosszú, fárasztó nap után?
Ha valóban egy fárasztó nap volt, akkor semmiképpen nem egy nehéz, tanninos bor után nyúlunk a feleségemmel, Annával. Ilyenkor inkább egy Syrah-t bontunk, ami selymesen fűszeres, izgalmas, de nem megterhelő, és mindig egy nagyon szép estével örvendeztet meg bennünket.
-
10 nap, 1 borász: járd végig velünk 365 nap alatt Magyarország borvidékeit és ismerd meg Juniborászainkat! Videók, érdekességek, interjúk és persze kóstolók 10 napról 10 napra a DiVinokban.
Október 28-november 7-ig Takler Andris kedvenc borait mutatjuk be nektek, illetve mutatja be ő maga a kiemelt tételeken keresztül.
