III. Junibor Borünnep

 2015.07.22. 18:46

2015. augusztus 27-30.- Szent István tér
4 nap / 30 fiatal borász / 100+ bor / 96 óra a legizgalmasabb magyar borok társaságában

Újra találkozunk! Augusztusban négy napig a Juniborászoké a Szent István tér. Kóstolj bele a legizgalmasabb tételekbe és találkozz élőben a borászokkal! Kóstolók, borász fogadóórák, finom falatok, ismerős arcok és jó hangulat újra a Bazilika előtt.

11728825_1074915042536180_9072849856497253849_o.jpg
Extra program:
„Kedvencek kóstolója” – A Juniborászok elhozzák kedvenc boraikat és belépő ellenében (3500 Ft, ill. 2500 Ft a diákjegy) a DiVinoban meg lehet kóstolni ezeket szombaton 15:00-18:00-ig. 

KIÁLLÍTÓK:
- 30 Juniborász saját pulttal: Gere Andi, Gere Zsolt, Hernyák Tomi, Miklós Csabi, Bolyki Jani, Bukolyi Marcell, Gál Tibor, Vesztergombi Csaba, Árvay Angi, Pfneisl Katrin és Birgit, Franz Reinhard Weninger, Stefan Wille-Baumkauff, Kardos Gábor, Laposa Bence, Laposa Zsófi, Konyári Dani, Jekl Flóra, Kamocsay Ákos, Jandl Arnold, Dúzsi Tomi, Kiss Gábor, Sebestyén Csabi, Demeter Endre Szepsy István, Takler Andris, Frittmann Peti, Prácser Miklós, Pracser Hajni, Kis Tamás, Heimann Zoli
- DiVino 
- Ennivalók: Twist & ChipsZing BurgerKOLBicePataki CukrászdaMeat & SauceTekeresvölgyi Kézműves Tejtermékek
Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
Wines n' Roses

PROGRAMOK:
Minden nap 18:00-21:00 Borász fogadóórák a téren
Szombaton: 15:00-18:00 „Kedvencek kóstolója” a DiVino Bazilikában – Juniborászaink és kedvenc tételeik ( belépő teljes fogyasztással: 3500 Ft, diákoknak 2500 Ft)
Facebook event: https://www.facebook.com/events/1000789359961675/

TÁMOGATÓINK:
Spigelau
Exclusive Change
Pátria nyomda
Borászportál
Junibor 
DiVino 
A jövő városa (V. ker)

NYITVA TARTÁS:
Augusztus 27. 16:00-24:00
Augusztus 28-29-30: 12:00-24:00
11703520_1067118569982494_9172188581580651041_o.jpg

Címkék: divino juniborász juniborunnep

Junibor ZÖLDSZÜRET

 2015.07.21. 16:55

FELHÍVÁS!
Junibor - Zöldszüret 
Keressük a jövő legizgalmasabb fiatal borászait! A Junibor Egyesület a Junibor Borünnep keretében augusztus 29-én bemutatkozási lehetőséget biztosít fiatal (35 év alatti) borászok számára.
Jelentkezz az info@junibor.hu címen a következő adatok megadásával augusztus 17-ig:
- Birtok mérete, pincészet neve, borvidék
- Borászatban betöltött szerep (borász/tulajdonos/főborász/szülő mellett)
- Első saját bor évjárata / Legjellemzőbb saját tétel, ami a legjobban megmutat
- Életkor
A legígéretesebb 20 jelentkező a Junibor Egyesület zártkörű rendezvényén mutatkozhat be augusztus végén.
Mutasd meg magad és a boraidat!

untitled-1.jpg

Gál Titivel készült interjúnk a szokásosnál kicsit hosszabbra sikeredett, ennek több oka is van. Egyrészt Titi családjának története – édesapja a rendszerváltás utáni évek egyik legmeghatározóbb magyar borásza volt – másrészt a Pincészet körüli újdonságok. Hogyan nő fel valaki 19 évesen hirtelen a „nyakába szakadt” feladathoz, hogyan kezd el portfóliót racionalizálni és ezzel egy időben hogyan tisztulnak le benne a jövő tervei is? Titi mesél.

939aa483847195c80f71604e9b716ef0_1920.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok és merre vannak a területek?

150 ezer palackot készítünk évente, összesen 40 hektáron gazdálkodunk Eger kiemelt dűlőiben (Pajdos, Síkhegy, Afrika-dűlő, Nagy Eged). A Nagy Eged szerintem Magyarországon az egyik legjobb dűlő, de az biztos, hogy a maga 550 méterével Kelet- Közép-Európa legmagasabban fekvő termőterülete. Azért érdekes, mert az Egri Borvidéktől eltérő talajszerkezete van, mészkő alapú, nagyon jó a benapozottsága, nagyon jó a szélmozgása, ritkák a szőlő-betegségek. Viszont sekély a talajréteg, és ha a kezdeti fázisban nem kapaszkodik meg a szőlő, akkor a későbbiekben a gazdáknak nagyon sokat kell küzdeni, hogy termővé váljon a szőlő. Nekünk sajnos vagy szerencsére csak egy hektárunk van ott. Sajnos, mert ez Magyarország legkiválóbb dűlője, de szerencsére, mert annyira nehéz megdolgozni, hogy anyagilag tenne tönkre, ha ennél nagyobb területen gazdálkodnánk itt.

Legfontosabb szőlőfajtánk a Pinot noir, amit két dűlőben termesztünk. Ez egyharmada a birtoknak. Ezen kívül vannak még fehér fajták: királyleányka, leányka (ez a kettő a mi Egri Csillagunk alapja), sauvignon blanc, pinot blanc, szürkebarát, tramini, cserszegi fűszeres, viognier. És persze kék szőlőfajták is vannak: kékfrankos, kadarka, syrah, cabernet franc, és cabernet sauvignon. Sok szőlőfajtával dolgozunk, 17-tel, vagy 18-al összesen.

Hány tételes a portfóliótok?

Nemrég még 17-18 féle borunk volt, de leszűkítettük a portfóliót, most háromra koncentrálunk: Egri Csillag, Bikavér, pinot noir. Mindegyiknek van egy válogatása a jobb évjáratokból. A Csillagnak a Fúzió, a pinot noirnak a Síkhegy, a Bikavérnek pedig a Superior. De ezek csak a nagyon jó évjáratokban készülnek.

Hogyan alakult a családod története?

A nagyszüleimnek is volt már kis családi pincéje, és foglalkoztak szőlővel és borral, de édesapám volt az első a családban, aki egyetemre járt, hogy tanulja a borkészítést. Eleinte orvos, állatorvos, meg erdész akart lenni, de végül úgy döntött, hogy borász lesz, és jelentkezett a Kertészeti Egyetemre. Ezután helyezkedett el Egerben a Borkombinátnál.

Mi ketten az öcsémmel Egerben születtünk, a nagyobbik húgom Vica Olaszországban, a legkisebb húgom pedig már újra Egerben. Olaszországban négy évig laktunk, amikor édesapámat oda hívták dolgozni, egy több száz hektáros birtokot igazgatott. Én kint is jártam óvodába, és első osztályba. Gyerekként felejthetetlen élmény volt, hogy a tengerparton tölthetem a mindennapjaimat. Aztán 1993-ban hazaköltözött a család, de apa ott maradt szaktanácsadónak. Eközben megalapította az egri borászatot, szóval ingázott a két borvidék között. Így mi iskolába Magyarországon jártunk, de a nyarakat kint töltöttük. Ez egészen 1998-ig tartott, amikor felmondott apukám, hogy a saját borászatával tudjon foglalkozni. Akkor készítette apu ott az utolsó borát, egy Ornellaia nevet viselő vörös házasítást, amit 2001-ben a világ legjobb borának választottak meg. Ezután nagyon sok ilyen szaktanácsadói állásajánlatot kapott, és ő mindet elvállalta. Nyolc másik borászatot kezdett el igazgatni. 2001-ben három olasz borászatot csinált, egy dél-afrikait, a Pannonhalmi Apátságot ő építette fel, akkor volt egy birtokunk Nagygomboson Szeremley Hubával közösen, meg volt Szekszárd mellett a Tűzkődomb nevezetű birtok…Ezeknek a borászatoknak is ő volt a szaktanácsadója.

Aztán 2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. Na most 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni… Persze fontos is volt, meg gimnázium után én csak a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Fel is vettek, és közben felvételt nyertem egy dél-afrikai borászati egyetemre is, de ez apu balesete miatt meghiúsult. Nem mehettem ki, valakinek át kellett venni a birtokot.

Akkor vált komolyabbárészedről a borászattal való foglalkozás?

Nem, akkor vált biztossá. Elsős egyetemista voltam, akkor még jobban érdekeltek a bulik, meg az, hogy sikerül-e a matekvizsgám, mint az, hogy én hogyan fogok borászkodni. Apa vázolt egy karriert: az volt a terv, hogy diploma után, eltöltök 2-3 éveket azoknál a borászatoknál, ahol ő szaktanácsadó, és én leszek a megbízott embere egyszer Olaszországban, egyszer Dél-Afrikában, egyszer Pannonhalmán, aztán majd visszajövök, és megöröklöm az egri borászatot. Hát ebből csak a megöröklés valósult meg, hirtelen. Szerencsére azóta azért sokszor rövid időt voltam külföldön, szóval azért nem maradt ki teljesen. Eljutottam Dél-Afrikába, Olaszországba, Új-Zélandra… Körbeutaztam a világ ismert borvidékeit, volt ahol dolgozni is tudtam, Dél-Afrikában tanultam is.

19 évesen hogyan nő fel az ember egy ilyen feladathoz?

Nagyon gyorsan. Nem tudom, hogy ki emlékszik ránk akkoriból, de nem voltunk egy megtört család. Óriási tragédia volt ez persze, de én ezt akkor éreztem igazán, amikor ezt mondták nekem a külső szemlélők. Mi vallásos család vagyunk, és hiszünk abban, hogy a földi életnek nem a halálunkkal van vége. Mi mindig azt éreztük, hogy apu valahogy a közelünkben van és segít. Az elmúlt tíz évben rengeteg olyan szituáció volt, amikor vége lehetett volna az egész borászatnak, de mindig történt valami, ami ezt megakadályozta, és ami földi ésszel felfoghatatlan, ezt annak tudtuk be, hogy valaki koordinál minket odafentről. Apu onnan is szaktanácsot ad (nevet).

ifj_gal_tibor_borasz.jpg

Mi a munkamegosztás most a családban?

Én vagyok a főborász és az ügyvezető, a nagyobbik húgom, Vica irányítja a vendéglátást a Fúzióban. Ő a háziasszony, ha úgy tetszik. A legnívósabb pesti éttermek konyháin tanult és dolgozott.

Anyukám ma már nem vez részt a munkában, öt évig nagyon ügyesen irányította a dolgokat, de utána köszönte elég volt neki. Az öcsém Zsombor Párizsban dolgozik, egy luxusétterem managere. A legkisebb húgom Anna még egyetemre jár, szerintem még fog is egy darabig. Őt a borkereskedelem oldala vonzza inkább.

Az utóbbi években rendesen belendültetek...

Volt azért pár nehéz időszak, egy magántartozás miatt egy időre fizetésképtelenné váltunk, ki kellett szállnunk a borászatból, eladtuk a tulajdonrészünket, és 7-8 hónapon át nem volt pincészetünk, csak a szőlőültetvények. Aztán a félév alatt sikerült gyakorlatilag visszavásárolni a pincészetet. Ma ugyanazok a viszonyok, mint amikor apa megalapította a borászatot. Van két társunk, és 1/3,1/3,1/3 arányban birtokoljuk a pincészetet. Azzal a különbséggel, hogy amikor apa megalapította a borászatot, akkor két külföldi társunk volt, most meg két magyar befektetőnk van. A Fúzióba már együtt kezdtünk bele.

Amikor jött a két új társunk, megkérdezték, hogy mik a terveink. Mi pedig erre azt mondtuk, hogy a piac szemlátomást a vendéglátás irányába tolódik el…Találtuk a belvárosban ezt a 200 éves istállót, ami gumiszervízként üzemelt, csak a tulajdonosa el akarta adni. Megmutattuk a két új társnak ezt a helyet, és ők is beleszerettek, azt mondták, hogy vágjunk bele ebbe a közös vállalkozásba. Azzal a feltétellel, hogy akkor valóban vágjunk bele, ne csak beszéljünk róla. Így lett a Fúzió a dísze a pincészetnek, benne a Bikavér házasító géppel.

Tíz év múlva, hogy látod magad?

Sokkal öregebben (nevet). Az elmúlt tíz évem egy nagyon pörgős időszak volt. Nagyon sokat gondolkodtam, terveztem, alakítottam. Ha ugyanezt két évvel ezelőtt kérdezed meg, akkor azt mondtam volna, hogy felépül egy ilyen feldolgozó üzem, az ültetvények központjában állatokat fogunk tartani, lesz gyümölcsös, meg fűszerkert, szóval egy ilyen kis ökológiai központ kialakításában gondolkodtunk. Megvásároljuk ezt a mellettünk lévő Csiky Sándor utcai kastélyt, abból luxusszállót csinálunk, a szomszédjában lévő gimnáziumot pedig átalakítjuk Gál Tibor borászati egyetemmé. Most már egy kicsit próbálok racionalizálni, és már a jelennek is szeretnék élni. Nem akarom a jelenem rovására, előre kiégetni magam. Mindig az volt, hogy nem tudtam élvezni a mostot, hanem mindig azt mondtam, hogy majd öt év múlva, majd tíz év múlva. Nem akarok már előre élni. Most sokkal inkább azzal foglalkozom, hogy hogyan lehetne a meglévő birtokon még jobb, még izgalmasabb, még különlegesebb borokat készíteni, hogyan lehetne újabbnál újabb területeket felképezni. Ne arról legyen szó, hogy hogyan adósíthatjuk el még az unokáinkat is, hanem arról, hogy egy működőképes, családias hangulatú, harmonikus birtok jöjjön létre, vendéglátással, borászattal, szőlészettel. Nem az a célom, hogy hogy kétszer ekkora birtokká váljunk, hanem hogy életképes birtokunk legyen. Amit nem csak a gyermekeink, és az unokáink fognak élvezni, hanem amit már én is élvezhetek.

Mi a helyzet a külföldi exporttal?

Az egyik legjelentősebb magyar exporttal rendelkezünk a borászatok között, 30-35% évente a volumenünkből, és ez nem kínai piac. Az elmúlt három évben elindult egy elég komoly kínai export, de ezek inkább levezető borok. Régóta jelen vagyunk Lengyelországban, Belgium is fontos piac számunkra és én a skandináv országokban is hiszek. Külföldön a Csillagot és a pinot noirt szeretik.

dsc_01531.jpg

KÉRDEZZ/FELELEK

Ha nem Egerben borászkodnál, akkor hol és milyen fajtával dolgoznál?

Tokaj, és furmint.

Ha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Séf! Most nem tudok főzni, de megtanulnék. Vagyis ez úgy pontos, hogy azt gondolom, hogy én tudok főzni, csak nem próbáltam soha.

Mi a legnehezebb a borászatban?

Az emberek, pontosabban az alkalmazottak. Kicsit olyan, mintha az egész családjuk sorsa rajtad múlna és ezért nagy a nyomás. Hiszen a borászat bevételeit nagyon befolyásolják a külső tényezők, mi a piacról élünk, ők viszont tőlünk kapnak fizetést.

Mi a legjobb része?

Amikor elkészül egy bor. Amikor azt tudom mondani, hogy ez elkészült, biztonságban van, és nem tudom tönkretenni.

Melyik a kedvenc saját borod?

Most a 2011-es Bikavér Superior.

És, ha egy délután leülsz, és kifújod magad, milyen bort bontasz?

Hernyák Tomi, Zöldveltelíni

És, ha nem ül itt a Tomi?

Akkor az Egri Csillag:)

Fehérek vagy vörösek?

Testes fehérek, és könnyedebb vörösek.

 

Címkék: eger interju gáltiti juniborasz

Balatonon, Somlón és Móron borászkodik, a szíve azonban egyértelműen Mórra, az Ezerjó hazájába húzza. Ha nem is ezer, de több arcát mindenképp szeretné megmutatni a fajtának, legutóbb egy házasítást készített belőle, melyet lányáról, Annáról nevezett el. A borászok feketeöves szelfimestereként ismert Kamocsay Ákos számára a fotózás több, mint hobbi, szabadidejében szívesen kamerázik és a családi videókat is maga vágja meg. Mi azért titkon örülünk, hogy borász lett belőle!

10351837_10152510879812141_1840210926230788716_n.jpg

Hogyan lettél borász?

Móron nőttem fel, a borkészítéssel, szőlő termesztéssel apukámon keresztül ismerkedtem meg. Soha nem presszionált, hogy nekem is ezt kell csinálnom, mégis beleszerettem, így alakult. Ő 25 évig dolgozott a móri állami gazdaságban, ahová sokszor én is bementem vele, és figyeltem, hogy dolgozzák fel a szőlőt. Gyerekként ez őrületesen izgalmas volt számomra, annál is inkább, mert volt Móron egy kis szőlőnk, ahova amikor csak tehettem elkísértem édesapámat. Nagyon szerettem a szüreteket, szerettem a pince hangulatát, később már azt is láttam, hogy bár akkoriban nem lehetett nagyon utazni, édesapám mégis világot láthatott a borversenyek, szakmai utak révén…Ezek természetesen nagyon tetszettek nekem, és 14-15 évesen döntöttem el, hogy én is ott akarok tanulni, ahol ő.

Nyolc évig dolgoztam a Hilltopnál apukám mellett, aki ott a főborász, aztán 2004-ben kimentem tapasztalatot szerezni Kaliforniába, 2005-től kezdődően pedig önálló borkészítésbe fogtam Móron.

A borokat egyedül készítem, de apával ma is gyakran beszélgetünk szakmai kérdésekről. Amikor elkészülnek a borok szoktunk közösen kóstolni, ilyenkor átbeszéljük, hogy mely tételekről mit gondol, melyik tetszik, vagy esetleg melyik kevésbé. Én alapvetően más stílusú borokat készítek, mint ő, de ettől szép ez a szakma, másként nyúlunk bizonyos tételekhez, más elképzelésünk van a végeredményt illetően. Természetesen az nagyon jó érzés, hogyha bármilyen kérdésem van, vagy bizonytalan vagyok, akkor van kihez fordulni.

Milyen fajtákkal dolgozol?

Saját szőlőm nincs, olyan válogatott gazdákkal dolgozom együtt, akiknek jó fekvésű területeik vannak, és akik maguk is a minőségorientált termelésben hisznek. Kezdetben öt fajtával dolgoztam Móron, ez mostanra kettőre redukálódott, ez az Ezerjó, és a Chardonnay. Mivel az Ezerjó a móri borvidék fő fajtája, szeretném, ha abból elérhető lenne idővel egy szélesebb választék. Legyen egy prémium, fahordós, testesebb bor, meg legyen egy könnyedebb, birtokbor jellegű. A ’13-as évjáratból készült először egy Anna fantázianevű bor, a kislányom után, ez egy Ezerjó-Chardonnay házasítás. Másfél évet volt hordóban, és egy különlegesen szép bor született belőle. Ilyen stílusú bort a következő években is szeretnék készíteni.

10881699_10152911537732141_3436387910677237122_n.jpg

A balatoni borok 2012 óta vannak képben, több balatoni borászattal dolgozom együtt. Négy féle készül: Olaszrizling, Chardonnay, egy Kékfrankos-Pinot Noir házasítás rosé, és egy Cabernet Sauvignon. A balatoni borok képviselik a nagyobb mennyiséget, könnyebb, gyümölcsösebb, stílusú reduktív borok, még a vörös is, főleg a szupermarketek polcaira kerülnek. A móri borok testesebbek, fahordós tételek, azok a DiVino borbárakba kerülnek, illetve két külföldi partneremhez, akik Belgiumban és Skóciában értékesítik neves éttermekben.

Hány palackot készítesz most?

Móron 5 ezer palackot, ez úgy néz ki, hogy 2 ezer palack ezerjó, 2 ezer Chardonnay és ugye az Anna bor, mindez kevesebb, mint egy hektárról. Érzem, hogy igény lenne nagyobb mennyiségre, ezért jó lenne rövid távon megduplázni a palackszámot. A balatoni terület, az egy egészen más lépték, onnan idén 50 ezer palack fog kikerülni. Ezek a borok benn vannak az Auchan, Metro, Tesco üzleteiben, de reményeim szerint hamarosan a Spar üzleteiben is kaphatóak lesznek.

Ha nem Mór, és nem a Balaton, akkor melyik magyar, és melyik külföldi borvidék a legizgalmasabb számodra?

Itthon talán Villány tetszene a legjobban. A Hilltopnál ugyanis rengeteg vörösbort készítettem, sőt a külföldi gyakorlataimon is mindig azokon volt a hangsúly. Szeretem a jó vörösborokat, szeretek is velük dolgozni, csak most ezt nem tudom igazán gyakorolni. Külföldön pedig Dél-Afrika, mert ott nagyon jól éreztem magam. Szőlőfajták tekintetében a Syrah, a Pinotage, a Merlot, a Cabernet inspirál ott, de vannak fehér boraik is, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Persze az igazán jó fehér borhoz ott túl meleg van.

11102691_378022842392648_534339806923898475_n.jpg

Ha nem borász lennél, mi lennél?

Fotóznék, egyértelműen! Egy tükörreflexes, hát úgymond belépő géppel szoktam most fotózni, borfesztiválokon például, de ez most egyelőre nem tud a hobbiszinten túllépni. Videózni is nagyon szeretek, vagy inkább csak szeretnék. De így legalább rengeteg emlékem van fotókon, videókon…Amiknek az utómunkájával, a vágással például remekül el tudok „molyolni”. Most épp egy hosszabb családi videón dolgozok, de nem tudom, mikor lesz időm befejezni. Főleg, hogy elsősorban a kislányommal, Annával szeretnék minél több időt tölteni. Vele lenni, játszani, beszélni hozzá, az engem nagyon kikapcsol.

Tíz év múlva, hogy látod magadat, vagyis magatokat?

Szeretnék nagyobb családot, és azt, hogy Móron kialakulhasson az a birtok, amit én elképzeltem. A móri ház gyönyörű helyen van egy parkban, amin egy patak fut keresztül, mögötte a szőlőhegy, tökéletes lenne vendégfogadásra. Hogy hol fogunk élni? Most azt mondanám, túl lassú lenne csak Móron, de ki tudja mi lesz tíz év múlva…Mór végsős soron egy nagyon élhető kisváros.

Annának, vagy esetleg majd a testvérének, meg akarod mutatni ezt a borász világot?

Biztosan meg fogjuk mutatni neki, vagy nekik, hiszen a feleségemnek, Mariannak sem idegen ez a világ, szőlész-borász szakot végzett ő is. Az Anna bort például együtt házasítottuk. Ráadásul a szülei telkén, a gyümölcsfák, gyógy- és fűszernövények terméséből készíti a Bazsalikomoskert nevű teákat, szóval eggyel több dolog, amibe Annát, és később majd a testvérét be lehet vonni.

10387470_10152733453402141_2693093032537217979_n.jpg

Mi a legrosszabb része a borászkodásnak?

Nem tudom, hogy van-e olyan része, amit nem szeretek. A 2014-es évet megélni mondjuk nem volt jó, de talán inkább az bosszant fel, ha a mi borainkkal nem úgy bánik valaki, ahogy azt a borok minősége, az általunk befektetett munka megkívánná.

És mi a legjobb része?

Amikor szüret után elkészülnek az új borok, és kóstoglatjuk őket. Tervezgetni, hogy melyikből mi legyen, kitaláljuk a házasításokat…Ezt nagyon élvezem. Meg persze a vendégekkel való találkozást. Jó azt érezni, hogy szeretik, amit létrehoztunk!

- Érdekességnek íme egy saját videó, egy igazán feelinges családi Land Rover teszt -  

DiVino Borvidékek - Etyek

 2015.03.26. 17:18

Etyek-Buda – Hernyák Tomi

Néha olyan jó lenne kiszakadni a városból, persze nem túl messzire, csak úgy…három lépés távolságra. Minden fővárosi hatalmas szerencséjére az Etyek-Budai Borvidék eléréséhez elég háromszor összeütni a sarkunkat (na jó, majdnem…) és már ott is vagyunk, ahol könnyed, száraz fehér borok java készül. Leülni egy délutáni napfényben úszó teraszra,és figyelni a lábunk alatt a várost, a poharunkban üde királyleánykával…Vagy egy ilyen szürke, januári délutánon pinot noir mellett beszélgetni a meleg szobában, ennél jobbat el sem tudunk képzelni. Vagy talán mégis? Ha arra jártok, ugorjatok be Hernyák Tomihoz, és kérjetek mondjuk Zöld Veltelinit. Vagy, amit Tomi ajánl, nem fogtok csalódni!

unnamed-2.jpg

DiVino Borvidékek - Balaton

 2015.03.17. 16:42

Balaton – Homola Szabi, Konyári Dani, Figula Misi, Laposa Bence

11041228_1003305093030509_3365095460561662559_n.jpg
Amikor egymást érik a szürke, dolgos, januári délelőttök, elképzelni is nehéz, hogy lesz valaha nyár. Hogy lesznek majd ragyogó, júliusi délutánok, amikor egy Balatonra néző szőlőtőke mellől figyeljük a tájat, és az egyetlen problémánk az lesz, hogy nem tudjuk majd eldönteni, olaszrizlinget, vagy szürkebarátot igyunk-e este. Vagy délután. Vagy amikor jól esik. Balatonfüred, Csopak, Badacsony, Sümeg, Keszthely az a vidék, ahol a délelőttök melegek, az esték hűvösebbek, a Balaton látványa pedig a szőlőket is boldogítja. Itt az is talál kedvencet, aki kezdő kóstoló, és annak is lehet meglepetést okozni, aki már a profi ligában játszik. Kezdjétek a felfedezést Homola Szabi Parti szelével, egy pohár Konyári Chardonnay-val, Laposa Frissel vagy Figula Roséval. Garantáljuk, hogy profik lesztek, mire a naptár júniushoz ér.

DiVino Borvidékek - Eger

 2015.03.17. 16:42

Eger – Bolyki Jani, Bukolyi Marcell, Gál Titi, Gál Peti

eger.jpg

Észak-Keleten van egy kicsi város, ahol azt beszélik, bevehetetlen a vár, a nők hősiesek és szépek (hisz völgyet is neveztek el róluk), a borok pedig legendásan finomak. Akinek a történelmi tények, és a szájról szájra járó legendák nem elég meggyőzőek az látogasson el Egerbe, ahol már karakteres bikavér kistestvérét, az Egri csillagot is meg lehet kóstolni. Persze az ezeréves múltra visszatekintő borvidék nem csak a házasítások szerelmeseinek hívogató, van miből válogatnia annak is, aki tisztán szereti: a Bükk hegység lankáin épp úgy megterem a kékfrankos, mint a királyleányka, a kadarka mellett pedig megfér az olaszrizling vagy a viognier. S, hogy milyenek azok a borok, amik már írók, költők, és egyszerű földi halandók egész sorát is megihlették? Kóstoljatok bele Gál Titi Fúziójába, Bukolyi Marci Viognierjébe, érdeklődjetek Bolyki Janinál a Hazug mókusról vagy Gál Petinél a Szó-Lá-Ti felől..Mindent megértetek.

 

 

Azt meséli, a Laposa nevet először azok a "rajongók" kezdték éltetni, akik rátaláltak a család boraira, és belőlük szerencsére nem volt kevés. Bence és Zsófi, - a család tulajdonképpeni második generációja - komolyan veszik a birtok- és márkaépítést. Ha Badacsony, akkor a programpontok között ma már minden borszeretőnek az elsők között van egy pohár rizling elkortyolgatása a panorámás Laposa teraszon. Laposa Bencével beszélgettünk.

10644986_287698041437452_805182590018573286_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok, és milyen szőlőfajtákkal dolgoztok?

Most nagyjából tíz hektáron, a nagyobbik része olaszrizling, és van még szürkebarát, kéknyelű, juhfark, rajnai rizling és furmint. A területeink Badacsonyban és Somlón találhatóak.

Hány fajta bor készül?

Most egy picit sok, tizenöt féle. Tervezzük, hogy letisztítjuk a portfóliót. Megnéztünk minden irányt, stílust, fajtát,kategóriát,amire kíváncsiak voltunk, és most már azokra szeretnénk koncentrálni, amik ezek közül kiemelkedtek.

Melyik a kedvenc saját borod?

A 4Hegy.

Melyik volt az első bor, amit te készítettél, és amire igazán büszke vagy?

A 2003-as Somlói Olaszrizling, ez volt a Borkalauzban az első ötcsillagos száraz fehér bor, szóval azt hiszem, joggal vagyok rá büszke.

10644799_287781341429122_7382903154645024187_n.jpg

Hogyan lettél borász?

Ez úgy indult, hogy apukám, aki tájrendező mérnök, a munkájából adódóan sorra járta a borvidékeket, így benne megvolt az érdeklődés a szőlőhegyi kultúra iránt. Később felmerült, hogy érdemes lenne a családnak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel foglalkoznia. Anyukám pedig badacsonyi lány, innen a helyszín, hogy hol is kezdjünk hozzá ehhez az egészhez. Apunak ez egy ilyen munka melletti, hétvégi elfoglaltság volt. Folyamatosan vásárolt területeket, és mikor volt ideje rá, akkor foglalkozott velük.

Bennem elég hamar kialakult egy viszonylag átfogó kép a hazai borokról, mivel apu az útjairól mindig hozott haza valamilyen bort az ország különböző borvidékeiről, amiket megkóstoltunk, amikről beszélgettünk. Így, mire odakerültem Badacsonyba, és érdemben részt tudtam venni a munkában, már volt némi rálátásom erre a világra. Apu mellett megszerettem ezt a világot, és eldöntöttem, hogy én már ezt komolyan szeretném csinálni. Agrár szakra jártam Keszthelyre, akkor már tudatosan törekedtem arra, hogy fizikailag is közelebb legyek a szőlőhöz. 2005-ben költöztem le végleg Badacsonyba.

A Laposa márkanevet az elejétől kezdve építettük, mindenki tudta, hogy a család készíti a borokat. 2000-től vannak folyamatosan palackozott boraink, és úgy alakult, hogy a fogyasztók éltettek egy fajta nagyon erős suttogó propagandát a borok körül. Senkit nem megbántva, azt hiszem, hogy a Szeremley család után mi voltunk azok, akik valami izgalmat, vagy újat tudtak csempészni a borvidék kínálatába.

Hány palackot készítetek egy évben?

A tíz hektárral, meg a vásárolt szőlővel együtt olyan százezer palack körül szokott lenni évente.

Mi a kedvenc borod? Amit mondjuk szívesen megbontasz egy nehéz nap után?

Számomra inkább irányok vannak. Szeretem az osztrák borokat, úgy a fehéreket, mint a vöröseket. Nagyon magas színvonalat képviselnek, és tartósan képesek erre. Szeretem a vagány, nem túl testes, mégis gazdag ízekkel, aromákkal rendelkező borokat. Stílus tekintetében mi is valami hasonlót szeretnénk kialakítani, hozzátéve, hogy az alap termőjegyekkel kiegészítve. Itthonról konkrét borokat nehezen tudnék mondani, inkább azt, hogy van néhány pince, amiknél tetszik mindaz, amit képviselnek. Az összeszedettségük, a történetük, a design. Engem komplexen érdekel egy-egy borászat, és ilyen szemmel figyelem őket. Ha példát kellene mondanom, ilyenek Konyáriék, akik nagyon egyszerűen, sallangmentesen dolgoznak, tetszik Heimann család története, vagy mindaz, ami az Apátsági pince mögött van. Sok mindenkit fel lehetne még sorolni. Olyanokat is, akik mondjuk nem az én világomat képviselik, de amit csinálnak, azt el kell ismerni.

Milyen nálatok a munkamegosztás?

A birtokot a testvéremmel, Zsófival közösen vezetjük. Zsófi foglalkozik inkább a szőlészeti-borászati munkákkal, tavaly is, idén is, már ő volt az, aki a szüreteknél ott volt,és koordinálta a munkákat, rám inkább az általános managelés része marad. Nincsenek mondjuk egzakt határok,mindenki belefolyik kicsit mindenbe, de általánosságban ez a felosztás a jellemző.

Mit fogsz csinálni tíz év múlva? Látod magadat ekkora távlatban egyáltalán?

Azt érzem, hogy olyan úton vagyunk, ami jó irányba megy, ezért nem szeretném,ha ebben túl nagy változás állna be. Nyilván rengeteg tervünk van, főleg a technológiai, infrastruktúrális fejlesztéssel kapcsolatban. Minél hamarabb szeretnék egy olyan szintre eljutni, amikor már csak és kizárólag szakmai kérdések merülnek majd fel a birtok irányításával kapcsolatban.

A kóstolókat akkor is te fogod tartani?

Fogok kóstolókat tartani,de ennyit biztos nem. Most örömmel teszem, szükség is van rá, bennem is megvan a kellő energia, de nem egy életcél az, hogy az ember minden másnap kóstolókat tartson. Azt meg tudomásul kell venni a fogyasztónak is,hogy bizonyos birtokméret fölött nem lehet mindenhol ott lenni.

Van más olyan borvidék, itthon, ami inspirál, vagy ami foglalkoztat annyira, mint a badacsonyi?

Nem tudok ilyet mondani, mégpedig azért, mert én most elsősorban Badacsonnyal szeretnék foglalkozni, és nem csak mint borvidékkel. Nyilván nem én egyedül fogom megoldani ezt a helyzetet, de azon dolgozom, és azt szeretném, ha ez egy élhető, élvezhető, szerethető hely lenne a turistáknak is, és azoknak is, akik itt élnek. Ha egymás mellé teszed a hely adottságait, és azokat a dolgokat, amiket kihoznak belőle…néha elkeserítő. Ezen szeretnék változtatni. Tágabb értelemben a Balatoni Körben is ennek a szellemében dolgozunk. Ennek persze nagyon fontos része a bor, de ez egy ennél tágabb történet.

Mi lennél, ha nem borász lennél?

Jó kérdés…Autókkal kapcsolatos munkám lenne az biztos. Hogy pontosan milyen, nem tudnám megmondani, de minden érdekel, ami az autókhoz köthető, szóval ilyen irányban próbálkoznék.

Mi a legjobb a borászatban?

Nekem az, hogy Badacsonyban csinálhatom.

Melyik az a pillanat, amit a legjobban élvezel, ami leginkább a sajátod?

Nehéz erre válaszolni. Azokat a pillanatokat szeretem,amikor eljutunk egy-egy területen oda, ahova már régóta készültünk, és akkor érzed, hogy ez az egész most összeállt. Nyáron a teraszunkon éreztem ilyet, hogy annak a rengeteg energiának, munkának, amit beletettünk, megvan az eredménye. Ugyanolyan nap volt, mint a többi,csak fel kellett szaladnom a teraszra, de megláttam, hogy süt a nap, szólt valami halk zene,és azt éreztem, hogy na ez most az, amiért idáig dolgoztunk.

És melyik a legnehezebb?

A reggeli felkelés (nevet).

De most komolyan. Az időjárás, a kiszámíthatatlanság?

Ezekkel azt gondolom, hogy meg tudok birkózni. Ami nehéz, vagy nehezebb öt évvel ezelőtthöz képest, hogy a gazdasági oldalon már sokkal nagyobbak lettek a számok. Ha ezen az ember picit elmereng, akkor nyilván azt is látja, hogy ezzel a kockázat is exponenciálisan nőtt. Ez néha picit ijesztő, de még erre is azt mondom, hogy ez egy ilyen játék.

 

DiVino Borvidékek - Mór

 2015.03.03. 14:36

Mór – Miklós Csabi, Kamocsay Ákos

A későn érő fajtákkal lehet, hogy sok a feladat kezdetben, de ha egyszer révbe érnek, akkor rengeteg örömet tudnak szerezni a környezetüknek. Ilyen tipikus későn érő a legendás móri ezerjó is, olyannyira, hogy a szürettől számítva három évre van szüksége, hogy megmutathassa nekünk igazi arcát. Na, de ami utána jön… Az aranysárga, zamatos fürtökből csodás borok készülnek. Lehet komoly, lehet könnyed, minden attól függ, hogy állunk hozzá. De beszéljünk a többiekről, Kamocsay Ákosék chardonnay-járól, vagy Miklós Csabi híres Blannéjáról…Itt mindent megtalálnak a fehér borok és a sillerek szerelmesei. Akik már szerelembe estek, hódoljanak tovább, akik még nem, jelöljenek ki egy estét az első randevúra, nem fogják megbánni.

11042949_999352030092482_5173584415822419854_n.jpg

DiVino Borvidékek - Kunság

 2015.02.26. 17:20

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, a széles, tágas Alföldön, akik úgy döntöttek, hogy kihasználják a homokos talaj, és a sok napfény minden áldását, és borkészítésbe fognak. A hagyomány apáról fiúra, nagyapáról unokára szállt, és a Frittmann család a mai napig remek borokkal örvendeztet meg minket. Friss ropogós fehérek, és az a legendás rosé, amit olyan jól esik elkortyolni egy forró nyári estén, jó társaságban ücsörögve. Az ország legnagyobb kiterjedésű borvidéke tele van meglepetésekkel, fedezzétek fel őket!

15883_996028293758189_2077483870195196831_n.jpg

Tanult Franciaországban és Portugáliában és ha nem külföldön van úton, akkor itthon járja be az országot: Dúzsi Tomi ugyanis hazatérve tevékenyen bekapcsolódott a családi borászatba. Náluk az egész család belead mindent a borászatba, saját erőből szeretnének előre jutni. Id. Dúzsi Tamás felügyeli a borászati és szőlőmunkákat, de Tomi és öccse, Bence is részt vesz a napi feladatokban. Emellett ők ketten járnak rendszeresen a borkóstolókra és kiállításokra, képviselve a birtok új generációját.

10325543_10204146634452506_2829687346494450876_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodtok, és milyen szőlőfajtákkal dolgoztok?

Negyven hektár, amit magunk művelünk, és kb. 20 hektár, amit az ellenőrzésünk mellett a parnereink művelnek meg, szóval összesen hatvan hektár. Ami a fajtákat illeti: nagyrészt kékfrankos, mellette cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoir, zweigelt, oporto, blauburger. És persze a két fehér szőlő, az olaszrizling és az ezerfürtű, ami egy magyar fajta, csak nem sokan foglalkoznak vele. A kedvenceim a kékfrankos és a franc. Jelen pillanatban ez az a két fajta Magyarországon, amik folyamatosan jó minőséget tudnak adni. A kékfrankos főleg az utóbbi évtizedben, mióta melegebb lett az éghajlat. A zenit még egy számomra kedves fajta, bár azzal mi nem dolgozunk.

Emlékszel az első borhoz kapcsolódó élményedre?

Inkább az első szőlőhöz kapcsolódó élményemre, sőt azt kell, mondjam, hogy az egyik legelső emlékem a szőlőhöz kapcsolódik, ahhoz, hogy telepítünk. A szüleim máig nem igazán hiszik el, hogy emlékszem rá.  Az első telket hobbiteleknek vásárolta az apukám, itt még csak kísérletezett, az igazi termelés akkor indult be, amikor a kilencvenes évek elején kaptunk kárpótlási földet azok után a területek után, amiket anno a nagyszüleimtől elvettek. Ez nagyjából egybe esett azzal, hogy az a német cég, amelyik megvette a palackozóüzemet, ahol édesapám dolgozott, így a családfő munka nélkül maradt. Apának újból ajánlottak tanári állást, de nem akart visszamenni, helyette inkább elkezdett foglalkozni a visszakapott földekkel. Kékfrankossal kezdte, először egyedül dolgozott, aztán maga mellé vett még egy embert,és lépésről lépésre kialakította azt a borászatot, amiben most nagyjából az egész család dolgozik.

Az elejétől tudtad, hogy a te utad is a szőlész-borász szakma felé fog vinni?

Biológiával vagy archeologiával akartam foglalkozni, de végül a kertészmérnökit jelöltem meg első helyen (nem volt szőlész borász), és szőlész szakirányon végeztem. Időközben másfél évet töltöttem Németországban, melyből egyet hallgatóként a Geisenheimi főiskolán tanultam, ahol szőlész, borász és bormarketing órákra jártam. Egy évet töltöttem Franciaországban (Montpeillier, és Bordeaux) aztán egy évet Portugáliában is. 

10645258_893338657360487_7483560277002472258_n.jpg

Ha nem borász lennél mi lennél?

Tengerbiológus. Lisszabonban az egyetem laborjában végeztem a szakdolgozatomhoz a kísérleteket, és az egyik ismerősöm, aki ott biológusnak tanult tengerbiológus lett. Van is egy élő meghívásom hozzá bálna megfigyelésre. Szóval azt gondolom, hogy ez nekem is tetszene, szívesen csinálnám. Remélem, egyszer hobbiból kijutok!

Melyik volt az első olyan borod, amit már te készítettél, és amire igazán büszke voltál?

A fehér pinot 2010-ben. Először úgy tűnt, hogy kevés lesz, és nem fog összejönni, az az év ugyanis nagyon esős volt, sok volt a kényszerszüret is, a sima pinot is korábban szedtük 2010-ben. Aztán októberben kimentünk a szőlőbe, és láttuk, hogy fennmaradtak szemek, amik még zöldek voltak, és amiket szépen lassan beérlelt az a vénasszonyok nyara, ami a sok eső után következett. Nyolcszáz palack lett a vége, ha jól emlékszem.

Milyen borokat kóstolgatsz mostanában:

Áts Karcsi vagy Berecz Stéphanie száraz furmintja, vagy Karcsinak az Áts cuvé-je a nagy kedvenceim. De, hogy vöröset is mondjak, a Bock-nak volt egy Syrah-ja, ami nagyon ízlett.

Kedvenc külföldi borvidéked?

Eléggé változó, de mondjuk a Franciaországból a Châteauneuf-du-Pape borok régóta ott vannak a kedvenceim között, Portugáliában a Dao a kedvenc borvidékem.

Hogy látod magad tíz év múlva, mik a terveid?

Először is tartani a borok minőségét, a nemzetközi borversenyeken elért eredmények ugyanis azt mutatják, hogy jó úton járunk. A precíziós szőlőtermesztés felé szeretnénk haladni és bár bioként műveljük a szőlőnket, szeretnénk, ha a minősítést is megkapnánk. Bővíteni nem szeretnénk egyelőre a területeinket, azok a földek, amiken most gazdálkodunk, hozzák a szükséges szőlőmennyiséget. Most már jó lenne, ha lenne egy székhelyünk. Nyertünk állami pályázaton, de azóta sem tudjuk használni az épületet, mert még mindig a vesztes féllel pereskedünk. Ez a Kunffy-kastély, ami a 20. század elején épült, és tökéletes lenne arra, amire mi használni szeretnénk, de hát egyelőre nem tudjuk. Tárolunk ott borokat, meg elvégzünk kisebb állagmegóvási munkákat elvégezni, de egyelőre ennyi funkciója van. Ha tudunk, elindulunk valamilyen turisztikai pályázaton, de ha nem, akkor majd szobáról szobára alakítjuk ki, önerőből. A kérdésedre válaszolva, most ez a legfőbb cél, és persze az, hogy külföldön is minél több helyre eljussanak a boraink.

 

DiVino borvidékek - Tokaj

 2015.02.16. 18:21

Tokaj - Kardos Gábor, ifj. Szepsy István, Árvay Angi, Prácser Hajni, Wille-Baumkauff Stefan, Demeter Endre

A magyar borokról sokaknak a Tokaji borvidék legendás nedűje, a Tokaji Aszú jut eszébe, főleg külföldön. Pedig a borvidék nem csak ezt a világszerte ismert, aranyló bort tartogatja az idelátogatóknak, hanem ásványos csodákat, furmintokat, hárslevelűket, cuvée-ket is. Tállya, Rátka, Tarcal, Mád…hogy is lehetne csak egyféle borról beszélni, mikor ennyi helyen és hegyen dolgoznak az ország egyik legkiemelkedőbb borvidékének borászai? A talaj vulkanikus, az éghajlat kontinentális, a környék pedig már a 18. századtól kezdve lát el országot-világot a boraival. Kardos, Szepsy, Árvay, Prácser, Wille-Baumkauff, Demeter…Mi őket ajánljuk meleg szívvel!

10959774_991685084192510_2595151634586142637_n.jpg

DiVino Borvidékek - Somló

 2015.02.09. 18:43

A legtöbbször csak vigasztaljuk magunkat azzal,hogy jóból keveset adnak, de előfordulnak igazán kivételes alkalmak, amikor ezt mindenféle keserű szájíz nélkül kijelenthetjük. Akkor mindenképpen, ha mondjuk a somlói borvidékről beszélünk, ahol egyetlen hegy lejtői adnak otthont a szőlőtőkéknek. A környékbeli borászok ebből hozzák ki a maximumot, de még hogyan. Pezsdítő rizlingek, elegáns Chardonnay-k és olyan meglepetések, mint például a legújabb Juniborászunk, Kis Tomi Somlói vándora. Furmint, rajnai rizling, hárslevelű, ezerjó házasítása rejlik a palackban, megkóstolni nem csak pecsétért kötelező.

somlo.jpg

Kis Tomival együtt egy új borvidékkel is bővült a Juniborászok sora: a somlói borász tavaly tavasszal költözött végleg a vidékre és kezdett el csak a saját pincészetére fókuszálni. Azt mondja, a városi nyüzsgés nem hiányzik neki, de a tél leghidegebb hónapjait mégis a fővárosban tölti, ilyenkor ugyanis Somlón nagyon hideg van és az utak egy része is nehezen járható.

10526191_1613262722230197_6171022406835056519_n.jpg

Hány hektáron gazdálkodsz? Milyen összetételű a birtok?

A tavalyi évben két és fél hektárnál tartottunk, de úgy néz ki, hogy most sikerült egy hektárral bővülnünk. A somlói hegybíró, Somogyi Lajos sajnos tavaly meghalt, a felesége megkért, hogy egy időre vegyem át a területet bérművelésben. A vásárlásokkal az a helyzet, hogy amíg ilyen nagyon magas hektárárak vannak, nehéz saját területtel bővülni. Így maradok a bérleti formánál. 

Az új területen van juhfark, olaszrizling illetve két érdekes szőlőfajta, ami Somlón ritkaságnak számít (Tokaj-Hegyalján viszont nem): a kabar és a kövérszőlő. A régi területen szintén található olaszrizling, hárslevelű, juhfark és sauvignon blanc, illetve van egy, a Pécsi Kutatóintézetnek köszönhető ősmagyar fajta-gyűjtemény is, ami hat különböző fajtából áll, Takács Lajos ültette anno.

A tavalyi szüretben úgy csináltam, hogy a vörös dinkát és a beregi rózsás fajtát együtt szedtem és lesz majd belőlük egy ősmagyar cuvée.  Négy klasszikusabb fehér fajtát telepítettek: Pozsonyit, Lisztest, Hamvast és a Bánáti rizlinget. Nehéz megmondani, hogy melyik áll legközelebb a szívemhez. Maga a “somlóiság” az, ami érdekel. Mindegyik fajtának megvannak az olyan pillanatai, amikor jobban tetszik, vagy épp kevésbé, jelenleg például a hárslevelű talán a kedvencem. Tetszik maga a növény, ahogy nő, ahogy lehet kezelni. Ugyanolyan mélységeket és ásványokat tud produkálni, mint mondjuk egy furmint, és közben kiválóan gyümölcsös a végeredmény.

Négy borom van a mostani portfoliómban, amiből 3 található meg a DiVino kínálatában (Cuvée, Juhfark, Olaszrizling). Az alap cuvée (korábban ez hallgatott Vándor névre, mint egyetlen tételem), minden évben az öreg vegyes ültetvényből születik, ezzel kezdtem a somlói pályafutásomat. A negyedik bor, ami nincs a DiVinoban egy Tramini, ami egy nagyon kicsi tétel volt (300 palack) és szerencsére nagyon hamar elfogyott.

Hogyan lettél borász?

2010-ben kezdtem saját bort készíeni és tavaly májusban költöztem le Somlóra. Azóta nincs is más munkám, kizárólag a saját pincészetemre koncentrálok. Nehéz volt ezt a döntést meghozni, de végül a barátnőm bíztatására és egy családi barátunk,, Moyzes Anti anyagi segítségére támaszkodva bele mertem vágni.

Nem borászcsaládból származom, de visszagondolva az évfolyamtársaimra, a Corvinus Élelmiszertudományi karának borászati szakán szinte én voltam az egyetlen, aki céltudatosan ott szeretett volna tanulni. A biológia meg a kémia ment a gimiben is, ezért eleinte úgy volt, hogy én is fogorvos leszek, csakúgy mint édesanyám. Kézenfekvő megoldás volt, hogy majd átveszem a praxisát, de valahogy mindig éppen, hogy lecsúsztam az orvosi egyetemről. Amikor másodszorra is egy ponttal kevesebbet szereztem, mint amennyi a sikerhez kellett volna, már sejtettem, hogy jobb lenne inkább egy másik nagy vonzalmam, a borok, és borkészítés felé venni az irányt. Főleg apukám miatt, aki vendéglátásban dolgozott és akinek már akkor is sok emlékezetes borral kapcsolatos élményt köszönhettem. Lassan-lassan elkezdett annyira érdekelni a dolog, hogy úgy döntöttem, borásznak szeretnék tanulni.

Gyakorlatra Lőrincz Gyurihoz szerettem volna menni, mert imádtam a borait, szerencsére fel is vettek, aztán a gyakornoki időm lejártával felajánlották, hogy maradjak teljes munkaidőben. Többször megkérdezték már, hogy nehéz-e munkát találni friss diplomával. Én mindenkinek azt mondom, hogy persze, szerencse mindenképpen kell hozzá, de tudom, hogy én például mindent megtettem a gyakornokságom alatt, hogy előrébb jussak. Ma viszont, a saját birtokomon már szőlész és borász is vagyok egyben.  A barátnőm főleg a számomra nehezebben kivitelezhető adminisztratív dolgokban segít.

Milyen leköltözni Somlóra? Nem hiányzik a városi pörgés?

Budapesten nőttem fel, jártam általános iskolába, aztán nyolcadikos koromban kiköltöztünk Fótra, ami Budapesttől 15 kilométerre található, tehát én hozzá voltam szokva, hogy nem vagyok folyamatosan benne a nyüzsgésben. Csak akkor mentem be a városba, ha valamilyen konkrét dolog megkövetelte. Aztán persze, amikor eldöntöttem, hogy borral szeretnék foglalkozni, egyértelmű volt, hogy azt csak vidéken lehet. Nem volt nagy törés, hogy itt kellett hagynom Budapestet.

A metszéstől a szüret végéig Somlón vagyok, viszont a decembert és januárt itt Budapesten, a szüleimnél töltöm. Ennek praktikai okai vannak főleg. A hegyen sokszor annyira hideg van, hogyha az ember nincs ott pár napot, akár 1-1.5 nap, míg a házban újra meleg lesz, nem beszélve arról, hogy nagy hóban szinte járhatatlanok a hegyi utak.

Mi a kedvenc borvidéked?

A kedvenc magyar borvidékem Eger, különösen a St. Andrea, ahol dolgoztam és Gál Tibor pincészete volt nagy hatással rám. Gál Tibor 2005-ös és 2006-os Pinot Noirjai mindig a kedvenc boraim közé tartoztak, a St. Andreának pedig szinte bármelyik bikavérjét zseniálisnak tartom. Fehér borok terén Magyarországon szerintem  Tokaj és Somló kihagyhatatlan. Nem csak azért, mert ott van birtokom, hanem mert az ottani ízek a legerőteljesebbek.

Somlóra egyébként nem tudatosan kerültem, a kezdetekkor egy ismerős ajánlotta egy bérelt terület művelésének lehetőségét. Később, mikor az első év eredményét megkóstoltam, eldöntöttem, hogy maradni szeretnék.. Ez 2010-ben történt, ami egy elég nehéz év volt borászok számára, ráadásul a szőlőm nem kapott meg minden törődést, hiszen távolról műveltem, az eredmény mégis lenyűgözött. Az első területemet 2013-ban vásároltam.

Külföldről az egyik legnagyobb élményem eddig Piemont volt. Tetszik az egységes stílus és a tudatosság, amivel ott dolgoznak, egyértelműen felismerhetőek a borok. Ennek megfelelően igyekszem én is valami olyan somlóit készíteni, ami folyamatosan hasonló, határozott stílust képvisel.

Mi lennél, ha nem borász lennél?

Fiatalabb koromban versenyszerűen cselgáncsoztam. Válogatott szintre is eljutottam és akkoriban voltak olyan ambícióim, hogy később edző leszek, de ez hamar elült. A fogorvosi pálya szintén “elkopott”, így ‘’maradt’’ a borászat.

Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Remélem lesz 5-6 hektárom a Somlón, lehetőleg kizárólag saját tulajdonban, és egy működő gazdaságban munkálkodva szép lassan szeretném kicsit Somló hírnevét fellendíteni, hiszen egyelőre nem kapja még meg a megérdemelt figyelmet, úgy érzem. Ahhoz képest, hogy milyen potenciált rejt a hegy, azt látom, hogy nagyon sok az elhanyagolt terület és a komolytalan művelés. A másik célom, hogy egy kis életet csempésszek a térség szürke, kihalt hétköznapjaiba. Vendégeket szeretnék ide csábítani, minél többet, de ez persze csak hosszú távon működhet.

Mit szeretsz legjobban a borászkodásban?

A kedvenc pillanatom az, amikor bekerülnek a szüret után a mustok a pincébe és lassan kierjed egy bor. Amikor először belekóstolok, az az első visszajelzése hosszú hónapok munkájának. A másik legjobb aspektusa a borok iránti szenvedélyemnek, hogy nagyon szeretek másokkal a témában beszélgetni, élményeket megosztani, ezáltal közelebb kerülni emberekhez, barátságokat építeni.

És mi az, amit nagyon nem szeretsz?

Bár van pár “piszkos munka” a bor készítése folyamán, nem tudnám egyikre sem azt mondani, hogy ezt nem szeretem, hiszen az eredmény teljes mértékben kárpótol mindenért.

DiVino Borvidékek - Sopron

 2015.02.02. 23:52

Sopron – Jandl Arnold, Franz Weninger, Pfneiszl Katrin és Birgit

A Soproni Borvidékre már a római korokban is esküdtek, és bár alapvetően abban hiszünk, hogy a dolgokat érdemes mindenkinek magának kipróbálni, és nem (csak) ajánlásokra hagyatkozni, na de ami ennyi évszázadon keresztül bevált…azzal biztosan nem lehet hibázni. A soproni borok olyanok, mint a nők számára az a bizonyos kis fekete ruha. Egyszerűek, elegánsak, klasszikusak. Az Alpok közelében készül Zöldveltelini és Chardonnay is, a hangsúly mégis a vörösborokon van. Zweigelt, Kékfrankos, Cabernet Franc, Merlot és házasításaik…van miből válogatni. És akiknek mindezeket köszönhetjük: Jandl Arnold, a Pfneiszl nővérek és Franz Weninger.

1920346_984331621594523_4371493666959794319_n.jpg

 

 2015.02.02. 23:51

DiVino Borvidékek - Villány

 2015.01.26. 11:03

Villány – Gere Andi, Gere Zsolt, Jekl Flóra, Kiss Gábor

Mind nagyon várjuk már a nyarat, amikor kiül a pára a pohár oldalára, és egy irodában töltött nap után, teraszokon üldögélve friss rosék mellett engedhetjük el minden bosszúságunkat. De bevalljuk, azt sem bánjuk, hogy a hideg téli estéken felbonthatunk egy-egy vörös nagyágyút Villányból. A borvidék vöröseit haladóknak ajánljuk, de aki egyszer barátságot köt a jó borokkal az úgysem tudja elkerülni a környék kadarkáját, kékfrankosát, vagy a rubinpiros színű pinot noirokat. Ezeknek a szőlőtőkéknek részük van minden jóban, elsősorban sok napfényben, és olyan borászok gondoskodásában, mint Gere Andi, Jekl Flóra, Kiss Gábor és Gere Zsolt. Na meg a mi rajongásunkban, mert aki egyszer megkóstolta, az utána mindig visszatér majd a Villányi borvidékre! 

Január 28-án Kiss Gábor tart fogadóórát a DiVino Gozsduban, ahol Villányba is belekóstolhattok.

unnamed-3.jpg

 

Gyűjtsétek a pecséteket a DiVino Passportra és kóstoljatok bele mind a 10 borvidékbe!

 

DiVino Borvidékek - Szekszárd

 2015.01.22. 13:38

Szekszárd – Takler Andris, Heimann Zoli, Dúzsi Tomi, Sebestyén Csabi, Vesztergombi Csabi

A jobbnál jobb szekszárdi borokra érdemes figyelni, különösen a Takler-Heimann-Dúzsi-Sebestyén-Vesztergombi ötös keze alól kikerülő palackokra. És nem elfelejteni: a bikavér nem csak egri, hanem szekszárdi is lehet, de még milyen! Szekszárd paradicsomi hely a borok szerelmeseinek, a mélyben agyagos, felül löszös a talaj, a ritka fagyok, és a sok napsütés kedvez a vörösboroknak, hogy az üdítő rosékról már ne is beszéljünk. Szekszárdon minden van, a DiVinoban pedig, ha nem is mindent,de egy csipetnyi Szekszárdot mindig találtok.

passport_bejegyzes.jpgGyűjtsétek a pecséteket a DiVino Passportra és kóstoljatok bele mind a 10 borvidékbe!

 

Indul a DiVino Passport!

 2015.01.20. 09:11

Útlevél Magyarország 10 borvidékéhez

Fontosnak tartjuk, hogy a DiVino vendégei minél több fajta bort és borrégiót megismerjenek. Erre szolgálnak a rendszeres fogadóórák is, ahol "élőben" lehet találkozni szerdánként a borászokkal. Januárban 3 hónapos kampány indul, hogy mindenkinek meghozzuk a kedvét a DiVinoban megtalálható immár 10 borrégió képzeletbeli „bejárásához”. A 10 régió összesen 31 Juniborászt és majdnem ugyanennyi pincészetet foglal magába: azt szeretnénk, hogy a kampány végére az érdeklődő vendégek legalább egy olyan régióba is belekóstoljanak, amit eddig esetleg kevésbé ismertek.

passport_2_kicsi.jpg

Az "utazáshoz" természetesen útlevél is jár, ebbe lehet gyűjteni a kóstolásokért járó pecséteket. Minden betelt Passport részt vesz a nyereményjátékon: az email címet a letéphető kártyán kell leadni bármelyik budapesti DiVinoban, ugyanígy a magát a Passportot is a felszolgálóktól lehet kérni.

Kóstolj bele Magyarország 10 borvidékébe, gyűjtsd a pecséteket, kövesd a kampányt a Facebookon és nyerj! 

Az utazás időtartama: 2015. Január 19. – április 1.

Nyeremények:

-       WSET 1 bortanfolyam a DiVino Wineschoolban

-       DiVino vásárlási utalványok (15 000/10 000/5000)

Borvidékek és borászok, melyek a kampányban részt vesznek:

Somló: Kis Tomi

Kunság: Frittmann Peti

Mór: Miklós Csabi, Kamocsay Ákos

Tokaj: Kardos Gábor, Ifj Szepsy István, Árvay Angi, Prácser Hajni, Wille-Baumkauff Stefan, Demeter Endre

Etyek-Buda: Hernyák Tomi

Balaton: Homola Szabi, Konyári Dani, Figula Misi, Laposa Bence

Villány: Gere Andi, Gere Zsolt, Jekl Flóra, Kiss Gábor

Szekszárd: Takler Andris, Heimann Zoli, Dúzsi Tomi, Sebestyén Csabi, Vesztergombi Csabi

Eger: Bolyki Jani, Bukolyi Marcell, Gál Titi, Gál Peti

Sopron: Jandl Arnold, Franz Weninger, Pfneiszl Katrin és Birgit

Árvay Angelika, mindenki Anzsija, anyai örömök elé néz, így 6 év elnökség után Hernyák Tomi követi őt a Junibor elnöki székében. Angelika az Egyesület megalakulásának pillanatától vezette a csapatot, rengeteget tett azért, hogy a Fiatal Borászokat minél szélesebb körben ismerjék és elismerjék. Köszönjük neki a rengeteg munkát! Hernyák Tomi kinevezéséről december 7-én a szokásos évi gyűlésen szavazott a Fiatal Borászok Egyesülete. Ezúton gratulálunk Tominak és sok sikert kívánunk neki! Az éves gyűlésen új tagot is választott a Junibor: ezentúl Kis Tamás, a Somlói Vándor Pince borásza is közénk tartozik.

h2.jpg

A kinevezés alkalmából Hernyák Tomival beszélgettünk.

Meglepett, vagy készültél a kinevezésre?

Kicsit mindkettő. Anzsi már egy éve kacérkodott a gondolattal, hogy átadja a stafétát, de úgy voltunk vele, hogy a Junibor egy demokratikus egyesület, így ha mindenki úgy dönt, hogy Anzsinak maradnia kell, akkor maradni is fog :)

Viccet félretéve, igazából akkor vált tényszerűvé ez a kérése, amikor titokban elárulta, hogy babát várnak. Tudtuk, hogy innentől számára a legeslegfiatalabb borász generáció lesz a legfontosabb, és természetes, hogy a lehető legtöbb idejét az anyaságnak szeretné szentelni. Még ekkor is azt gondoltam, hogy majd valaki más fogja elvállalni ezt a pozíciót az elnökségből, mondjuk Gere Andi vagy Gál Titi, de nem így lett.

Emlékszem még egy nyár végi napon hívott el Angelika egy ebédre, amikor megkért, hogy gondolkozzak el azon, van-e hozzá kedvem és pláne időm... Aztán múltak a hónapok, egyre közeledett a december és én pedig egyre biztosabb lettem benne, hogy szívesen elvállalnám. Persze ehhez kellett a tagság egyöntetű döntése is, így az utolsó percig nem voltam teljesen biztos a szavazás kimenetét illetően.

10805801_10152946666989171_4898256719275660455_n.jpg

Milyen feladatokat tartogat ez a poszt számodra?

A kezdetektől elnökségi tagja vagyok az egyesületnek, így jól láttam mennyit dolgozik pluszban Angelika a Juniborért. Ezért is tudtam, hogy nagy felelőség igent mondani a jelöltségre. Nyilván mindenki gondolhatja, hogy egy elnöknek kell a legtöbbször személyesen képviselnie az egyesületet, legyen az egy szakmai fórum, vagy egy jótékonysági bál, kóstoló vagy bármilyen megjelenés. Ezentúl mindenfajta megkeresés is az elnökhöz érkezik be.Ezek megítélésében nem kell egyedül döntenem, hiszen nekem is nagy segítségemre lesznek az elnökség tagjai, Árvay Angelika, Gere Andi, Gál Titi és Demeter Endre. Velük együtt rágjuk át minden esetben a Junibort érő felkéréseket, lehetőségeket, terveket, amiket azután egy következő körben már a teljes tagság elé tárunk. Tehát egy ízig-vérig csapatmunkáról van itt szó.

Mik a terveid az egyesület jövőjére nézve?

Ahogy az előbb is mondtam, ez egy jól működő csapatmunka. Nem kell, hogy egyéni terveket, célokat szövögessek, inkább csak, mint egy csapatkapitány kell, hogy irányítsam a Junibor jövőbeli munkáját. Ezentúl szeretném érzékeltetni, hogy a „Hernyák Tomi éra” semmiben nem szeretne más, több, jobb lenni mint az azt megelőző. Lehet, hogy a Juniborról idén többet fogunk majd hallani, de ez nem nekem vagy az új elnöki intézkedéseknek köszönhető. A legtöbb Juniboros történet az elmúlt hat évben kezdett el íródni, legfeljebb a pont most kerül néhány mondat végére. Ezek megvalósulása viszont legalább annyira lesz köthető Angelika nevéhez, mint az enyémhez. Ha mégis kiemelnék valamit a sok terv közül, akkor elsők között szeretném közelebb hozni egymáshoz a szőlész-borász felsőfokú oktatást és a Junibor egyesületet. Volt már rá próbálkozás az elmúlt években, több kevesebb sikerrel, de mi nem adjuk fel. Hiszünk abban, hogy sokban segítheti a Junibor tagsága a fiatal pályakezdő borászokat. Tanácsadásban, útmutatásban a meglévő tapasztalatok megosztásában. Mi is sokat tanultunk és tanulunk egymástól és ezt a tudást szívesen tovább is adjuk.

Úgy érzem ez az a fórum, ahol a legjobb időben kerülhetünk közel a legújabb borásznemzedék tagjaihoz. Saját tapasztalatból tudom, hogy anno nekem milyen sokat jelentett volna, ha az egyetem évei alatt fiatal, szinte velem egykorú borászokkal tarthattam volna a kapcsolatot.

10850199_313269575546965_7695095622161571145_n.jpg

Miben látod a Junibor jövőjét? Hogyan szeretnétek megoldani a korhatárt túllépő tagok bent maradását?

Egy valóban érzékeny pontra tapintottál rá. A félreértések elkerülése végett, nem az a cél, hogy minden korhatárt túllépő tagot benntartsunk, hiszen ezzel a fiatal borász titulus egy idő után elveszítené a komolyságát. A lényeg, hogy aktív tagokat szeretnénk a Juniborba. Így most valami olyasmi körvonalazódik, hogy az, akinek igenis fontos ez a tagság, és a legtöbb Juniboros megjelenésen személyesen részt is vesz, annak továbbra is köztünk lesz a helye. Sajnos viszont elkerülhetetlen, hogy idővel az inaktív, és előbb utóbb túlkoros tagok átadhassák a helyüket az egyre motiváltabb, még fiatalabb generáció számára.

A legfontosabb szerintem ebben a kérdésben az, hogy semmit sem kell rohamszerűen elsietni. Minden idővel kiforrja majd magát. Jelenleg nekünk is, és az újonnan belépő tagoknak is egyaránt fontos, hogy tapasztaltabb, sikeresebb, néha akár 10 évvel is idősebb borász tagjaink is legyenek. Ők tudnak hitelesen példát mutatni, ők azok akik már kijártak pár ösvényt, az ő tapasztalataikból tudunk mi is tanulni egyesületen belül. Egyszóval változások mindig kellenek, hiszen ettől elő egy rendszer. Fontos, hogy tudjunk megújulni, de a hagyományok és a múlt tisztelete is minden Juniboros számára alapértékű jelentőséggel bír.

Milyen ma Magyarországon fiatal borásznak lenni?

Nagyon más szerintem mint azt sokan gondolják. A közhiedelemmel szemben nem arról szól ma fiatal borásznak lenni, hogy menő borbárokban, borteraszokon, csinos ruhákban kóstoltatjuk apukánk borait, közben magunk által sem ismert hasonlatokat keresünk a bor illatára… Kívülről sajnos sokan csak ennyit látnak, pedig a borászkodás egy ízig-vérig fizikai munka. Persze ez eltér a kis- és nagy borászatokban. Van, ahol a szőlészkedés is a borász feladata, és van, ahol erre a célra külön szakembert alkalmaznak.

Saját magamból tudok leginkább merítkezni, ezértőszintén mondhatom, hogy borásznak lenni egyike a legtöbb tudást, szakértelmet és kitartást megkövetelő szakmáknak. Egyszerre kell lennünk, geológusnak, meteorológusnak, biológusnak,  kémikusnak, műszerésznek, adószakértőnek és marketingesnek, hogy boldogulni tudjunk. De nem árt, ha a villamossághoz is konyítunk, ha éppen a szüret közepén töltés közben áll le teljesen a pneumatikus prés.

A nehézségek egyben a munka szépségei is. Nincs két egyforma nap. S bár van, hogy egy nap 16 órát dolgozunk a legtöbben mégis a magunk urai vagyunk, ami számomra például az egyik legfontosabb dolog. Van, hogy a forró nyári melegben izzadunk át naponta több pólót, néha a csípős hideg télben fagynak el az ujjaink metszés közben, de tudjuk, hogy mindez megéri. Mert magunknak csináljuk. Elsősorban a magunk örömére. Csak akkor válhat ez később mások boldogságának a forrásává, ha előtte mi is megtaláltuk már ezt benne. Iparszerű, profitorientált borászatok sosem fognak értéket teremteni. Ott a bor csak egy termék. Számunkra viszont maga az élet.

10538595_266638163543440_8075907830475368020_n.jpg

Új tagot is választottatok egy somlói borász személyében. Miért rá esett a választás?

Több potenciális tagjelölt neve is felmerült, és nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy senki ne csüggedjen, ha elsőre nem vesszük fel. Jó példa erre Laposa Bence esete, aki nem adta fel, és egyre többet és többet tett azért, hogy magát és saját borait megismertesse a tagsággal, így idővel felvételt nyert. Tudni kell a tagfelvételről, hogy a tagság kétharmadának a pozitív szavazata kell hozzá, így nem olyan könnyű elnyerni. De nem is lehetetlen! A Junibor megalakulása óta minden évben vettünk fel új tagot, úgyhogy ezúton üzenem minden közénk vágyónak, hogy ne adja fel, jelentkezzen újra!

Kis Tomit az egyetem évei alatt ismertem meg, úgyhogy örültem, mikor az ő nevét hozta ki a szavazás. A személyén kívül annak is nagyon örülök, hogy egy új borvidéket is köszönthetünk benne, Somlót, ami eddig méltatlanul nem volt képviselve az egyesületünkben.

Tomi, számos másik jelentkezővel együtt, a Junibor Egyesület Jótékonysági Kóstolóján mutatkozott be a tagságnak nyáron, Egerben, Bolyki Janinál. Ott kóstoltuk meg a borait, és kerültünk közelebb a borászati filozófiájához. Egy talpraesett, önálló, elhivatott, pályakezdő borászt ismertünk meg a személyében, aki előtt még nagy út áll. Hogy hol tart most, és hogy milyen ember is valójában azt az olvasók is hamarosan megtudhatják, ha ellátogatnak a jövő hetekben, hónapokban a DiVino-kba, ahol szerintem Tomi az új esztendőben majd végigtúrnézik a boraival. Ha megkóstoljátok a nagyszerű somlói borait, megértitek majd, miért rá esett a választásunk!

Elérhetőségek:

Sajtókapcsolat: Budavári Dóra ( budavaridorapr@gmail.com)

Facebook: https://www.facebook.com/pages/Junibor/243468739170?fref=ts

Blog: http://juniborbar.blog.hu

 

Címkék: bekerülés a divinoba juniborász Junibor interjú

A hétvégi közgyűlésen új taggal bővült a Junibor: megérkezett az első somlói borász a körbe. Kis Tamás, a Somlói Vándor Pince borásza élete első borával, a 2010-es cuvée-vel ünnepelt, azt meséli, a karácsonyi bevásárlás közben hívta barátnője a nagy hírrel. Nagyon meglepődött.

10834042_941260072550760_506042469_n.jpg

A somlói borász egy 2003-as Merengőt kóstolt, miután kiderült, hogy nem vették fel fogorvosnak: nagyon tömören így hangzik a történet, mikor döntötte el, hogy borász lesz. Persze a rengeteg boros élmény, kirándulás és kóstolás is felcsigázta és a tanulás felé vitte. 2010-ben végzett a Corvinus egyetem Borászati karán, már ebben az évben munkát kapott Lőrincz Gyuritól és Egerbe költözött. Ez az év volt az első találkozása Somlóval is és az első saját hordócska bor évjárata. 2011-ben került forgalomba, 1200 palack. Többen elkezdték felfedezni: Kovács Antal, Somlói Borok Boltja, elkezdett Eger-Somló között ingázni: innen a pince neve, SOMLÓI VÁNDOR.

10850730_941260075884093_1705262245_n.jpg

2012-ben szintén csak egy bort készített, egy Nagy-Somlói Cuvée-t az Északnyugati oldalról, aztán 2013-ban egy barátja segítségével sikerült saját pincét vásárolnia. Ma 2,5 hektáron gazdálkodik, idén kedvesével végleg Somlóra költözött. "Csak erre akarok koncentrálni, Somlóit akarok termelni. Takács Lajos birtoka a mi gondozásunkba került. Így a Somlói Vándor Pince nagy lehetőséget kapott. Élni fogunk vele!"- meséli.

Kedvenc saját bora a cuvée, talán a 2013-as a legjobb, mondja. A Juniborászok is ezt és a teljes 2013 portfóliót kóstolták az olszrizlinggel, a juhfarkkal, a traminivel és néhány korábbi tétellel együtt. Most pedig következhet az ünnepélés! "Advent 2. vasárnapján a barátnőm felhív sírva az örömtől, hogy Titi írt és Junibor tag vagy KisTomi!  Én épp karácsonyi bevásárlással próbálkoztam, nem sok sikerrel. Utána persze inkább az ugrálásé és az ünnepé lett a főszerep! Nagyon meglepődtem és fel sem fogom még most sem!" - mondja.

GRATULÁLUNK!

10841178_941259469217487_2132385055_n.jpg

Újbor Teszt a DiVino Gozsduban

 2014.11.04. 23:07

Túl vagyunk a 2014-es szüreten, sőt, az első újborok is értő kóstolásra várnak. November 12-én egyenesen a pincékből érkeznek a DiVino Gozsduba tíz Juniborász (Gere Andi, Demeter Endre, Árvay Angi, Kardos Gábor, Hernyák Tomi, Miklós Csabi, Gere Zsolti, Dúzsi Tomi, Frittmann Peti és Vesztergombi Csabi) újborai. Hogy milyen volt az évjárat? Milyen volt a szüret? Milyen borokat tartogat a 2014-es év? Itt kérdezni és kóstolni nem csak illik, hanem kötelező is:)

ujbor_poszt copy.jpg

Program:

2014. november 12.

17:00 – 19:00

- INGYENES sétáló kóstoló

- Válogatás a 2014-es év első boraiból, személyesen a Juniborászoktól

- 19:00-tól: minden 2 vásárolt pohár bor után egy újbor kóstolót adunk, amíg a bor tart

Hasznos linkek:

Facebook event: https://www.facebook.com/events/1421479411429956/

Helyszín: Király utca 13. https://www.facebook.com/divinogozsdu

Junibor: https://www.facebook.com/pages/Junibor/243468739170

 

Barátunk és támogatónk a Borászportál és a Vinoport.

Hernyák Tomi szenvedélyes borász, vendéglátó és szakács, de a sorrend nem véletlen. „Akármennyire szeretem a konyhát, nekem az elsődleges szerelem a szőlő: amikor kint vagyok a szőlőben csend van, nézem, ahogy pattannak ki a rügyek, én ott érzem igazán a harmóniát, ott nyugszom meg. Viszont ez annyira meditatív és lassú közeg, hogy kell az a pörgés, amit a konyha, a vendéglátás hoz!” – mondja a borász, aki az etyeki birtokon található Manga étterem szakácsa is egyben. A DiVino Gozsdu házigazdája szereti a kihívásokat: nem véletlenül a kedvenc fajtája a Zöldveltelíni és dédelgeti a pezsgőkészítés álmát is.

Hernyák Tomi ott volt a DiVino Gozsdu kezdetekor, azt mondja, mostanra összeállt a csapat, nincs szükség a mindennapi jelenlétre. Ő viszi és szervezi a szerdai borász fogadóórákat, ahol minden héten más-más Juniborászt lát vendégül, beleszól a borlap összeállításába és oktatást tart a felszolgálóknak, a többi időt a családi borászatban tölti. „A DiVinoban borfesztivál hangulatot szeretnénk megteremteni, és ehhez borász kell. Egy műkereskedő sem tud soha úgy beszélni egy festményről, mint maga a festő: ez a bornál is így van” – mondja, közben a lábunk alatt molyoló Bijou-ra pillant, aki persze egy interjúról sem hiányozhat. Ő és a gazdi szinte elválaszthatatlanok.

10668869_278419869031936_1716382684052765568_o.jpg
 

Hány hektáron gazdálkodsz, milyen szőlőfajták vannak a birtokon?

5 hektáron szüretelünk jelenleg, ezen kívül van még 3 hektár, itt van az a 11 ezer tőke Pinot Noir, ami 4 év múlva fordul majd termőre. Most 13 ezer palackot készítünk évente, úgy számolunk, hogy egy tőke egy palack. Így 4 év múlva ez körülbelül megduplázódik, én azt gondolom, 25-30 ezer palack a felső határ. Most 90% a fehér szőlő, a Pinot Noirral 70%-30% lesz az arány. A két alap fajta a Sauvignon Blanc és Pinot, emelett van Zöldveltelíni, Királyleányka, Chardonnay, Pinot Blanc, Szürkebarát, utóbbi kettő pici területen. Kell, hogy legyenek helyben, a pincénél olyan tételek, amivel teljes lesz a borsor és csak itt kóstolhatóak.

Amikor a borászatról beszélek szándékosan mondok birtokot: a szőlőből készül bor, pálinka, pezsgő, itt a pince, a présház, szeretnénk egy etyeki sajtüzemet is és persze itt az étterem! Szeretnénk kihasználni a birtok adta lehetőségeket és több lábon állni. Tervezzük bővíteni a présházat egy rendezvény terasszal, ahol akár 100 fő is elfér, lehet esküvőt tartani. Szerintem sokan szívesen mondanák ki a boldogító igent egy szőlőföldekkel szegélyezett teraszon, ahonnan este a Zsámbéki-medence 12 településének a fényei világítanak!

Mi a Hernyák Birtok története? 

Mi a Vajdaságból jöttünk át 1993-ban a Délszláv háború miatt és itt, Etyeken kezdtünk teljesen új életet. Én akkor 5 éves voltam. Az első borunkat 1997-ben palackoztuk, előtte párlatokkal foglalkoztunk. Én nem utáltam meg gyerekkoromban a szőlőt, a szőlőmunkát, együtt éltem a borral, a borkészítéssel nőttem fel. Aztán sokáig profi kosaras voltam, Budapesten is, vidéken is játszottam, 21 évesen hagytam abba végleg.

Édesapám anno autodidakta módon és jóbarátoktól tanulta a borkészítést, én az egyetemen végeztem szőlész-borász mérnökként, 3 évig pedig jártam a világot: dolgoztam Franciaországban, Bordeaux-ban, a Loire mentén, Champagne-ban. Itt láttam bele a pezsgőkészítésbe és nagy álmom, hogy saját pezsgőnk legyen. Most is van, csak nagyon kis mennyiség: 100-150 palack, elfogy az étteremben és a családi ünnepeken.

h5.jpg

Mik a kedvenc boraid?

Nagyon szeretem a furmintokat, az utóbbi „hoppá” élményem egy somlói Juhfark-Furmint-Rizling házasításnál volt. Szeretek meglepődni! Kedvelem a Juniborászok borait, Kiss Gábor, Gál Titi, Bolyki Jani, Miklós Csabi, Árvay Angi, Gere Andi borait, de a Junibor fesztiválon például Vesztergombi Csabi Turulja volt a kedvencem. Szeretem a champagne-i pezsgőket, a francia Sauvignon Blanc-okat, a Burgundi Pinot Noir-t...

Mi az első saját bor, amire büszke vagy?

Együtt készítjük a borokat édesapámmal, de a 2006-os évjárat volt az első, amiben tevékenyen részt vettem, aminek szerves része voltam. Apuval egyezik a stílusunk, ami nagyon jó, közösen döntünk szakmai ügyekben. Engem kicsit jobban érdekel a szőlőmunka, ő kicsit jobban húz a pincébe, kiegészítjük egymást. Az ő nyugodtsága, tapasztalata kell az én habitusomhoz, különben néha elszállna velem a világ!

h2.jpg

Fotó: Pop Design

10 év múlva hogy látod magad?

10 év múlva lesz egy 5 éves fiam és egy 3 éves lányom és remélhetőleg úgy sikerül navigálni a dolgokat, hogy a birtokon a fizikai munkák nagy részét át tudjam adni és elsősorban az irányításban vegyek részt. Egy akkora méretű birtokot szeretnék, amivel biztonsággal el tudok látni egy családot. Szabadidő, amit a családommal tölthetek, gyerekek, kutyák, harmónia és finom borok, erre vágyom. És arra, hogy azokat a jó barátaimat, akiket most a DiVinoba hívok el fogadóórára, havi rendszerességgel fel tudjam keresni!

Ha nem borász lennél, mi lennél?

Ha nem borász lennék, valószínűleg profi séf lennék. De érdekelnek a kreatív dolgok, a lakberendezés, a kertépítés, imádom az antik régiségeket. A birtokon van egy étterem, a neve Manga: a főzés hobbiból vált szenvedéllyé, szenvedélyből pedig félprofi állássá. Hat éve képzem maga, stázsoltam Franciaországban egy konyhán, itthon Ruprecht Lászlótól tanultam sokat, aki most is havonta egyszer nálunk főz. Az időm 20-30%-át a konyhában és a vendéglátással töltöm, egy szűkebb kínálattal rendelkező, de szenvedélyes szakács vagyok. Nagyon szeretem a franciás technológiákat, de csak magyar alapanyagokból. Szeretem a mangalicát, mint alapanyagot, az étterem neve is innen származik. Szeretem, hogy kijönnek hozzánk Etyekre a vendégek, 30 kilométerre a fővárostól igazi falusi környezetet találnak, présházzal, 3 asztalos étteremmel. Sokan hidegtálra számítanak, meglepődnek, amikor egy vidéki Franciaország ihlette bisztró kaját kapnak!

Melyik borvidék inspirál még?

Ha nem Etyeken, akkor a francia vidéken, Magyarországon a romantika miatt a Balaton északi partja és Somló vonz.

 

Bukolyi Marcell tudatos és megfontolt egyéniség: nappali tagozaton közgazdásznak tanult, mellette pedig megszerezte a szőlész-borász diplomát. Azt mondja, eleinte nem akart mindent feltenni a borra, de szerencsére úgy alakult: ma már tényleg csak a borászat az élete. A Bukolyi Pincészet tudatosan fejlődik, a cél egy ékszerdoboz-szerű családi birtok. “Azt szeretném, hogy a birtok, a feldolgozó, a pince, a kóstoló komplex rendszert alkosson. Úgy álljon össze, hogy minden klappol, minden pöpec. Egy szerethető családi birtokot szeretnék” – mondja.

marcell1.jpg

 

Fotó: Pop Design

A borokat egy tágas, klasszikus tufapincében készítik, ahogy Marcell mondja, minden különösebb technológia nélkül, a lehető legegyszerűbb, manufakturális módon. “Én a boraimmal tudom felhívni a figyelmet magamra. Szerencsére annak ellenére, hogy nem vagyok széles körben ismert, nem egy vagyok a sok közül: már most vannak olyan boraink, amikre a szakma vagy a fogyasztók elismeréssel bólintanak."

Hány hektáron gazdálkodsz, milyen szőlőfajták vannak a birtokon?

Jelenleg 10 hektáron szüretelünk, ebből körülbelül 30 ezer palack készül évente. A családunk körülbelül 120 hektár földterülettel rendelkezik, ennek a jelentős része jelenleg nem szőlőültetvény. A lehetőség tehát adott a bővülésre pótlólagos területek vásárlása nélkül is, de én most egyelőre az évi 30-40 ezer palack környékén szeretnék stabilizálódni, ezt sikerrel működtetni pár évig. Ha ez megvan, akkor lehet gondolkodni a fejlődési lehetőségeken. Nőni hosszú távon sem szeretnék nagyon, az én borászatról alkotott elképzeléseimnek egy körülbelül ekkora nagyságrendű birtok felel meg.

Elsősorban vörösboros pince vagyunk, fajtáink a kékfrankos, a cabernet franc, van egy kis merlot, kadarka, fehérekben a rajnai rizling, viognier. Vásárolunk is, szerződött partnereink vannak akikkel évek óta együtt dolgozunk.

Mióta borászkodsz?

A borral édeasapám kezdett el foglalkozni 15 évvel ezelőtt. Az évek során felfuttatta a Gróf Buttler Pincészetet, szakmailag elismert, referenicia minőségű borokat készítettek. Édesapám telepítette be a Nagy-Eged hegyet, ami a borvidék grand cru területe. A 70-es évek óta csak elhagyott ültetvények voltak ott. 2009-ben úgy döntött, eladja a borászatot, a közel 100 000 palack prémium minőségű bor értékesítése Magyarországon nagyon nehéz volt, nyilvánvalóvá vált, hogy az a pincészet, amit elképzelt, önerőből nem tud megvalósulni, önállóan nem tud továbblépni. Ma más működteti, az ültetvényeket bérlik tőlünk. Én viszont már ekkor is ragaszkodtam a borászkodáshoz, ma én foglalkozom ezzel a családból.

Az első évjáratom a 2011-es volt, nemrég kezdtük, de idén már a negyedik szüret következik! Szerencsém volt, mert bár a borászat fiatal, borászként már ekkor sem voltam teljesen ismeretlen. 2008-ban alapító tagja voltam a Junibor Egyesületnek, emlékszem augusztus 14-én alakultunk meg, 19-én már Kaliforniában szüreteltem. 2009 volt az első aktív szüretem Egerben, előtte tanultam, jártam Franciaországban, tanultam Moszkvában is…

marcell2.jpg

 

Fotó: Pop Design

10 év múlva hogy látod magad?

A borászkodás számomra egy romantikus dolog, nem pusztán gazdasági tevékenység. A célom egy kisebb, ellenőrizhető, családi birtok, 40-50 ezer palack már tud fenntartható lenni. Arra vágyom, hogy egy gyönyörű, ékszerdoboz-szerű családi birtokot irányíthassak, és majd azt adjam tovább a gyerekeimnek. Ennek ellenére a 40-50 ezer palack csak egy szám, 10 év múlva lehet, hogy azt fogom mondani, hogy kicsivel többet kell készíteni, de a birtok struktúráján és az alapvető értékrendemen nem szeretnék változtatni. Persze 29 évesen az ember még nem biztos, hogy látja a tökéletes utat, de az irány megvan.

Rövidtávú cél a kóstoló kialakítása, Eger belvárosában, a Dobó tértől nem messze van egy telkünk. Belvárosi, mégis igazi vidéki hangulatú telek, oda képzelem a kis kóstoló termet. Fontos, hogyan kommunikáljuk a borokat a fogyasztó felé, jelenleg csak kényszermegoldásokhoz tudunk folyamodni, nem ideális.

Ha nem itt borászkodnál, mi az ami érdekelne, mint terület?

Rhone vidék, Franciaország, itthon pedig Tokaj a legizgalmasabb szerintem. A mineralitás érdekel, az olyan területek, ahol egyedi, izgalmas borokat lehet készíteni.

Ha nem borász lennél, mit csinálnál?

Zenész lennék!  Gitáros-énekes lennék: végülis ehhez már csak gitározni meg énekelni kellene tudni! Autodidakta módon most is tanulgatok gitározni, ahhoz képest, hogy nem tudok kottát olvasni már van jó pár dallam, amiket jól játszom. Szeretem a country-nótákat, Johnny Cash-t, a bluest.

Mi a legnehezebb a borászkodásban?

Nagyon sok a hibalehetőség, sok helyen el lehet hasalni. Már önmagában jó minőségű szőlőt termelni is nehéz, ebből jó minőségű bort készíteni, aztán el is kell adni. Emellett az időjárás nagyon meghatározó, ez egy kézműves borászatot fokozottan érint.

Mi a legjobb?

A sokszínűsége, néha szőlő, néha pince, néha Budapest, néha borszállítás... Nagyon izgalmas, hogy van olyan, hogy délelőtt még a pincében melózok gumicsizmában, délután meg a Magyar Tudományos Akadémián tartok kóstolót. 

 

Borász és kereskedő, azt mondja, az ő életében ez a kettő tökéletesen kiegészíti egymást. A DiVino hálózatot ellátó borkereskedés kereskedelmi vezetője , Kardos Gábor az a fajta borász, aki tudatosan termel, folyton nyitva tartva a szemét a trendekre és piaci változásokra. „Az én helyzetem speciális, a munkámnál fogva az első ültetéstől kezdve a végfogyasztóig látom a folyamatot, a trendeket, végigkísérem a bort a kezdetektől, ez nagyon nagy segítség. Egyszerre nézem borász szemmel, kereskedői szemmel és vendáglátói szemmel a piacot. Csak olyan bort adok ki a kezemből, amivel 100%-ban elégedett vagyok, de figyelek arra, hogy stílusában illeszkedjen a trendekbe. Ez egy gazdasági vállalkozás, olyan tételeket készítünk, amik a piacon jó ár érték arányt képviselnek” – mondja.

IMG_0091r.jpg

Fotó: Pop Design

Mióta borászkodsz? Hogy kezdődött a történet?

Édesapám régi álma volt, hogy saját vendéglátóhelyet nyisson. Amikor a rendszerváltás után édesanyámmal elvesztették az állásukat (az Ásványbányánál dolgoztak), akkor egy rövid külföldi kitérő után apám nyitott egy kocsmát Mádon. Apa végzett borász, a család szőlőterületeinek terméséből kezdett el folyóbort készíteni, ami ellátta a vendéglátóegységet egész évre. Én jogásznak tanultam, 3 évet húztam le a Pázmányon, de kiugrottam belőle, mert rájöttem, nem ez az én utam. Még időben sikerült váltani, nem bántam meg! Akkor már borkereskedelemmel foglalkoztam, először a Présház borkereskedésben eladóként ( a DiVino tulajdonosainak kereskedése) majd jött a Tigris Étterem, amit a tulajdonosok alapítottak, lépésről lépésre kapcsolódtam be a vendéglátásba is. A bor kereskedelmi részét is látva édzleltem az eltolódást a minőségi, palackos borok felé. 2005-ben volt egy komolyabb vitánk apámmal, akkor ő mindent fel akart számolni: a kocsmához nem ragaszkodtam, de szőlőhöz igen! Végül sikerült egyetértésre jutnunk, 2008-ban alapítottunk egy közös céget édesapámmal, ekkor kezdtünk el egy első, alap tételt lepalackozni. 3-4 év volt az átállás, 2008 és 2012 között évről évre egyre több palackos bort készítettünk, 2012-ben pedig teljesen átálltunk a minőségi borokra, a kocsma pedig bezárt. Édesapám azóta a szőlészeti munkákat viszi, a borászat pedig az én dolgom. Az, amit most csinálunk, tulajdonképpen az ő korábbi munkájának a finomhangolása: ma már csak palackos borokkal foglalkozunk, hozamkorlátozással termelünk, a mennyiség fele a korábbinak.

Hány hektáron gazdálkodsz, milyen szőlőfajták vannak a birtokon?

3 hektáron gazdálkodunk, fél hektárnyi bérleményünk van. 10-15 ezer palackot készítünk évente, nem szeretnénk túlvállalni magunkat. A legfontosabb területeink a Betsek dűlő, a Padihegy és a Nyúlászó dűlő. A muskotályt vásároljuk, a szőlőnk 80%-a furmint, 20%-a hárslevelű: az 50 és 35 éves telepítések markánsan meghatározzák, milyen borokat tudunk készíteni. Van 1 hektár gyümölcsösünk is, ennek a terméséből pálinka készül.

10 év múlva hogy látod magad?

Optimista alkat vagyok. Szeretnék otthon fejleszteni és hozzájárulni a borvidéki sikerekhez. Nagy fantáziát látok a Juniborban és DiVinoban, nekem a borászat és a kereskedelem kiegészíti egymást. Azt érzem, hogy rengeteg energia van bennem, nagyon az elején vagyok a történetnek. A kereskedés a véremben van.

IMG_0091r copy.jpg

 Fotó: Pop Design

Ha nem borász lennél mivel foglalkoznál?

Ha nem borász lennék, akkor is biztosan természertközeli maradnék. Én néha Budapesttől is besokallok, igénylem a teret, a zöldet, a friss levegőt! Szívesen foglalkoznék állattenyésztéssel, izgat a méhészet is. Vagy katona lennék.

Ha nem itt borászkodnál, mi az ami érdekelne, mint terület?

Ha nem itt, akkor Egerben, ott látom azt a sokszínűséget, amit nagyon izgalmasnak tartok és a táj is gyönyörű.

Mi a legnehezebb a borászkodásban?

Nem tudjuk, mit hoz a holnap, “ember tervez, Isten végez”. Itt nagyon sok múlik az időjáráson, néha tudni kell elengedni tételeket, ez nem egyszerű.

Mi a legjobb?

Amikor egy bor jól sikerül!

süti beállítások módosítása