Aki már találkozott Gere Andival, annak elsőre talán a mosolya marad meg, másodszorra pedig valószínűleg a bor, amit a poharadba tölt. Szerencsére Andival “összefutni” nem nehéz, sokat utazik, igyekszik mindenhol ott lenni a pincészet szóvivőjeként. Azt mondja, számára a borkóstolók és utazások teremtenek egyensúlyt a villányi vidéki élet nyugodtságával.
Mindenkinek, aki álldogált már jó tíz perceket egy bolt borpolcánál, feltűnhetett, hogy a Gere név nem csak egy féle címkén található. Vagy, ha nem tűnt fel, az sem furcsa, Andi szerint sokak fejében csak a Gere márka van meg, az, hogy több pincészetet takar, nem. Pedig takar, nem is kettőt, hanem mindjárt hármat. Az egyik Gere Attila Pincészete, ahol Andi is dolgozik, a másik Gere Tamás és Zsolt Pincészete, valamint Andiékhoz tartozik a Gere & Weninger márka, mely Franz Weninger borásszal való közös vállalkozás. A két apa, Gere Attila és Tamás másodunokatestvérek voltak és úgy esett, hogy mindketten egy Wéber lányt vettek feleségül. A lányok hozománya pedig szőlő volt, így egy ideig együtt borászkodtak a Wéber pincében, később külön utakra indultak és saját pincészetet alapítottak. “Mindkét helyen már a második generáció is részt vesz a borászat mindennapi életében, nekem is erről szól az életem és bár sokat jövök-megyek, abszolút benne vagyok édesapámmal a napi folyamatokban” – mondja Andi. “Mindig kérdezik, mikor készül végre olyan bor, amire Gere Andi lesz ráírva, de szerintem ez nem így működik. Nem ez a lényeg, remélhetőleg a 20. generáció után is Gere Attila Pincészete lesz a név, ami a palackra kerül!”
Árvay Angelikával a Gere Jazz fesztiválon
Mióta borászkodsz?
2003-ban költöztem vissza Villányba. A továbbtanulásnál nyitva hagytam egy kiskaput: a PSZF-en közgazdászként végeztem, a főiskola után dolgoztam is Pesten egy évig. A szüleim aggódtak is, hogy ott ragadok, de hamar besokalltam Budapesttől, meg egyre több feladat jött otthonról is. Éreztem, hogy szükség van rám. 2003 nyarán hazakerültem, de már Pesten, a főiskola mellett is folyamatosan csináltam boros tanfolyamokat, erre jött rá a londoni borakadémia, amit Árvay Angelikával közösen végeztem.
Hogy működik a közös munka édesapáddal? Melyik borok azok, amik igazán téged mutatnak meg?
Édesapámmal közösen állítjuk össze a borokat, de van egy fiatalosabb vonal, ami hozzám kötődik, ilyen például a Gere Frici, ami egy habzó rosé. Együtt dolgozunk, együtt próbáljuk csiszolni a stílust, az erőtől duzzadó, nagy vaskos boroktól elmenni az elegáns borok felé: ez a finomabb, nőies vonulat nyilván a közös gondolkodásnak köszönhető.
Nagyjából egyformán képzeljük el a jövő irányvonalait édesapámmal és ha vakon kóstolunk is, például egy Kopár házasítást, akkor nagyjából ugyanazoknál csettintünk. Ugyanazt keressük a borban.
Az én feladatom, hogy továbbvigyem, amit a szüleink elkezdtek. Szerencsére nagyon jó fiatal csapat áll mellettem, Forgács Balázs borász nagy segítség, mindent megvitatunk vele és a szőlésszel. Én elvégeztem a nemzetközi borakadémiát, de szőlészetet és borászatot nem tanultam, így együtt alkotunk jó csapatot.
Hány hektáron gazdálkodsz, milyen szőlőfajták vannak a birtokon?
A családomnak 65 hektár szőlője van, emellé jön az a 10 hektár, amit Franz Weninger borássszal közösen művelünk.
Mik a kedvenc boraid? És mi az amihez akkor nyúlsz, ha mondjuk egy melós nap után este leülsz lazítani?
Egy champagne! Az étteremben van pár palackkal, de mivel a vendégek gere bort isznak általában, ezeket a család issza meg. Saját kedvenc a Kopár, de hát azt nem iszik minden este az ember, egy sima hétköznap viszint egy Fricit, egy könnyed vörösbort bármikor. A Juniborászok borait is rendszeresen kóstolom, most az egyik kedvenc Árvay Angi sárgamuskotálya.
Mi az a saját bor, amire a leginkább büszke vagy?
A Frici egy nagy kedvenc, egy nagyon jó játék, de ha az embert erről kérdezik, nyilván nem egy habzó rosét mond, kétségtelenül nem ez az, amiben kiteljesedek. A Kopárt nagyon szeretem, különösen azt a részét a folyamatnak, amikor összeállítjuk a bort. Ez nagyon izgalmas, főleg, hogy apa egyre inkább rám hagyja a dolgot. Ez egy vörös cuvée, a Pincészet zászlósbora, mindig a legjobb dűlők válogatása volt, igazi birtokbor. Három fajta házasítása, nagy része cabernet franc, merlot és egy kevés cabernet sauvignon van benne. A Kopár egy dűlő neve, eredetileg hangsúlyosan innen került bele a szőlő, de a birtok bővülésével már inkább csak a név maradt és az, hogy a Kopár a birtok legjavát adja. 2006-től eleve csak az a bor nevezhető el dűlőről, ami 100%-ban onnan származik. Szerencsére nem kellett visszamenőlegesen változtatnunk a néven, bár az á-ről levettük az ékezetet (Kopar).
10 év múlva hogy látod magad?
Remélem hogy ugyanezt csinálom, amit most és a szüleim is itt lesznek velünk. Szeretném 10 év múlva (is) úgy érezni, hogy méltók vagyun ahhoz, amit felépítettek.
Ha nem itt borászkodnál, mi az, ami érdekelne, mint terület?
A Balaton-felvidék! Egy részt a borokat is szeretem, amik ott készülnek, más részt maga a táj is varázslatos.
És, ha nem borász lennél? Minek látnád magad a legszívesebben?
Lakberendező lennék! Most is ez a hobbim, kilószámra vásárolom a magazinokat. Nagyon élvezem, most főleg, hogy bővítjük a szállodát és bőven adódnak ilyen fajta feladatok is.
Mi a legnehezebb a borászkodásban?
Meg kell küzdeni a kereskedelem részével, meg kell vívni a kereskedelmi harcokat, ami nem egyszerű. Főleg, hogy egyre több a borászat, egyre nagyobb a verseny. Mi nagykereskedőkkel dolgozunk, igyekszünk rájuk bízni ezt a feladatot.
Mi a legjobb?
Amikor lemegyünk a pincébe és végigkóstoljuk a tételeket. Amikor tudod, hogy már kész az évjárat és már vannak olyan fázisban a tételek, hogy el lehet kezdeni válogatni őket a nagy borokhoz. Ez egy nagyon jó és izgalmas játék, hiszen a végén valami teljesen új születik!
