A Junibor egyik motorja, a fiatal borász-generáció egyik legismertebb arca, aki ha teheti, mindenhol ott van. Pedig Árvay Angelika a matematika és a közgazdaságtan irányából csöppent vissza végzet szerűen a családi borászatba, ahol ma már igazán otthon érzi magát. Az első borának változásairól még grafikont készített, a könyvelésért és a “számos dolgokért” ma is főleg ő felel a családi vállalkozásban, és közben igyekszik minél többet tanulni a borról és borászatról. Azt mondja, neki így, a szőlővel kerek a világ.
Fotó: Pop Design
Hány hektáron gazdálkodtok, milyen szőlőfajták vannak a birtokon?
17 hektáron, ebből 80 % furmint, a többi hárslevelű, muskotály és egy kevés zéta, de ez önmagában nem jelenik meg borként. A sauvignon blanc-t vásároljuk. Mind közül a muskotály a kedvencem: bár nem egy egyszerű szőlőfajta, a végeredmény mindenért kárpótol, az első borom is muskotályból készül!
Mióta borászkodsz?
A bor a kezdetektől jelen van az életemben, az első saját borom 2008-ra datálható. Bár a szüleim borászattal foglalkoznak, számomra ez nem mindig volt egyértelmű, sőt, édesapám megpróbált távol tartani egy ideig a borászattól. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen a borkóstolók nagy részét eleve én tartottam, főleg, ha angolul kellett.
Matematika tagozaton végeztem, aztán közgazdásznak tanultam, még a Phd-t is elkezdtem. Végül aztán lassan lassan csak belefolytam a borászati munkákba és elkezdett érdekelni. A Phd-t már nem írtam meg, akkor csináltam a WSET-et Londonban (Wine & Spirit Education Trust) és választanom kellett: vagy Phd vagy WSET. A bor maradt! De a közgáznak azóta is nagy hasznát veszem a mindennapi munkában. A családi gazdaságban mindannyian tulajdonosok vagyunk, az ügyvezető én vagyok, így belefolyok a könyvelésbe, pénzügyekbe. De egy családi vállalkozásnál ez mindig így van, valahol mindenki csinál mindent, és a felelősség is közös.
Mi az első saját bor, amire büszke vagy?
Az édes és a száraz muskotály köthető kifejezetten hozzám, előbbit én neveztem el (Édesem), utóbbinak a palackjára a nevem is rá van írva. Amikor megalakítottuk a Junibort (Fiatal Borászok Egyesülete) olvastam az interneten, hogy könnyű nekem, hiszen marketinges vagyok és közgazdász, beszélek apa borairól, de semmi közöm hozzá. Ez engem akkor nagyon kiakasztott, igazságtalannak éreztem! Abban az évben, 2008-ban a Meggyes dűlőben – ahol a szüleim a házasságukkor kaptak 450 tőkét – nagyon szép volt a muskotály. Elhatároztam, hogy szeretnék egy száraz muskotályt készíteni. Persze szülői segítség kellett hozzá, együtt szüreteltünk szeptember 16-án és szerencsére minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. 400 palack lett belőle. Az első év nagyon stresszes volt, hiszen magamon éreztem a felelősséget, de pont ezért akartam. Reggelente jártam mérni a hőmérsékletet, sűrűséget, grafikonokat készítettem, éjszaka közepén felébredtem, hogy “úristen, oxidálódni fog!” Aztán jött az újabb szüret, mára belejöttem! Az öcsémmel szerencsések vagyunk, hiszen ha az ember elkezdene pánikolni, ott van 30 év tapasztalat mögötte, ami azt mondja: nyugodj meg, volt már ilyen, abból is kihoztunk valamit, csak türelem.
A másik bor, ami hozzám kötődik, az Édesem. 2008-ban készült ugye az első száraz borom, emellé jött 2009-ben az édes. Az első muskotályt hozzá abban az évben a szülinapomon, október 7-én szedtük. Mindig ráírjuk a tartályra, mi van benne: ha furmint akkor F betű, ha sárga muskotály akkor SM kerül rá, az SM elé pedig odaírtuk, hogy édes. Így lett az édes SM-ből Édesem. Nagyon szeretem, de nagyon érzékeny fajta, nem lehet készíteni minden évben, 2010-ben például kimaradt.
A borászkodást külön nem tanultam soha, rengeteg könyvet olvastam, sokat kérdeztem, fokozatosan folytam bele a napi munkákba, és persze a WSET is fontos volt. Valószínűleg akkor dőlhetett el, amikor egy egyetemi vizsgaidőszak után mondtam apának, hogy ajánljon nekem olyan könyvet, ami szőlészetről, borászatról szól, mert szeretnék tanulni. Mondta is, hogy nem vagyok normális, hogy a szünidőmet erre áldozom!
Mik a kedvenc boraid? És mi az amihez akkor nyúlsz, ha mondjuk egy melós nap után este leülsz lazítani?
Nap végén, egy igazán nehéz nap végén vöröset választanék, Gere Járdovány vagy Sebestyén Csabi Iván-völgyi Kadarkája. De minden Juniborásztól tudnék kedvencet mondani, ilyenkor nyáron jólesik a Gere Frici, vagy egy villányi rosé mondjuk Jekl Flórától, és még sorolhatnám.
Ha nem itt borászkodnál, mi az ami érdekelne, mint terület?
Biztos, hogy chef lennék! A főzés profi szinten nagyon érdekel!
Ha nem itt élnél és dolgoznál, melyik borvidék érdekelne még?
Champagne érdekelne még, szívesen készítenék pezsgőt. Ez egyébként a tervek között szerepel is, sorrendben a pezsgő, habzó, és a kékszőlő...
10 év múlva hogy látod magad?
Az első borom 2008-ban készült, de még rengeteget kell tanulnom, ez egy hosszú folyamat. Ez egy családi történet, a saját bort igazából nem is lehet leválasztani, a szürettől a kóstolásig minden döntést közösen hozunk meg. Az Árvay névvel felelősséget vállalunk az általunk képviselt minőségért, és ez a felelősség közös.
10 év múlva remélem sok terv megvalósul majd a fentiekből, és néhány borász csemetével is bővül a család, akiknek megpróbáljuk átadni a szőlő és bor szeretetét. Nyomasztani nem szeretném őket, de azért azt hiszem gyermekkorban egy szüretnek nagyon meg tud lenni a varázsa. Valószínű, hogy az első szülinapukra – mikor már tudnak járni – azért kapnak egy gumicsizmát ajándékba :)
Mi a legnehezebb a borászkodásban?
Nagyon sok mindenre kell egyszerre figyelni, főleg egy családi vállalkozásban a szőlészettől a bor készítésén át a marketingig és adminisztrációig. Nekünk nincs olyan, hogy vége a munkaidőnek.
És mi a legjobb?
Örömet okozni! Ez a legjobb visszajelzés. A tavalyi Junibor ünnepen odajött egy lány, mondta, hogy sokat nyaralt Rátkán – ahol mi lakunk – és nagyon kellemes emlékei fűződnek oda, megkóstolná a borunkat. Sírva jött vissza – persze aztán már én is sírtam – és mondta, hogy ő ilyen finomat még nem kóstolt.
Egyszer édesapám kapott egy levelet egy amerikában élő, magyar származású úriembertől. Kiderült, hogy a kedvenc aszúja az volt, amit édesapám még a Disznókő idején készített, később pedig az Árvay borokba szeretett bele. Aztán összerakta, hogy a borász ugyanaz, mondják is többen, hogy van a borainknak egy felismerhető stílusa – ezt azt hiszem a sós, ásványos íz és persze a mi ízlésünk adja. Ilyen visszajelzéseket nagyon jó kapni.
