Nagynevű, hatalmas pincészetet igazgat, felelősségteljes döntéseket kell meghoznia nap, mint nap, Gere Zsolt mégis tele van pozitív lendülettel és energiával. Valószínűleg, pontosan ez az a magával ragadó dinamizmus, aminek köszönhetően a Gere Tamás & Zsolt Pincészet újra és újra képes meglepni minket valami izgalmas tétellel, ötlettel, vagy innovációval.

Mi inspirál? Honnan ez a lelkesedés?

A családom már a kezdetektől kezdve nem az üzlet miatt kezdett el a borászattal foglalkozni, hanem szerelemből. Édesapám az apósától, tehát a Nagypapámtól kapott 800 négyszögöl területet, amikor összeházasodtak Édesanyámmal. Apu a munka mellett, érdeklődésből és lelkesedésből tanulta ki ezen a területen a szakmát. Ez a példa volt előttem, így lett ez a szakma, így lett ez szerelem.

Azóta is az tölt fel a leginkább, ha személyesen találkozhatok a fogyasztókkal, ha közösen meg tudunk inni egy pohár bort, ha át tudom adni a szakmában rejlő értékeket, izgalmakat, ha bepillantást tudok nyújtani a háttér folyamatokba. Akár a jelmondatunk is lehetne, hogy a legfőbb célunk, élményt szerezni a fogyasztóinknak, amihez nem elég csupán jó bort készíteni. Őszintén, magunkat kell adni, értéket kell teremtenünk és közösséget kell építenünk.

A közösség építést magára a Villányi borvidékre is érted?

Abszolút. Sok kisebb pincészet van a borvidéken, akiket a lehetőségekhez képest igyekszünk támogatni, például bérpalackozással.  Attól ilyen színes a borvidék, hogy ők is a részesei, így fontosnak tartjuk a fejlődésüket. A környékbeli fiatal borászokkal sokat kóstolunk együtt, meglátogatjuk egymás pincéit, tanulunk egymástól és ötletelünk arról, hogyan lehetne frissíteni, illetve emelni a borvidék presztízsét.

Jövőbeni tervünk például, a Portugieser újragondolása. Szeretnénk közös brandnév alatt egy könnyű, gyümölcsös, légies, fiatalos Portugiesert kiadni, megmutatni, hogy mennyi lehetőség és fantázia rejlik ebben a fajtában. Emellett a Villányi Franc -mint már befuttatott brand- erősítése, népszerűsítése a célunk.

Az a 800 négyszögöl terület azért mára már kissé nagyobb, igaz?

Igen, konkrétan 40 hektárrá nőtte ki magát, de van még 20 hektár, amit integrálunk. Ezekről a területekről összesen mára már 370.000 palack bort értékesítünk.

Elmeséled a sikersztorit?

Először 1988-ban palackoztunk, a 87-es évjáratunkat, ami 10 hektoliter bort jelentett. Azelőtt a pincészet csak kannás borokat adott el, amiknek viszont nem lehetett garantálni a minőségét. A vendéglátóhelyeken össze-vissza öntögették a kannákból a borokat, mi pedig nem szerettük volna, hogy ez a családi borászat rovására menjen. Az első palackokat elosztogattuk baráti-, illetve ismeretségi körben, és szerencsére nagyon jó visszhangot kaptak a borok. A következő lépés az volt, hogy el kellett döntenünk, mi legyen, mit is szeretnénk. 1989-ben aztán magától megoldódott a kérdés, hiszen ugrásszerűen megjelentek a kisebb vendéglők. Egyre több akkoriban újonnan nyílt étterem keresett meg minket, a Villányba látogató fogyasztók körében is egyre népszerűbbek lettünk, de ekkor még az értékesítés nagy része export volt. Németországban volt olyan fizetőképes kereslet, amiből finanszírozni tudtuk a hazai fejlődésünket. Mára már az export 10%-ra csökkent, legnagyobb részt magyarországi piacra értékesítünk.

A robbanásszerű siker folyamatos növekedést jelentett, de természetesen kihívásokkal is járt, illetve jár még most is. Folyamatos borhiány van például, az alapborainkból többet is el tudnánk adni, mint amennyinek a termelésére jelen pillanatban kapacitásunk van. A cég elérte a maximumát, a következő lépés már akkora lenne, amit egyelőre nem tudunk megugrani. Illetve, nem is biztos, hogy meg szeretnénk, hiszen az egyik legfontosabb stratégiai kérdés, amit meg kell válaszolnunk, hogy merre szeretnénk tovább haladni. Engedve a piac nyomásának emeljük az alapborok mennyiségét, vagy a prémium borok kiemelése felé fordulunk. Ez a döntéshelyzet most kicsit lelassítja a folyamatokat, de közben van időnk például kísérletezni, amit nagyon fontosnak tartok. Akár hátra is dőlhetnénk, hogy, amit ki lehetett hozni a pincészetből, azt kihoztuk, de szerintem soha nem elégedhetünk meg azzal, amit elértünk. Mindig törekedni kell a felfrissülésre, megújulásra.

Kérdezz / Felelek

Mi a legnehezebb, és a legszebb oldala a borász szakmának?

A legnehezebb az, amikor a természeti károkkal kell szembesülnünk. Csak állni tudunk, és nézni, hogy pusztít például egy jégeső. A legjobb része pedig természetesen az, amikor jól sikerül egy-egy bor, amikor elnyerünk egy díjat, és mindenki büszke lehet rá. Illetve, amikor sikerül átadnunk ezt az élményt a fogyasztóinknak is.

Melyik a kedvenc saját fajtád?

Mindegyiket nagyon szeretem, de talán a Cabernet Franc-ot emelném ki, mert 10 éve, minden évjárata remekül sikerül, ezért nagyon hálás vagyok neki.

A Portugiesert pedig azért mondanám, mert nagy kihívást jelent. Őszinte fajta, aminek csak egyszer lehet nekifutni, az adott évjárat határozza meg a minőségét.

És a kedvenc saját borod?

Inkább úgy mondanám, hogy a teljes 2015-ös évjárat. Nagyon tetszik a stílusa, elegáns, finom és mindegyik borról csukott szemmel is meg lehet állapítani, hogy melyik dűlőről származik.

Ha nem Villányban borászkodnál, akkor hol és milyen fajtával dolgoznál?

El tudom képzelni magam Kaliforniában, vagy éppen Toszkánában is, de általánosságban az a véleményem, hogy ahol szőlő van, ott csak jó lehet.

Ha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Régebben a cukrászat, ma már inkább a szakács szakma érdekel. Hobbi szinten nagyon szeretek otthon főzni.

Ha egy délután leülsz, és kifújod magad, milyen bort bontasz?

Mostanában valami könnyedet, talán egy jó rizlinget.

-

10 nap, 1 borász: járd végig velünk 365 nap alatt Magyarország borvidékeit és ismerd meg Juniborászainkat! Videók, érdekességek, interjúk és persze kóstolók 10 napról 10 napra a DiVinokban.

Május 11-20-ig Gere Zsolt kedvenc borait mutatjuk be nektek, illetve mutatja be ő maga a kiemelt tételeken keresztül.