Gál Titivel készült interjúnk a szokásosnál kicsit hosszabbra sikeredett, ennek több oka is van. Egyrészt Titi családjának története – édesapja a rendszerváltás utáni évek egyik legmeghatározóbb magyar borásza volt – másrészt a Pincészet körüli újdonságok. Hogyan nő fel valaki 19 évesen hirtelen a „nyakába szakadt” feladathoz, hogyan kezd el portfóliót racionalizálni és ezzel egy időben hogyan tisztulnak le benne a jövő tervei is? Titi mesél.

939aa483847195c80f71604e9b716ef0_1920.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok és merre vannak a területek?

150 ezer palackot készítünk évente, összesen 40 hektáron gazdálkodunk Eger kiemelt dűlőiben (Pajdos, Síkhegy, Afrika-dűlő, Nagy Eged). A Nagy Eged szerintem Magyarországon az egyik legjobb dűlő, de az biztos, hogy a maga 550 méterével Kelet- Közép-Európa legmagasabban fekvő termőterülete. Azért érdekes, mert az Egri Borvidéktől eltérő talajszerkezete van, mészkő alapú, nagyon jó a benapozottsága, nagyon jó a szélmozgása, ritkák a szőlő-betegségek. Viszont sekély a talajréteg, és ha a kezdeti fázisban nem kapaszkodik meg a szőlő, akkor a későbbiekben a gazdáknak nagyon sokat kell küzdeni, hogy termővé váljon a szőlő. Nekünk sajnos vagy szerencsére csak egy hektárunk van ott. Sajnos, mert ez Magyarország legkiválóbb dűlője, de szerencsére, mert annyira nehéz megdolgozni, hogy anyagilag tenne tönkre, ha ennél nagyobb területen gazdálkodnánk itt.

Legfontosabb szőlőfajtánk a Pinot noir, amit két dűlőben termesztünk. Ez egyharmada a birtoknak. Ezen kívül vannak még fehér fajták: királyleányka, leányka (ez a kettő a mi Egri Csillagunk alapja), sauvignon blanc, pinot blanc, szürkebarát, tramini, cserszegi fűszeres, viognier. És persze kék szőlőfajták is vannak: kékfrankos, kadarka, syrah, cabernet franc, és cabernet sauvignon. Sok szőlőfajtával dolgozunk, 17-tel, vagy 18-al összesen.

Hány tételes a portfóliótok?

Nemrég még 17-18 féle borunk volt, de leszűkítettük a portfóliót, most háromra koncentrálunk: Egri Csillag, Bikavér, pinot noir. Mindegyiknek van egy válogatása a jobb évjáratokból. A Csillagnak a Fúzió, a pinot noirnak a Síkhegy, a Bikavérnek pedig a Superior. De ezek csak a nagyon jó évjáratokban készülnek.

Hogyan alakult a családod története?

A nagyszüleimnek is volt már kis családi pincéje, és foglalkoztak szőlővel és borral, de édesapám volt az első a családban, aki egyetemre járt, hogy tanulja a borkészítést. Eleinte orvos, állatorvos, meg erdész akart lenni, de végül úgy döntött, hogy borász lesz, és jelentkezett a Kertészeti Egyetemre. Ezután helyezkedett el Egerben a Borkombinátnál.

Mi ketten az öcsémmel Egerben születtünk, a nagyobbik húgom Vica Olaszországban, a legkisebb húgom pedig már újra Egerben. Olaszországban négy évig laktunk, amikor édesapámat oda hívták dolgozni, egy több száz hektáros birtokot igazgatott. Én kint is jártam óvodába, és első osztályba. Gyerekként felejthetetlen élmény volt, hogy a tengerparton tölthetem a mindennapjaimat. Aztán 1993-ban hazaköltözött a család, de apa ott maradt szaktanácsadónak. Eközben megalapította az egri borászatot, szóval ingázott a két borvidék között. Így mi iskolába Magyarországon jártunk, de a nyarakat kint töltöttük. Ez egészen 1998-ig tartott, amikor felmondott apukám, hogy a saját borászatával tudjon foglalkozni. Akkor készítette apu ott az utolsó borát, egy Ornellaia nevet viselő vörös házasítást, amit 2001-ben a világ legjobb borának választottak meg. Ezután nagyon sok ilyen szaktanácsadói állásajánlatot kapott, és ő mindet elvállalta. Nyolc másik borászatot kezdett el igazgatni. 2001-ben három olasz borászatot csinált, egy dél-afrikait, a Pannonhalmi Apátságot ő építette fel, akkor volt egy birtokunk Nagygomboson Szeremley Hubával közösen, meg volt Szekszárd mellett a Tűzkődomb nevezetű birtok…Ezeknek a borászatoknak is ő volt a szaktanácsadója.

Aztán 2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. Na most 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni… Persze fontos is volt, meg gimnázium után én csak a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Fel is vettek, és közben felvételt nyertem egy dél-afrikai borászati egyetemre is, de ez apu balesete miatt meghiúsult. Nem mehettem ki, valakinek át kellett venni a birtokot.

Akkor vált komolyabbárészedről a borászattal való foglalkozás?

Nem, akkor vált biztossá. Elsős egyetemista voltam, akkor még jobban érdekeltek a bulik, meg az, hogy sikerül-e a matekvizsgám, mint az, hogy én hogyan fogok borászkodni. Apa vázolt egy karriert: az volt a terv, hogy diploma után, eltöltök 2-3 éveket azoknál a borászatoknál, ahol ő szaktanácsadó, és én leszek a megbízott embere egyszer Olaszországban, egyszer Dél-Afrikában, egyszer Pannonhalmán, aztán majd visszajövök, és megöröklöm az egri borászatot. Hát ebből csak a megöröklés valósult meg, hirtelen. Szerencsére azóta azért sokszor rövid időt voltam külföldön, szóval azért nem maradt ki teljesen. Eljutottam Dél-Afrikába, Olaszországba, Új-Zélandra… Körbeutaztam a világ ismert borvidékeit, volt ahol dolgozni is tudtam, Dél-Afrikában tanultam is.

19 évesen hogyan nő fel az ember egy ilyen feladathoz?

Nagyon gyorsan. Nem tudom, hogy ki emlékszik ránk akkoriból, de nem voltunk egy megtört család. Óriási tragédia volt ez persze, de én ezt akkor éreztem igazán, amikor ezt mondták nekem a külső szemlélők. Mi vallásos család vagyunk, és hiszünk abban, hogy a földi életnek nem a halálunkkal van vége. Mi mindig azt éreztük, hogy apu valahogy a közelünkben van és segít. Az elmúlt tíz évben rengeteg olyan szituáció volt, amikor vége lehetett volna az egész borászatnak, de mindig történt valami, ami ezt megakadályozta, és ami földi ésszel felfoghatatlan, ezt annak tudtuk be, hogy valaki koordinál minket odafentről. Apu onnan is szaktanácsot ad (nevet).

ifj_gal_tibor_borasz.jpg

Mi a munkamegosztás most a családban?

Én vagyok a főborász és az ügyvezető, a nagyobbik húgom, Vica irányítja a vendéglátást a Fúzióban. Ő a háziasszony, ha úgy tetszik. A legnívósabb pesti éttermek konyháin tanult és dolgozott.

Anyukám ma már nem vez részt a munkában, öt évig nagyon ügyesen irányította a dolgokat, de utána köszönte elég volt neki. Az öcsém Zsombor Párizsban dolgozik, egy luxusétterem managere. A legkisebb húgom Anna még egyetemre jár, szerintem még fog is egy darabig. Őt a borkereskedelem oldala vonzza inkább.

Az utóbbi években rendesen belendültetek...

Volt azért pár nehéz időszak, egy magántartozás miatt egy időre fizetésképtelenné váltunk, ki kellett szállnunk a borászatból, eladtuk a tulajdonrészünket, és 7-8 hónapon át nem volt pincészetünk, csak a szőlőültetvények. Aztán a félév alatt sikerült gyakorlatilag visszavásárolni a pincészetet. Ma ugyanazok a viszonyok, mint amikor apa megalapította a borászatot. Van két társunk, és 1/3,1/3,1/3 arányban birtokoljuk a pincészetet. Azzal a különbséggel, hogy amikor apa megalapította a borászatot, akkor két külföldi társunk volt, most meg két magyar befektetőnk van. A Fúzióba már együtt kezdtünk bele.

Amikor jött a két új társunk, megkérdezték, hogy mik a terveink. Mi pedig erre azt mondtuk, hogy a piac szemlátomást a vendéglátás irányába tolódik el…Találtuk a belvárosban ezt a 200 éves istállót, ami gumiszervízként üzemelt, csak a tulajdonosa el akarta adni. Megmutattuk a két új társnak ezt a helyet, és ők is beleszerettek, azt mondták, hogy vágjunk bele ebbe a közös vállalkozásba. Azzal a feltétellel, hogy akkor valóban vágjunk bele, ne csak beszéljünk róla. Így lett a Fúzió a dísze a pincészetnek, benne a Bikavér házasító géppel.

Tíz év múlva, hogy látod magad?

Sokkal öregebben (nevet). Az elmúlt tíz évem egy nagyon pörgős időszak volt. Nagyon sokat gondolkodtam, terveztem, alakítottam. Ha ugyanezt két évvel ezelőtt kérdezed meg, akkor azt mondtam volna, hogy felépül egy ilyen feldolgozó üzem, az ültetvények központjában állatokat fogunk tartani, lesz gyümölcsös, meg fűszerkert, szóval egy ilyen kis ökológiai központ kialakításában gondolkodtunk. Megvásároljuk ezt a mellettünk lévő Csiky Sándor utcai kastélyt, abból luxusszállót csinálunk, a szomszédjában lévő gimnáziumot pedig átalakítjuk Gál Tibor borászati egyetemmé. Most már egy kicsit próbálok racionalizálni, és már a jelennek is szeretnék élni. Nem akarom a jelenem rovására, előre kiégetni magam. Mindig az volt, hogy nem tudtam élvezni a mostot, hanem mindig azt mondtam, hogy majd öt év múlva, majd tíz év múlva. Nem akarok már előre élni. Most sokkal inkább azzal foglalkozom, hogy hogyan lehetne a meglévő birtokon még jobb, még izgalmasabb, még különlegesebb borokat készíteni, hogyan lehetne újabbnál újabb területeket felképezni. Ne arról legyen szó, hogy hogyan adósíthatjuk el még az unokáinkat is, hanem arról, hogy egy működőképes, családias hangulatú, harmonikus birtok jöjjön létre, vendéglátással, borászattal, szőlészettel. Nem az a célom, hogy hogy kétszer ekkora birtokká váljunk, hanem hogy életképes birtokunk legyen. Amit nem csak a gyermekeink, és az unokáink fognak élvezni, hanem amit már én is élvezhetek.

Mi a helyzet a külföldi exporttal?

Az egyik legjelentősebb magyar exporttal rendelkezünk a borászatok között, 30-35% évente a volumenünkből, és ez nem kínai piac. Az elmúlt három évben elindult egy elég komoly kínai export, de ezek inkább levezető borok. Régóta jelen vagyunk Lengyelországban, Belgium is fontos piac számunkra és én a skandináv országokban is hiszek. Külföldön a Csillagot és a pinot noirt szeretik.

dsc_01531.jpg

KÉRDEZZ/FELELEK

Ha nem Egerben borászkodnál, akkor hol és milyen fajtával dolgoznál?

Tokaj, és furmint.

Ha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Séf! Most nem tudok főzni, de megtanulnék. Vagyis ez úgy pontos, hogy azt gondolom, hogy én tudok főzni, csak nem próbáltam soha.

Mi a legnehezebb a borászatban?

Az emberek, pontosabban az alkalmazottak. Kicsit olyan, mintha az egész családjuk sorsa rajtad múlna és ezért nagy a nyomás. Hiszen a borászat bevételeit nagyon befolyásolják a külső tényezők, mi a piacról élünk, ők viszont tőlünk kapnak fizetést.

Mi a legjobb része?

Amikor elkészül egy bor. Amikor azt tudom mondani, hogy ez elkészült, biztonságban van, és nem tudom tönkretenni.

Melyik a kedvenc saját borod?

Most a 2011-es Bikavér Superior.

És, ha egy délután leülsz, és kifújod magad, milyen bort bontasz?

Hernyák Tomi, Zöldveltelíni

És, ha nem ül itt a Tomi?

Akkor az Egri Csillag:)

Fehérek vagy vörösek?

Testes fehérek, és könnyedebb vörösek.

 

Címkék: eger interju gáltiti juniborasz

A bejegyzés trackback címe:

https://juniborbar.blog.hu/api/trackback/id/tr127478586

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Gál Tibor: A jelennek szeretnék élni 2015.05.21. 13:13:02

2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni. Interjú.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása